Emberi életünk attól szép, hogy folyamatos változásban van.
Testünk, szellemünk az időben alakul és formálódik, fejlődik.
Akkor vagyunk boldogok, ha gyermekünkön látjuk a fejlődést, azt, hogy „növekedik bölcsességben és okosságban Isten és az emberek előtt”.
Az ajándékba kapott élet öröme az Isten felé való növekedésben van.
Nem rekedhetünk meg a gyermeki hitben és imádságban, ahogyan az emberszerető Istenről alkotott képünk is változik életünk során, úgy változik a Vele megélt kapcsolat is. Gondoljunk az apostolokra, akik három év alatt kíváncsiskodó követőkből életüket is feláldozó hitvallókká, igazi tanúkká váltak.

Kapcsolataink is változnak, az arra érdemesek mélyülnek és életünket gazdagítják, annak értelmet adnak, mennyei kincsekké válnak. Legyen így a keresztény felekezetek között is! Legyen a különbözőségek elfogadása és megélése a szeretetben történő növekedés lehetősége! Szeretem a másik felekezethez tartozót, ahogyan Péter is tudta szeretni Mátét, János Bertalant, Pál a többieket, annak ellenére, hogy nagyon különbözőek voltak személyiségükben, hitükben és Krisztushoz fűződő kapcsolataikban.

Mégis életüket adták Érte! Kell nekünk ennél szebb és nyilvánvalóbb érv
az ökumenizmus megéléséhez?

Makláry Ákos
parochus
Budai Görög Katolikus Egyházközség