Egyik ámulatból a másikba esünk a modellvilág híreit figyelve. (Figyelni sem kell igazán, megteszi ezt helyettünk facebook közösségünk). 
Akik azt gondoltuk, hogy a bulemiás-anorexiás, drogokon tengődő műnő mintáját nem lehet tovább rontani – tévedtünk! Friss hír, hogy egy (kutatásom alapján talán holland) fehérnemű-tervező cég legújabb női melltartóit férfi modellel reklámozza. Hiszen ha még belőle is jó nőt csinál, akkor már biztosan tud valamit...  A plakátról ijesztően nem derül ki, hogy az illető fiú.  

Egészen pontosan a fiatal Michelle Pfeifferre hasonlít a modell –
akit, úgy hírlik, melltartók után esküvői ruhákba is szeretnének bújtatni.

Egy másik cég bejelentette, a jövőben nem élő modelleket fog használni, hanem digitálisan állítja őket össze, mint ahogyan az avatarokat lehet alakítani.  Eddig azt gondoltam, elsősorban a tudományos kísérletezés számára hibaforrás az ember, aki gépekkel pótolandó. Micsoda paradoxon, hogy már olyan iparban is útban van az ember, ahol számára terveznek ruhát.  Értem én, hogy így kevesebb lánynak kell a kiéheztetett modellek sanyarú sorsára jutni, és retusálni is kevesebbet kell, ami jó. De ki tud még elégedett maradni a plakátok mellett és kin állnak úgy azok a bizonyos ruhadarabok, mint ahogyan ott a képen a modellen?

Jó az, hogy a tökéletes nő képét pixelenként összekomponált hamis minta, vagy egy férfi határozza meg?

Nem vagyok az ellenkultúra híve, hogy akkor járjunk alaktalan, színtelen dolgokban. Ezzel szerintem a másik végletbe esünk. Kifejezetten taszít, amikor valaki a környezettudatosságára vagy bármilyen elvekre hivatkozva néz ki igénytelenül.  

Megoldás- vagy feloldásképpen inkább Páskuné Ercse Imola cikkét ajánlanám figyelembe, aki nálam ügyesebben tudja körvonalazni, milyen is a jó nő.