Hála a jóléti társadalom áldásainak, ma sok embernek okoz gondot, hogyan töltse el a szabadidejét. A XIX. század második feléig szinte ismeretlen volt ez a probléma, legalábbis alsóbb körökben, ma meg már külön iparágazat épül a szabadidő eltöltésére, a szórakozásra. (Kétséges számomra, hogy e két kifejezést lehet-e szinonimaként használni, de próbáljuk meg. A „szabadidő eltöltés" túlságosan tudományos, a „szórakozás" pedig keresztyén körökben elég negatívan cseng.) Fontos eleme még a szabadidőnek, hogy szabad, azaz olyan időszak, amikor azt lehet csinálni, amit nem kell. Ez az apró megjegyzés egyértelmű magyarázatot ad arra a kérdésre: mi köze a szórakozás témájához egy keresztyén, sőt református ifjúsági szervezetnek? Egész egyszerűen maga az SDG is a szabadidő eltöltés egyik alternatív lehetősége, hiszen a fiatalok társadalmilag kötött ideje és a testi szükségleteinek kielégítésén túl fennmaradó, szabad felhasználású idejére kínál programot. Ha nem kifejezetten ezzel a céllal indultak is útjukra a keresztyén egyesületek, mégis alapvetően ebben a kategóriában értelmezhetőek. Sőt, ha belegondolunk, és csak a külsőségekre tekintünk, tulajdonképpen a gyülekezeti élet is a szabadidő eltöltés egyik alternatívája.

Ezen túl felfedezhetünk egyéb jeleket is az SDG történetében, amelyek arra utalnak, hogy nem szórakozásmentes övezetről van szó. Lassan kilencven éves lesz szervezetünk, de már ifjú korában sem volt idegen a „szórakozás" gondolatától. Erre a legjobb példa a balatonszárszói SDG üdülőtelep. Nem konferencia-központnak hívták, mint ma, még ha akkor több konferencia került is megrendezésre. Üdülőtelep volt, külön üdülőtitkárral, figyelmet fordítva arra, hogy a szegény sorsú diáktársak is eljussanak a Balaton partjára üdülni - természetesen áhítatok, előadások közepette. Nem véletlen a helyszín választása sem! Ebéd után általában szabad program volt, teret hagyva a strandolásra. Csónakjai is voltak a mozgalomnak, sőt, ahogyan azt a fenti kép illusztrálja, az SDG-sek hozták létre Magyarországon az első röplabdapályát. Érdekes megjegyezni, hogy magát a röplabda játékot pedig egy amerikai testnevelő tanár találta ki, és először a YMCA (azaz KIE) tagjai játszották.

Hasonló hozzáállást tapasztalhat az, aki az idei táborunk programjára tekint: strandolás, sport, játék, koncert, film klub, BeFogadó-kávéházasdi.

Miért?

E cikk sorait írva azon gondolkodtam, hogy mit is kellene jobban hangsúlyozni: azt, hogy a SDG-ben lehet szórakozni is, vagy hogy nem csak szórakozni lehet. Ez valójában az ifjúsági munka egyik nagy kérdésére irányítja a figyelmünket: előbb az ige és aztán a „szórakozás", vagy előbb a sport, a játék, amely megfogja a fiatalt és utána, közben elszórunk néhány igemagot is. Az előbbi kegyesebbnek tűnik, az utóbbi eredményesebbnek. Ugyanakkor az előbbi mégiscsak őszintébb, hiszen jó esetben minden keresztyén ifjúsági munkás fontosabbnak tartja a lelkiekkel való foglalkozást. Talán nem is érdemes ezen vitázni, mert a két dolog így is, úgy is szorosan összefonódik. A szórakozásnak valóban van egy vonzó ereje, de szegényes lenne, ha csak a mézesmadzag szerepére kárhoztatnánk.

Először is kiemelném a játékok, a sport közösségépítő hatását. Egy szociológiai írást olvastam, amelyben a következők sorok találhatóak Magyarországgal. a jövővel és a szabadidővel kapcsolatban: „Az olvasási szokás visszaesése mellett a televíziózás további térhódítása a társas együttlétek rovására történt. Visszaesett a családdal, barátokkal, ismerősökkel folytatott tevékenység csakúgy, mint az „eljárós" kulturális aktivitás (színházba, moziba, rendezvényekre látogatás). Európában nálunk az egyik legalacsonyabb a társas tevékenységekre fordított idő." A közösség, a társas kapcsolatok építése az egyik legfontosabb feladata az SDG-nek. A focipályán mindenki egyenlő, a tábor vezetője, de a legifjabb résztvevő is. A közös játék közel visz a másikhoz.

Ezen kívül valóban kikapcsol. Idei táborunkban sok feladatom volt, de amikor a harmadik nap már igen fáradtan végre beállhattam a méta-csapatba, akkor sikerült mindent elfelejtenem. Teljesen felszabadultam az elintézésre váró feladatok súlya alól, s élvezhettem a társaságot és az együtt töltött időt.

Na de mi a helyzet a „keményebb" szórakozásokkal? Fülsiketítő diszkó, őrjöngős rock koncert, alkoholmámoros házibuli. Ezek valahogy hiányoznak a „józanság lelkében" (2Tim 1,7) bővelkedő, kedves kis református egyházunk kínálatából. A kikapcsolódás nem azonos az önkívülettel. Persze ez így elég kisarkított, de a felszabadultságnak is vannak határai - ez meg elég paradox. Azt gondolom, a „keményebb" szórakozások mögött legtöbbször kielégítetlen mély vágyak, elkeseredett keresés, vagy egész egyszerűen kilátástalan jövőkép áll. Ezek az anomáliák is mutatják, hogy súlyos problémák vannak társadalmunkban. Ez csak ez tünet, de ez nem azt jelenti, hogy nem szükséges vele foglalkozni. Az ifjúsági munka egyik fontos feladata kimondatlanul is az, hogy felhívja a figyelmet a szabadidő-eltöltés, a szórakozás építő alternatíváira, és megteremtse azok lehetőségét.

A diákmozgalom aktuális programjairól, életéről a következő honlapon lehet informálódni:

http://sdg.org.hu/

http://www.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/atfk/tematikak/IDEGENFORGALMI_TANSZEK/Seg_da/Csizmadia/Szabadido_ismeretek.doc