Remekművel kedveskedik látogatóinak a Madách Színház. Aki könnyed, ugyanakkor tartalmas szórakozásra, káprázatos látványra vágyik, annak bátran ajánlhatom Andrew Lloyd Webber csodás darabját, a József és a színes, szélesvásznú álomkabátot. 

A szerző a bibliai történetet Thomas Mann József-tetralógiájával vegyíti, így egy egészen nekünk, a XXI. században rohangáló embereknek szóló elegy jön létre, amely nyílegyenesen találja meg a szívünkhöz vezető utat. A történeten mesélő vezet végig, akire tekinthetünk úgy is, mint saját, modern énünkre, aki az emberiség történetének teljes tudásanyagával felvértezve repít el a Vadnyugatra, a vidék bitang, mégis szerethető táncos lábú alakjai közé, vagy éppen a Moulin Rouge Párizsába, az Eiffel-torony fényözönébe. Hangot kap történetünk színpadán a XX. század felejthetetlen ikonja, Elvis Presley, és természetesen a szerelem is. Mindez azt szimbolizálja, hogy a József-történet igenis mai „sztori”, és ugyanúgy szól a ma emberének is, ahogy az emberiségünk évezredein keresztül végigkísérte milliók életét, megőrizve a Biblia egyik legismertebb családregényének örök mondanivalóját az emberi természetről, az elbukásról és felemelkedésről. 

A jól ismert történet szerint alakulnak a dolgok: Jákób tizenkét fia közül Józsefet, a legkedvesebb feleségétől kapott fiát szereti a legjobban. Persze ezt a másik tizenegy mellőzött fiú nem értékeli annyira, mint a kivételezett. József helyzetét tovább nehezíti kissé öntelt, beképzelt jelleme, melynek kimeríthetetlen forrása csodás álmainak világa. Ráadásul apja egy gyönyörű, színes köntöst készíttet neki, mely egyrészt az akkori szokásjognak megfelelően a kiválasztottság és az elsőszülöttség jelképe. Másrészt szimbolizálhatja azt is ez a mesés kabát, hogy mindenkinek az álmai, kisgyermekeknek és felnőtteknek egyaránt valóra válhatnak. Valóra válhatnak, ha van bennünk elég hit és kitartás a küzdelmes időkre is. Mint ahogy József álmai is valóra váltak, legyen szó a családjával kapcsolatos álmairól, vagy cellatársaiéról, vagy a nagy fáraó álmáról.

Józsefnek azért kellett előbb kútba, majd börtönbe vettetnie, hogy végül méltó legyen a fáraó és Egyiptom első emberének kijáró posztra, hogy képes legyen megfelelően az éhínség hét évében vezetni országát. Ehhez azonban le kellett küzdeni önteltségét, dacosságát, csak a megpróbáltatásai után állt készen élete nagy feladatára. Meg kellett járnia a vermek mélységét, ahhoz, hogy az egyiptomi nép jó vezetőjévé váljon. Át kellett élnie a sötétség, kitaszítottság fájdalmát, hogy igaz közösségre találhasson Istenével, embertársaival, önmagával. Végig kellett járnia megpróbáltatásokkal teli útját ahhoz, hogy őszinte hálát tudjon adni életéért, kiválasztott személyéért, Isten szeretetéért.

Hogy mit mond erről József, íme, egy kis ízelítő a darabból: