Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a fiatalok megszólítása elsődlegesen eszköz vagy módszer kérdése-e. Az ifjúsági misszió a lelkipásztorok, hitoktatók és vallástanárok hiteles(!) életén és példáján keresztül a leghatékonyabb – véli Dandé András.

A református lelkész szerint fontos, hogy ne legyenek előregyártott klisészerű válaszaink, hanem hangoljuk rá magunkat a fiatalok élethelyzeteire és problémáira, velük együtt keressük a megoldást.

A mai fiatalokat nem érdekli Isten igéje! – kapom fel a fejem a templomból kifelé jövet idős hölgyek társalgására. A hazavezető úton kivételesen nem a szószéken elhangzott igehirdetés, hanem a drámai kijelentés motoszkál a fejemben: valóban ennyire érdektelen Isten az ifjúság számára, vagy az egyháztól mint intézménytől idegenkednek ennyire?
Dandé András megnyugtat, a fiatalok egyáltalán nem elérhetetlenek, mindössze meg kell teremteni azt a bizalmi alapot, amelyre aztán tégláról téglára építkezhetünk. A református lelkész önvizsgálatra is buzdít: érthető-e a több száz évvel ezelőtt megfogalmazott hitvallásunk a tinédzserek számára? Vajon a megfelelő nyelven és csatornán keresztül kommunikálunk? Istentisztelet: one-man show vagy valódi közösségi élmény?