...szóval, Szerencse, most nagyon figyelj, mert fontos, amit mondani akarok. Röviden szólva: ennyi, végeztünk, elválnak útjaink.

Hogy miért? Mert egyszerűen felesleges vagy, azért. Nem kellesz, nincs rád szükségem. Elegem volt a szemfényvesztéseidből. Abból, ahogyan behízelged magad kétségbeesett emberekhez akkor, amikor a leggyengébb állapotukban vannak, amikor a legkiszolgáltatottabbak, és úgy teszel, mintha intézkednél, dolgoznál. Nagy szakértő vagy, azt mondod, rád lehet bízni magunkat, de persze, semmit sem garantálsz. Előadod magad, de nem te vagy ott, hanem Véletlen, aztán ha bejön, amit akarunk, learatod a babérokat, pedig igazán nincs is közöd semmihez. Ha meg nem sikerül? Ez van, mondod, egyszer fenn, egyszer lenn… Szerencse, te nem ígérsz, nem vállalsz felelősséget, nagy szélhámos vagy, a legügyesebb fajtából. Mondom, Szerencse, végeztünk, kiszállok.

Hogy miért? Mert felnőttem és tudod, magamat is kezdem egyre jobban megismerni. Szerencse, aki tőled függ, annak gyenge marad az akaratereje, de az önbizalma is sorvad. Pedig milyen sokra is képes, aki nem hozzád futkos! Megtanultam tervezni, döntéseket hozni, valódi döntéseket, amikért felelősséget kell vállalni. Persze, pénzt feldobni veled könnyű, aztán nincs felelős, mert hát én mutogatnék rád, de te meg csak vonod a vállad. Különben is, ahol szembesítésre van szükség, onnan te azonnal eltűnsz, Szerencse…

Azt mondod, hogy nincs minden a kezemben? Hogy nem tudok mindent kontrollálni? Igazad van, de szemben a hazugságaiddal, ebbe bele is lehet nyugodni. Legalább nem a te illúzióid után futok, hanem számba veszem a valódi korlátaimat. Nem kell ettől félni. Ráadásul egyedül sem vagyok. Tudod, Szerencse, helyetted van egy nagyobb pártfogóm most már, olyan, akinek tényleg van ereje. Gondviselésnek hívják. Igen, Szerencse, Istenről beszélek, tudom, ez neked nem tetszik, persze, te jobban szereted a félhomályt. Elárulom, Vele több a világosság! Ott is, ahol eddig nem volt. Sőt, mondok valamit! Vele még a sötétségben is jobban érzem magamat, mert lehet építeni a szavára. Szerencse, a te üres és édes hazugságaid után óriási élmény a szavatartó igazság!

Szóval, Szerencse, végeztünk. Végre kimondom. És boldog vagyok, szabadabb. Ennyi.