Nagy batyut hozunk magunkkal otthonról - személyiségünk, attitűdjeink, értékrendünk és belső erkölcsi normáink nagyobbik hányadát. Megszokott ízeket, saját fészkünk illatait, színeit, szokásokat. Olyan tartozékaink ezek, mint a biciklizés, vagy a cipőkötés. Egyszer elsajátítottuk, beszívtuk, ma már nem tudatos az, ahogyan használjuk, mint ahogy az sem, ami elsikkad.

Mindannyian mást tudunk felidézni a gyerekkorból, az első otthonból, ami felnevelt minket - akár menekülünk ma e dolgok elől, akár keressük őket. Mint ahogyan mindannyian másként festenénk le álmaink ideális otthonát is. Költők, írók, művészek sokszor sokkal hívebben tudják elmondani az ehhez kötődő emlékfoszlányainkat, lefesteni a lefesthetetlent, és megformázni azt, amit mi szavakba önteni sem tudunk.
Íme egy kis gyűjtemény különböző művészek torkából és zeneszerszámából, ahogyan ők gondolták kottafejekké tenni a maguk emlékeit, és vágyait.
Hallgasd meg, ki mit rejt a batyujában - milyen hangzást, milyen üzenetet hozott - hazulról!

Fiatalos hangszerelésben az örök téma: Hol?
Otthon édes otthon - Kowalsky meg a Vega

és klasszikusabban megfogalmazva:
LGT: Az ígéret földje

Az otthon itt van
Roy és Ádám trió

Home sweet home
Limp Biscuit

Még az ilyen elvetemült lelkeknek is jelent valamit az "otthon"
Ozzy Osborne - Mama, I'm coming home

Egy nosztalgikus hazalátogatás:
A régi ház körül nagy élet nincsen - Péter Szabó Szilvia

Egy kevéssé otthonos otthon:
Tankcsapda: Ez az a ház

Keresztény alapokra és eszkhatológiai távlatokba helyezve: Hillsong: my home