Ismerjük a mondást: apja fia, vagy nem esett messze az alma a fájától. Micsoda találó kifejezések!

A ház - ahol életem első 26 évét töltöttem - szomszédságában egy fröccsöntő kisiparos lakott. A technológia egyszerűen működik, egy fém hengerben felmelegítik a műanyag granulátumot, egy nagy dugattyú összepréseli a megolvadt anyagot és belesajtolja az öntőformába. A víz lehűti a formában e terméket, a szerszám kettényílik és máris kész a játék, illetve bármi, amit a forma megenged. Amilyen a forma és a műanyag granulátum minősége, olyan lesz az áru. Lehet rossz, egyszer használatos, de odafigyeléssel maradandó, akár örök darab készülhet.

Fura ez a hasonlat, de a mi életünk is így alakul néha. Pár év és elérem a félévszázados bűvös kort, így jó néhány életutat végigkövethettem már. Körülnéztem, vajon kinek milyen volt az öntőformája, milyen minőségű anyaggal töltötték be az életét, és hogyan sikerült a mű.

Nézzünk két jól sikerült darabot, ahol az öntőforma: a család, az apa és az anya életvitele, gondolkodása kitűnő példaképként szolgált a gyermekei előtt, és nézzünk meg két elhibázott formát is, ahol mind az öntőforma, mind a belé töltött anyag selejtesre sikeredett.

Az első családban, ahol az édesapa lelkész volt, született 10 gyermek, ebből 4 lelkész lett. A családnak most 120 tagja van, ebből 36 unoka és 37 dédunoka (és ez a szám folyamatosan növekszik), ebből 4 unoka választotta a nagyapa hivatását. Micsoda gazdag aratása, gyümölcse van két Istenben elkötelezett életnek, akik dacolva rendszerrel, ÁVO-val, kitartottak hűséggel Istenük mellett. 1 lelkész 8 új lelkész életet fogant.

Minden évben egyszer egy hetet együtt töltenek mind a százhúszan, ápolni a családi kapcsolatokat és megtapasztalni Isten közösségét, jelenlétét. Ők ma Magyarország legnagyobb családja. Micsoda példamutatás ez Isten országának!.

A második családban fél tucat gyermek született, de az apa elhagyta a családot, mert számára ez akkora terhet jelentett, amekorrát nem tudott elhordozni. Nem tudta tovább elviselni ezt a tehetetlen állapotot, ő megelégedett volna 2 gyerekkel is. Ennek a férfinak az apja sokszor brutálisan verte a gyerekeit, állandó veszekedés és kiabálás volt otthon - mindez Isten nevében. Micsoda apaképpel nőtt fel ez a férfi! Tudnunk kell, amilyen az apaképünk, olyan lesz az Isten-atyaképünk is. Tegyük hozzá: egy hitben, és gyülekezetbe járó családról beszélek most. Ez a férfi a mai napig hisz Istenben, buzgón imádkozik és keresi Isten jelenlétét, de ezt az Isten-atyaképet, amit kapott az élettől, nem tudja levetkőzni.

A harmadik családban az édesapa neves evangélista, felekezete kiemelt szolgálója, több gyülekezet alapítója. Kicsiny fiacskája már 2 év házasság után elvált: egy 6 éves álomkapcsolat dőlt be pillanatok alatt. Kiderült, hogy nem tud igazi férj és férfi lenni nejének, mert apukáját csak fényképről látta. Kisfiú volt, amikor megszületett öcsikéje, és innentől kezdve csak az öcsike volt fontos az apának, ő nem. Ráadásul apukájának fontosabb volt a szolgálat, mint a mögötte álló népes család. Ma, közel 30 évesen nem találja a helyét az életben. Sodródik ide és oda, kapcsolatból kapcsolatba, kudarcot kudarcra halmozva. Most felnőtt fejjel kell megtalálnia és felfedeznie az igazi Atyát, nagyon nehezen megy neki, csak apró lépéseket tud megtenni. Ismételten egy gyülekezetbe és hitben járó családról és fiatalemberről beszélek.

A negyedik családban az édesanya gyermekorvos volt, az apuka pedig építészmérnök. Három fiuk született, ebből ma kettő orvos, egy pedig hangmérnök. Az egyikük édesanyja volt körzetében gyermekorvos, átvéve annak munkáját. Lányai közül az egyik szintén orvosnak készül, a másik pedig körzeti orvos. 5 saját gyermekük mellé -négy lány és egy fiúgyermek, akik lassan kirepülnek az otthon fészkéből - most 4 elárvult fiút fogadtak örökbe, 6-12 évesek. Micsoda fantasztikus otthonban és közösségben lehet most része ezeknek a gyermekeknek! Istennek micsoda kegyelme valósulhat itt meg, mert rábízhatta erre a családra ezeket az árvákat! Vajon Isten talál-e még ilyen családokat, ahová további árvákat helyezhet el?

Nem lenne teljes a körkép, ha nem osztanám meg az én kis családom történetét. 23 éve két egyke életútja keresztezte egymást. Úgy indultunk neki a családalapításnak, hogy 5% esélyünk volt gyermekvállalásra. Ehhez képest 5 gyermekkel ajándékozott meg Isten, két fiúval és három lánnyal. Nagyfiunk önálló életet él a nagyvárosban, jó munkája és munkahelye van, ahol megbecsülik és szeretik, nagylányunk tavaly férjhez ment és most Walesben tanulnak és dolgoznak férjével boldog házasságban. A három kisebb kamasz pedig éppen most küzd meg az élet nagy dolgaival és önmagával. Micsoda boldogság számunkra, ahogy nap mint nap rájuk nézünk és csodálhatjuk bennük Isten ajándékait! Ha valaki 23 éve azt mondja nekünk, hogy Isten a két egykére 5 gyermeket fog rábízni, biztosan kinevettük volna. De mennyivel magasabbak Isten útjai a mi útjainknál!

Micsoda felelősség öntőformának lenni! Amit látnak tőlünk, szülőktől, azt viszik tovább, akár akarjuk, akár nem. Van-e kiút kényszerpályákról? Hogyan szabadulhatunk meg a rossz öntőformától, a belénk töltött rossz minőségű töltőanyagtól? Kijavíthatom-e, ha én töltöttem rossz anyagot gyermekeimbe, ha az én életem rossz öntőforma volt? Kijavíthatom-e az én rossz öntőformámat gyermekeim életében?