"A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: "Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek."  Az pedig, hogy "felment", mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az "fel is ment", feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben."

(Efézusbeliekhez írt levél 4. rész 7-16)

A Biblia lapjain sokszor visszatérő kép Krisztus teste, amint a hozzá tartozók közösségében tovább él e földön. Tudjuk és tapasztaljuk, hogy minden élőlénynek természete a növekedés, fejlődés. Az Ige által az Egyházra alkalmazott kép sem ér véget a tagok egymásba integrált viszonyának és szolgálatának leírásánál, hanem ez a dinamizmus is beletartozik: „Krisztus testének építése”, „míg eljutunk a … felnőttkorra”, „növekedjünk fel”, „gondoskodik … növekedéséről, hogy épüljön”. Ennek a felfelé törekvő fejlődésnek a célállomása pedig nem más, mint a „Krisztus teljességét elérő nagykorúság”. Ő a fej, aki a test természetét meghatározza, így nekünk Őhozzá kell idomulnunk. A jelölt szakasz üzenete szerint van ennek egy nem elhanyagolható kitétele: „az igazsághoz ragaszkodva szeretetben.”  Csak úgy történhet meg a mi Krisztushoz való felnövekedésünk, ha folyamatosan igazságot szólva és cselekedve élünk. Ebben a törekvésünkben is kiábrázolódik Jézus kijelentése: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Így kapcsolódik össze e három elem. Az iméntiekből következik, hogy ha nem a valóság és az annak megfelelő tanúskodás talaján próbálunk növekedni, akkor kudarcba fulladunk.
Az egyenes (őszinte, igaz) út a legrövidebb.

Várady Endre
lelkész
Vácegresi Baptista Gyülekezet,
főiskolai docens 
Baptista Teológiai Akadémia