„Azok az isteni igények, amelyeket mi természetünknél fogva inkább zsarnokiaknak tartunk, mint a szerelem megnyilvánulásainak, valójában oda vezérelnek bennünket, ahová törekednünk kellene, ha tudnánk, mit is akarunk valójában."
C.S. Lewis
Kifejező - 52. szám / 2012. október 1.
Hit nélkül mi értelme bármit is csinálni – főleg zenélni!
Szirtes Edina Mókus a zenéről és Istenről
Éppen egy éve ősszel állt össze a MoNaMo együttes a fasori evangélikus jazz istentiszteletek apropóján. Az együttes tagjai sok egyéb formációban is zenélnek, mégis örömmel szolgálnak így keresztény terepen. A MoNaMo sok felkérést kap, az elmúlt nyáron mind keresztény, mind világi fesztiválokon és rendezvényeken találkozhattunk velük, egyre szélesebb a csapat rajongói körbe.
A koncert után Szirtes Edina Mókus elárulja, hogy ő katolikus, Nagy János pedig református, de mindannyian sokkal inkább Istenhez tartozónak vallják magukat, mintsem egy-egy felekezet híveinek.
Amikor arról kérdezem, milyen a falatnyi taliándörögdi református templomban énekelni azt mondja amennyivel szakmailag nehezebb – annál jobb a léleknek.
Őszintén megvallja, hogy nehéz műfaj a jazz. Véleménye szerint mégis meghunyászkodás volna ennél jobban a közönség fülére játszani: „Elképzelhetetlen, hogy alább kelljen adni”.
Szirtes Edinával a Művészetek Völgyében beszélgettünk.
Szirtes Edina Mókus (ének és hegedű)
Nagy János (zongora)
Mogyoró Kornél (ütős hangszerek)