Egyvonalas Simon András rajz: szív, amelyben egy emberi alak ül. De kié a szív és ki van belül? Talán Jézus szíve, amelyben ott vagy Te? Vagy a Te szíved, amelyben Jézus van?

„Maradjatok bennem és én tibennetek!"
Ez volt a mottója annak a hétnek, amelyet a Budai Gyülekezet apraja-nagyja Sátoralja vadregényes hegytetején töltött.
Együtt kutattuk a Krisztusban maradás hogyanját, a tanítványság tudományát.

1. Mester és tanítvány
Mert a Mestert követni nem egyszerű. Pedig mindenkinek szól ez a feladat. Nem csak lelkészeknek, nem csak presbitereknek, hanem mindenkinek. Bonhoeffer szerint tanítványság nélkül a kereszténység olyan, mint a kereszténység Krisztus nélkül.

Nem elég megtalálni az utat, nem elég megérintve lenni Jézus által, ha nem lépünk rá a megszentelődés, a változás, a tanulás útjára. A megtérés megszentelődés nélkül híján van a változásnak, a megszentelődés megtérés nélkül csak utánzás, a külső körülmények által kihajszolt magatartásforma.
A terrorista struktúrákban csak egy-egy sejt ismeri egymást, egymáshoz kötve, a piramisjátékban is a beszervező alá vannak rendelve az emberek. Nem így a hitedben: Jézus téged és engem tanítványaként magához szeretne kötni. Egyenesen, közbevettetés nélkül. Nem a hittantanárhoz, nem a lelkészhez, elsősorban önmagához. „Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok."(Mt 23, 8)

Fontos, hogyha nem vagyunk elszántak a követésben, majd hat ránk más. Valami mindig rakódik ránk, meghatároz, valakinek a gondolatai, valakinek az akarata. Nem mindegy, hogy ki vagy mi ez... Mindenkinek szüksége van mesterre, mint ahogy a sportolók sem boldogulnak edző nélkül.

Az előadás folytatása és további előadások megtalálhatóak a www.gyulekezet.hu-n.

2. Nehézségek
Sok nehézség adódik ebben a sportágban, ami önvizsgálatot, fegyelmet, tudatosságot igényel: 
elég erősen tanulmányozom az engem meghatározó akaratot, az igét? Hagyom alakítani az életem, beleszólni akkor is, amikor nem esik jól? Akarok-e szolgálni úgy, ahogy Jézus tette? Akarok tényleg hasonlítani? És végül: keresek-e neki tanítványokat?

3. Tanítványok egymás között
Mert bizony nem vagyunk egyedül az úton, noha kevesen járnak rajta. Vannak velünk társak, és nem mindegy, hogy egymásnak gáncsai, irigyei és ellenségei, vagy testvérei vagyunk. Hogy milyen feladatokat szab nekünk a Biblia: szeretni, építeni, bátorítani egymást, megbocsátani egymásnak és imádkozni egymásért. Minden gyülekezetnek fontos kell hogy legyen egy megélhető közösség, ahol együtt keresik a Mester nyomait. Persze nem lehet mindenkit élből szeretni. Dühkitörés vagy tüskegyűjtés helyett inkább legyen előttünk Pál apostol sok szeretetteljes intelme, illetve az evangélium szava: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát."

4. Tanítványok és a világ
Ha nem volna elég nehéz azokkal együtt élni, akikkel egy utat járunk, vannak olyanok is, akik éppen ellenkező áramlattal úsznak. Az ő elvárásuk a hívő világ felé sok esetben a tökéletesség. „Keresztény vagy? Akkor hogy lehet, hogy rosszul tanul a gyereked, nem szobatiszta a kutyád, gyűrött a nadrágod és még a szobanövényed is kiszáradt?"
Könnyű elbizonytalanodni az elvárások kereszttüzében. Ám a tanítványság sosem a saját maga célja, sosem áll meg önmagában: küldetése éppen az a bizonyos másik társaság. Őket hordozni, és ha lehet, akkor továbbadni nekik azt, amit mi már megsejtettünk Istenből. Az igazságot megtalálni, megtanulni, majd továbbadni: így teljes a küldetés.

Maradjatok bennem és én tibennetek! Nem csak melletted, ahonnan talán odébb lehet húzódni, nem mögötted, ahol nem látsz, nem előtted, hogy utol ne érhess; benned és körülötted. Nem létezik ennél szorosabb kapcsolat. Olyan szoros együttélés, mint a várandós asszony és gyermeke között. Nem élősködés, nem puszta szimbiózis: függés egymástól. Mester és tanítvány szoros egymást ölelése. Szív az emberben, szívben az ember - egyetlen vonal.