Koszorú. Kis fenyő ide, kis toboz oda, gyertya, masni. Forgatom körbe- körbe, ahogy kerülnek rá a dolgok.  Maximalista kezeim között jó sok kört jár a moha alap. Mint az év. Íme, egy újabb advent. Újabb karácsony, aztán május, aztán szüret, aztán megint itt a koszorú mellett. Körbe-körbe koszorúba. Újra ugyanaz és az ember próbál mindig valami újat megfogni, de mégiscsak ugyanaz. Van, hogy mókuskerékké lesz ez a körbe-körbe mozgás. Céltalan pörgéssé fajul, ha nem figyelünk. Az ember néha felül a probléma-körhintára, nem lát a bajok, a hétköznapok, feladatok körén kívül. Jelen és jövő elveszíti az értelmét, hiszen csak a múlt ismétlődései. Nincs új a nap alatt, csak visszaköszönő történések. Egy masni: körbeértem újra. Egy advent: körbe értem újra. Ugyanoda.

Jézus ebből a körzésből zökkent ki. Karácsonytól húsvéton át az örökéletig megnyitotta a kört: lett kiindulópont és lett cél. Már nem csak a körbe-körbe van. Jézus belép a mi köreinkbe és kizökkent, kivezet: ad egy olyan célt, ami a köreinken kívül van. Megnyit érted időt és teret.

Gyakorlat

Koszorúkészítés és az első gyertyák gyújtása közben gondoljuk át a saját köreinket. Munka, család, egészség, anyagi terhek, gyülekezeti közösség… Mókuskerekeinket, amelyeket hiába hajtunk, nem haladnak semerre. Gondoljuk át, hogyan lehetne távlatot, célt teremteni bennük. Kérjük a héten Isten segítségét abban, hogy az életünk a körözés helyett egyenesen hozzá vezessen. Mutasson kiutat. Kérjük, hogy az ünnepünk is hozzá vigyen közelebb, ahhoz, aki eljövendő, ne csak egy újabb állomása legyen egy újabb sehova sem vezető körnek.