A helyszín: gyerektábor, probléma: az eső.
A párbeszéd a következő:

Az ex barát: Beázott a sátram. Nem tudok hol aludni.
A barátnő: Jajj, nagyon sajnálom. Biztosan ki tudunk találni valami megoldást.
Az ex: Örülök, hogy ilyen optimista vagy, de a fiú sátrakban, és a házban sincs már több hely, a gyerekeket csak nem túrhatom ki a helyükről.
A barátnő: Ha így áll az ügy, akkor aludhatsz az én sátramban, de csöndbe, hogy a gyerekek ne vegyék észre a dolgot.
Az ex: Szórakozol velem?! …nagyon jó lenne.

A szituáció: egy telefonbeszélgetés, probléma: az együttalvás. A párbeszéd a következő:
A barát: Hogy telt a napod?
A barátnő: Jajj, képzeld, hatalmas vihar volt és beáztak a sátrak.
A barát: Az nem túl jó. A gyerekek azért rendben vannak, mindenki tud száraz helyen aludni?
A barátnő: Igen, valahogy megoldottuk. Csak hát…
A barát: Mi a baj? Valakinek nem jutott hely?
A barátnő: Az a helyzet hogy… Szóval az van, hogy az exem a mi sátrunkban alszik.
A barát: Szórakozol velem?!

Mennyire meglepő tud lenni, hogy mire képesek az emberek. Manapság úgy áll a dolog, hogy senki sem tudja, hogy hol vannak a határok, és ezért gyakran felmerül a kérdés: „Szórakozol velem?”
Elábrándoztam rajta, hogy a Biblia lapjaira is hányszor fel lehetett volna írni ezt a mondatot. És valószínűnek tartom, hogy az emberek és Isten szívében is felmerült ez a kérdés nem is egyszer. Gondoljunk csak a kezdetekre:

Kígyó: Nagyobb lehetsz, mint az Isten.
Éva: Szórakozol velem?

Kicsit később:
Isten: Ádám, hol vagy?
Ádám: Elrejtőztem, mert meztelen vagyok.
Isten: Szórakozol velem?

Még egy kicsit később:
Isten: Káin, miért gerjedtél haragra testvéred ellen?
Káin: Szórakozol velem?

Aztán ott van Ábrahám és az egyszülött fia:
Isten: Áldozd fel egyszülött fiad!
Ábrahám: Szórakozol velem?

Majd József álmai:
József: Nagyobb leszek nálatok, és anyámnál és apámnál is.
Testvérei: Szórakozol velünk?

Majd Mózes és a csipkebokor:
Mózes: Mit mondjak nekik ki vagy?
Isten: Vagyok, aki vagyok…
Mózes: Szórakozol velem?

Mózes felmegy a hegyre, hogy lehozza a Felséges törvényét, eközben a nép már el is készítette az aranyborjút. Mózes lejött a hegyről, és amint meglátta a földhöz vágta a táblákat, és csak ennyit kérdezett: „Szórakoztok velem?”

De szegény Sisera is pórul járt, csak már nem volt ideje megkérdezni, hogy
szórakozik-e vele Jáél, aki egyszerűen egy sátorcöveket vert a halántékába, miután a menekülő hadvezért a sátrába invitálta, hogy egyen és aludjon nála egy jót.

Nagyobb ugrással máris Jeremiásnál találjuk magunkat:
Isten: Mondd el a népemnek, hogy bűnben élnek és meg kell térniük!
Jeremiás: Uram, már mióta ezt teszem, és senki sem hallgat a szavamra, börtönbe zárnak és kigúnyolnak.
Isten: De te menj és hirdesd!
Jeremiás: Szórakozol velem?

Jónás is beült a tök alá, hogy nézze, hogyan pusztul el a nagy bűnös Ninive:
Isten: Ninive megmenekült és megtértek, és a tököt is lelohasztom Jónás feje fölül.
Jónás: Te szórakozol velem?

Ott van Dániel, aki feddhetetlen:
Dárius király: Ha muszáj, hát dobják az oroszlánok vermébe.
Dániel: Ki szórakozik velem?

Vagy Ámosz prófáta, akinek egy prostituáltat kellett elvennie:
Isten: Ezt a parázna asszonyt vedd el feleségül!
Ámosz: Szórakozol velem?

Aztán kicsit később felragyogott a csillag, és angyal jelent meg.
Gábriel: Mária! Szűzen fogantál Istentől, a méhedben hordod a világ megváltóját.
Mária: Te szórakozol velem?

Majd Jézus akárhányszor szól az Ő szenvedéséről mindig ez a válasz:
Péter: Te szórakozol velünk? Ez nem történhet meg.
És ugyanekkor a Zebedeus fiai azon tanakodnak, hogy ki a nagyobb:
Jézus: Szórakoztok velem?

A gecsemáné kertben:
Jézus: Péter te háromszor tagadsz meg engem.
Péter: Te szórakozol velem?

Pünkösdkor mindenki a saját nyelvén hallja Pétert és a többieket.
A tömeg: Ki szórakozik velünk?

Vagy a korinthusi „szentek” esete Pállal.
Korintusiak: Paráználkodunk, az Úrvacsorát nem tiszteljük, iszákosak vagyunk, de azért nagyon karizmatikusak.
Pál: Szórakoztok velem?

Emberek néznek az égre, és kérdezik Istent, Isten néz a földre, és kérdezi az
ember: „Szórakozol velem?” Életünk minden percében lejátszódik ez a folyamat a színfalak mögött a szívekben, és mi oly gyakran tudomást sem veszünk róla, hogy döntés előtt állunk.
Talán Isten nekünk szegezte a kérdést, talán a mi cselekedetünk már a válasz, hogy valójában merre is tart a mi szórakozásunk, amit életnek nevezünk. Néha Isten sátorában jó, néha egy ex-istenében. Néha észre sem vesszük, hogy melyikben is vagyunk. De általában csak közönyösen, a felelősség alól kibújva elhallgatjuk, hogy kétségtelenül valaki szórakozik valakivel.

Egyszer Jézus a jobb és a bal keze felől állítja az embereket.
És lesznek, akik azt fogják kérdezni: „Isten, te szórakozol velünk?”
Pedig ők voltak, akik nem hallották meg a kérdést egész életükben Istentől: „Meddig szórakozol még?”