Képzeljük el, hogy egy felhőkarcoló tetején állunk! A tető négyzet alakú, lapos beton. A feladatunk az, hogy agyaggalambokra lőjünk. Nem vagyunk mesterlövészek, sem fegyverszakértők. Segítőnk egy Kalasnyikovot vesz elő, és egy papírból hajtogatott kockát tesz maga elé két lépésre, ezután elsüti rá a fegyvert. Látjuk, ahogy a papírkocka szétzúzódik. Majd segítőnk távozik, mi pedig megkapjuk a fegyvert. Ha elfogy a lőszerünk, újakat hoz nekünk. Hány lövés után jövünk rá, hogy vaktöltényeket használunk? A puska nagyon hasonlóan viselkedik egy laikus számára, mintha éleslőszerrel lőnénk. Azonban a felrepülő agyaggalambokat lehetetlen vaktölténnyel lelőni.
A vallás és a logika nagyon hasonló ehhez a gondolatkísérlethez. A logika a puska és a lőszer, az agyaggalamb a vallás. Hiszen hogyan is lehetne logikusan elfogadni, hogy van rossz a világban, ha Istent tökéletesen jónak gondoljuk, és ő teremtette a világot? Mit kezdhetünk logikus módon azzal, hogy szeressük ellenségeinket? Vagy hogyan rendszerezzük, hogy Isten kapcsolatot akar az emberrel? A legnehezebb pedig azt racionalizálni, hogy Isten feláldozta magát az emberiségért, és ezt az áldozatot el is fogadja, csak hinnünk kell benne. Ez józan ésszel felfoghatatlan, titok. Ez a vallási misztérium.
Amikor Mozartot hallgatjuk, akkor nem érvelünk amellett, hogy logikus, amit írt, csak elfogadjuk, hogy szép és jó. Michelangelo Mózese a racionalitástól függetlenül nagyszerű. Ha valakivel össze akarunk házasodni, az nem logikus döntések sora után következik, hanem érzelmeink miatt. A politika világában ami az egyik országban működik, az a másikban csődöt mondhat. A kommunista mozgalom a racionalitására volt büszke, de nem számolt azzal, hogy az emberek nem függvények, hanem individuumok. A szociáldemokrácia nagyszerű Svédországban vagy Dániában, de Magyarországon még hagy némi kívánnivalót maga után. Váltogatnunk kell a megtapasztalási módszereinket a világ különböző területeivel találkozva. A logika sok helyen működik. Ám az ízlés vagy szépérzék egy egészen más szeletet tesz befogadhatóvá számunkra a világból. Az érzelmeink szintén valami újat ragadnak meg. Vajon csak a vallás volna olyan elárvult, hogy nincs eszköz a megtapasztalására, csak a racionalitás a megismerésére?
A vallásos kérdésekre adandó helyes válaszok ismerete és az emberi tudás nem nyújt több segítséget Isten ismeretében, mint Ádám meztelenségének eltakarásában a fügefalevél. A fenti gondolatkísérletünkben mit számít az, hogy pontosan célzunk, hiszen vaktöltényeket használunk. Nem lehet elmondani a születésétől fogva vak embernek, hogy a pipacs piros, mert számára a piros csak jelző, nem pedig szín. A vallás olyan, mint a biciklizés. Amíg áll a bicikli, addig kevés a két kerék, ha azonban gurul, akkor tökéletesen működik. Külső szemlélőként nem lehet elmondani, hogy mit érez a szerelmespár, amikor megcsókolják egymást. Isten és az ember találkozása hasonló ehhez. Aki megtapasztalta, csak az tudja, mit jelent. Hittel ragadható meg Isten, de csak vele kapcsolatban élve. A fanatizmus vagy a vallási keményfejűség olyan, mintha nem ismernénk el Mozart zenéje alapján, hogy létezik összhangzattan. Nem arról van szó, hogy a hit kizárja a többi megtapasztalási módszert. Hiszen biciklizés közben sem felejtjük el, hogy az álló kerékpár támasz nélkül eldől.
Az agyaggalamblövés közben csak akkor jövünk rá, hogy vaktöltényeket használunk, ha a lábunkra lövünk, hiszen nem lesz benne golyó. A puding próbája az evés, a vallásé az élet.