Az emberiség egyik örök kérdése, hogy mi vehető meg pénzen, és mi nem... van egy holland teológus, akinek van egy olyan könyve, amelynek a címe az, hogy "Minden politika, de a politika nem minden". Ha ebben a frappáns mondatban cserét hajtunk végre és azt mondjuk, hogy "minden pénz(ben kifejezhető), de a pénz nem minden" akkor igaz-e a mondás?

Hát... azt kell, hogy mondjam: bizonyos határok között, bizonyos körülmények között igaz - bármennyire hadakozom is ellene. Ezek a bizonyos körülmények pedig most vannak és ezek a határok bizony, bennünket határolnak. Egyébként nem azért mondom (pontosabban írom) ezt, mert valóban így gondolom, hanem azért, mert ma egyre több minden kifejezhető vagy konvertálható olyan mértékegységre, amelyhez "jobb" időkben köze sem volt. Ilyen például az, hogy nagyon sok minden pénzben mérhető - vagy pontosabban, pénzben kifejezhető -, amihez korábban lényegesen kevesebb köze volt, míg mostanra a dolgok, érzések, gondolatok és mértékegységeik konvergálnak egymáshoz.
Miért is van ez így?
Mert a gazdaság, a JÓLÉTi társadalmak olyan életet biztosítanak - a modern technikákkal karöltve -, amelyet nehéz másként élni, mint úgy, hogy alkalmazkodunk. Ez nem is lenne szükségszerűen baj. De hát... mi, emberek már csak ilyenek vagyunk. Viszonylag egyszerűek. Ha van valami, amivel lehet egyszerűsíteni az életünket, akkor megtesszük. Egy mértékegységet használni márpedig egyszerűbb, mint többet. És ez nem azt jelenti, hogy olyan eszközt választunk, ami jó nekünk, hanem olyat, ami kellemes, mert egyszerű.

Csak vegyünk egy-két példát.
Itt van például a mindent meghatározó celebség. Celebesedünk. És hogy ez jó nekünk vagy sem? Nem tudom. Azt hittem, hogy nem, de azt látom, hogy mégis. Legalábbis az igények és a preferenciák a kereskedelmi tévéknél ezt mutatják, hiszen a piacon ezeket nem a 'hatóság' határozza meg, hanem a szolgáltatást használók. Sajnos. Mi meg csak nézzük. Chipsszel a kezünkben, a kis mamuszkánkban, a kanapén ülve nagyokat nevetünk a semmin, és még jól is érezzük magunkat. És hogy ki miért és hogyan lett celeb, azt nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy jól megélnek... és ha a celeb szót hallom, akkor sokszor vagyok szomorú, mert az angol celebration szó jut eszembe, aminek a jelentése ünneplés. Közvetettem pedig a hollandiai királynőnapi ünnepségek, és hát annak, amit celebnek nevezünk, ami ezt a fogalmat és megtestesítőit körülveszi, és amit a királynő napján tapasztaltam, olyan távol vannak egymástól, mint ég és föld. A királynőnapi rendezvényeknek volt valami olyan tartalma, amitől én kívülállóként is többnek éreztem magam, amitől én is valamilyen fennköltebb érzéstől áthatottan figyeltem az eseményeket. A celebségről ezzel ellentétben nincs is mondanom, mert azt még az 'internetes papír' sem tűrné.
Egy másik példa lehetne a szex. A Kispál és a Borz azt mondja a tinikről, hogy a "szexszel gyógyítják a semmit". És milyen igaz! Mivel minden mérhető pénzzel vagy annak valamilyen helyettesítő eszközével, ezért mindennek megvan az így mért értéke, de az, hogy máshogy és mással is mérhető lenne, eszébe sem jut a világnak. Magányunk, a társadalmi környezet, a kultúra, az atomizálódás, a munka, a pénzért való küzdelem, a képtelenségünk, hogy olyan gyorsan alkalmazkodjunk a világhoz, ahogy az változik, kiszolgáltat bennünket, és észre sem vesszük. Legfeljebb már akkor, ha az életünk romokban hever. És bár újat lehet építeni, de az már nem ugyanaz. Lehet ugyanolyan biztonságos, kellemes, védő és óvó, de az első mégis más volt. A 30Y egyik dalszövege szerint "csinálj olyat, hogy másnap szégyelld". És, hát valljuk be, hogy néha van ilyen érzésünk. Hiszen vannak napok, amikor különösen is utáljuk ezt a világot - még akkor is, ha tudjuk, hogy keresztyén emberekként nem szabadna így éreznünk -, és akkor a "csakazértis" dacból így érezzük. És másnap (talán) bánjuk is... azonban sokan nem. Sőt! Nem is érzik vagy fogják fel, hogy "emberek! Így nem megy!", mert a szekér halad, mert az élet megy tovább és tovább is kell lépni. Igaz is... csak az nem mindegy, hogy hogyan. Úgy, hogy a jót rossznak, a rosszat jónak mondjuk, vagy úgy, hogy a jót jónak és a rosszat rossznak. Azután itt van nekünk az internet. Ez persze jó is, de már itt is lehet kapcsolatokat kezdeni, kapcsolatokat folytatni. És kiegészítőnek nem is rossz az internet, de nem helyettesítőnek! És akkor csodálkozunk, hogy sem pasizni, sem csajozni nem tudunk, mert amikor személyesen találkozunk, akkor nem tudunk mit kezdeni a másikkal. És azt sem tudjuk, hogy mi a szerelem... Globalizált konvergencia és konvertálhatóság. Ez jellemzi a mindennapjainkat. Egy ilyen világban élünk. Ez ellen lehet lázadni vagy elfogadni és belesimulni. És bármelyiket választjuk is, azt tehetjük kritikátlanul és kritikusan. Ha kritikátlanul tesszük, akkor könnyen válhat jóslattá a minden pénz(ben kifejezhetőség) - közvetve vagy közvetetten, de ha kritikusak vagyunk, akkor a mondat másik felét is látni fogjuk , hogy ti. a pénz nem minden.
Eladó az egész világ! Csak én nem akarok mindent megvenni. Eladó az egész világ! Minden nem kell csak azért, mert jóárasítva van, hiszen ez a lényege, hogy mindent elvigyek, még ha nem kell is, mert nincs is rá szükségem. Eladó az egész világ! De mit érek vele, ha az enyém az egész, de a szívemben kárt vallok? És itt, a lelkemben, a szívemben a pénznek nincs konvertálható értéke. Itt más értékek vannak. Eladó az egész világ! Az egész helyett csak egy kicsi kell nekem: ahol otthon lehetek, ahol őszinte lehetek, ahol boldog lehetek... hogy a szívemben ne valljak kárt.