5 éves

Mi leszek, ha nagy leszek? Természetesen állatidomár, kötéltáncos, énekesnő. Valami nagyon érdekes, akit megnéznek az emberek, ami nagyon izgalmas. Amitől anyukámnak feláll a szőr a hátán, és akit tévében mutogatnak.

14 éves

Mi leszek, ha nagy leszek? Színész. Vagy ha színész nem is, akkor látványtervező, és díszlettervező, és mindenki látni, szemlélni fogja a fantáziámat, a színeimet, azt, ahogy a világot látom, és megtervezem. Megvalósítom önmagam.

18 éves

Mi leszek, ha nagy leszek? Talán inkább valamiféle intellektuel. Biológus, pszichológus... vagy gazdasági szakember. Amire szükség van, amit megfizetnek, és jár valamennyi presztízzsel.
Semmiképp nem akarok olyan nehéz, kemény, és kevéssé becsült munkát végezni, mint a szüleim.

24 éves

Mi leszek, ha nagy leszek? Már magam sem tudom, pedig már "nagy" vagyok. Tanulok sokfélét. Hogy hova vesznek fel mindezzel, vagy mindezek ellenére, csak az Ég tudja. De ha mást nem, majd járok piacolni, vagy takarítani, bármit elvégzek, hogy a felszínen maradjak. Ha adódik lehetőség, megragadom, ha nem adódik, akkor megelégszem. Bár vinném annyira, és tudnék olyan körülményeket biztosítani a családomnak, mint a szüleim nekem.

És amikor megszólít és elhív engem az ÚR:

Mi leszek, ha nagy leszek? Az, aminek az Úr akar, az Ő szolgája. Hogy mivel fogok dolgozni, azt nem tudom. Talán tanár leszek, talán lelkész, talán kémikus, oda megyek, amihez az én tálentumaim elvezetnek. De akárhol leszek, rákászhajón, laboratóriumban, tenger mélyén, Északi-sarkon, munkámmal akkor is az Urat fogom dicsőíteni, és minden munkatársam fogja tudni, hogy az Úr az én kősziklám, és első számú főnököm.

Pete Violetta
teológus