Igen, méghozzá több értelemben is, amennyiben a szőlő Izráel örök képe, a jézusi és ószövetségi példázatok állandó szereplője. A szőlőskertben a munka azóta sem szűnt meg, sőt inkább csak növekedett. A világban-lét és a világban megélt belső emigráció határai azonban már az Ószövetségben kérdések elé állították a pogány szokások kísértései között élő és időnként azok rabságába esett választott népet.

Még zavarba ejtőbb lett a kérdés Jézus fellépésével, aki nem átallott vámszedőkkel, prostituáltakkal együtt enni, barátságába fogadni ezeket a nyilvánvaló bűnökben járókat. Első csodáját pedig a kánai menyegzőn teszi, ahol a víg kedélyű társulatnak több hektó finom bort készít. Bátran érintkezett a világgal.

Savanyú-e a szőlő? Vagyis mi magunk savanyúan nézzük-e a fesztiválokon pörgő, mámorosan táncoló fiatalokat, és titokban irigykedünk rájuk - miközben hangosan daráljuk a gyüliben: hogy fetrengenek ezek a test vágyainak fogságában! ...

Vagy hasonlókat találunk ki? Koncerteket, ahol „keresztyén rockra" és hasonlókra pontosan ugyanúgy ugrálnak és pörögnek a „tesók" - csak meg van szépen ideologizálva? A gőzkieresztés, jelentem, ugyanaz. Csak itt még igék is lobognak a színpad előtti zászlókon.

Hol van a mi szórakozásunk? Az igazi, görcsök nélküli, felhőtlen vidámság, a lazítás?

Néhány igének a feszültségét szeretném ideállítani. Az egyik a már idézett kánai menyegző esete. A vélhetően több napig tartó táncos vigasságnak Jézus résztvevője és nem komor arcú szemlélője volt, úgy, hogy ő maga mentes maradt a bűntől szóban, tettben és gondolatban. A másik ige a 2Tim 2,4: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak tetszését, aki harcosává fogadta." Vagy: ...ami gonosznak látszik, attól is őrizkedjetek" (1Thess 5, 21-22)

Tehát a „beleelegyedni" szó válik kulcsfogalommá. A világban élni keveredés nélkül a legnagyobb kihívás több ezer éve. Pedig ahogyan haladunk előre az időben, úgy teszünk föl egyre több kérdést. Milyen színdarabot nézhetünk meg? Milyen filmre válthatunk bátran jegyet? Milyen koncerteken vehetünk részt?

Gondolom, sejtjük, hogy senki nem tud erre egzakt választ adni. Azok az Írás összefüggéseiben rejlenek. Egyrészt azoknak a mondatoknak az értelme között, amelyekben a keresztyén szabadságról és a szeretetről esik szó. Másrészt, ahogy egyre mélyül az Úrral való kapcsolatunk, egyre érzékenyebb a belső jelzőrendszer is, amely az életünkre nézve - és hangsúlyozottan a sajátunkéra nézve - eligazíthat bennünket. Ezért nem lehet megspórolnunk az imádságos Isten elé állást.

Az biztos, hogy tudja az ÚR, hogy kell, szükséges a test megnyugtatása, pihentetése, érzéseink rendbe rakása. Aki erről nem akar tudomást venni, az csak félig éli az életét, mert a Biblia gondolkodása szerint nem választható el a kettő egymástól. A korabeli szórakozások jó része a közösségi ének-zene-tánc műfajába tartozott, és ennek alapjait jó megszívlelni, mert nagyon sok ötletet meríthetünk innen. A hazai berkekben egyre népszerűbb táncházmozgalom is jó példa, hiszen a népek ösztönösen érezték a zene és a tánc közösségmegtartó erejét. Erről szólnak az „összekapaszkodós" körtáncok. Páros táncról szó sem lehetett elkötelezettségek nélkül.

A ma hívő embere viszont már olyan világban nő fel, ahol tisztán üzleti alapon hihetetlenül nagy - és számtalanszor túlzó - igényt teremtenek a felhőtlennek titulált szórakozásra. Közben pedig rengeteg „élményszerzési mód" csöppet sem tekinthető felhőtlennek, még kevésbé szórakozásnak. Ugyanakkor sok helyen kihalnak a játékok, amelyeket érdemes volna feltámasztani. A játékok tartalmas és komoly önismeretet kívánó szórakozási lehetőségek, nem véletlen, hogy egyre sekélyesedő társadalmunkban sokaknál kevés az igény az igazi játékokra.

Hol van a mi szórakozásunk?

Nem savanyú a szőlő. Az ÚR szőlője biztosan nem az. Íze azonban nem gyors és részegítő mámort okoz. Inkább az aszúhoz hasonlítanám, a napfényben összetöppedő szemekből készült, de utána összetéveszthetetlen aromájú, évtizedekig mézédes borhoz.

Kutasy Zsolt