Pár hete belenéztem a Rió 2-be. 10 percig bírtam, pedig szeretem a meséket. A főszereplő hímpapagáj viselkedése először viccesnek tűnt, majd amikor feltűnt a színen a hím emberszereplő, úgy éreztem itt valami nem oké. Néhány szituáció után pedig egyenesen sok lett.
Ennyire szánalmasnak beállított férjeket és apákat régen láttam. Esetlenek, határozatlanok, nem találják a szavakat, nem tisztelik őket a gyerekek, egy kisebb kihívástól bestresszelnek. Ezt már csak az szépítette, amikor megjelentek a nők. Céltudatosak, türelmesek, bátrak és csak úgy áradt belőlük a biztonság. Az egész estés alkotás üzenete: a férjek gázok, az apák pedig egyenesen vesztesek. Ők azok a lények, akik bár hímneműek, de nem férfiak. Lehet, hogy egyszerűen csak egy hónap házasság után aktuálisabbá vált számomra a férjlét kérdése, de ennél jobban érdekel a pozícióról való általános vélekedés.

Volt egy komoly beszélgetésem nagyapámmal halála előtt. Akkor már eldőlt bennem, hogy hamarosan megkérem a barátnőm kezét, így erősen érdekelt a házasságok 65%-os válási aránya. Egyetlen kérdésemre emlékszem: mi a válások oka. Egy nagyobb csend után azt a választ kaptam, hogy a sorkatonaság hiánya. Mesterlövész-kiképző volt. Egyetemen kivettem egy szabad félévet és a Meki helyett a toborzóirodába mentem, az alapkiképzést izgalmasabbnak tartottam. Mert az katonaság, hogy fogkefével mosom fel a WC-t? – érkezett kéttucatnyi értelmiségi reakciója. Igen, az katonaság, hogy fegyelmet és engedelmességet tanulsz. És megtanulod nemcsak magadat, de a családodat is megvédeni. Izráelben a férfiaknak hároméves a sorkatonai szolgálat. Állítólag a későbbi üzletekhez a kapcsolati tőkéjük többnyire ebben az időszakban kovácsolódik. Bajtársak bajban születnek.

Jézus és tizenkét tanítványa férfiak voltak. Jézus férfiakkal kezdte a mozgalmat. Olyan férfiakkal, akik otthagyták a karrierjüket, hogy felforgassák az egész világot. Olyan férfiakkal, akik készek voltak akár az életüket is feladni érte. Állítólag ma a kereszténység nőies. Jézust, a bárányt ismerik, de Jézust, az oroszlánt már kevésbé. A Jézussal való személyes kapcsolatról sokat hallottak, de Jézus követéséről keveset. Könnyebben emésztik meg azt a Jézust, aki lelkigondozza a prostituáltakat, mint azt a Jézust, aki saját kezűleg font ostorával kergeti ki a csalókat a templomból. Orgona, virágok, kórus, harangjáték, pantomim, csipkés terítők, szerelmes dalok, teázások és beszélgetések minden mennyiségben. Egy igazi paradicsom, nőknek. Mit adnak a gyülekezetek a férfiaknak? Állítólag ha egy nő Jézus mellett dönt, könnyebben szétszakad a család emiatt, míg egy férfi döntését valószínűbb, hogy az egész család követi. Nem jobbak a férfiak, de más a szerepük.

Ha végignézzük a mozgalom kezdetét az evangéliumokban, az Egyház születését az Apostolok Cselekedeteiben, vagy éppen az ószövetségi hősök történeteit, kihívásokkal, önfeláldozással, küldetésekkel, teljesítménnyel, célokkal, eredményekkel, megoldásokkal, sikerekkel, versennyel, hatékonysággal, készségekkel és bizonyításvággyal találkozunk, amikre minden férfi adrenalin szintje megugrik, mert így vagyunk összerakva, erre vagyunk teremtve, erre vágyunk, ebben tudunk egészek lenni. Így vagyunk férfiak. Hogy valósul ez meg a helyi gyülekezetekben?

Két példa került elém mostanában. Egy ismert amerikai gyülekezet honlapján találtam egy férfireggeli nevezetű programot. Leírás: palacsintát eszünk, miközben valaki tanít minket. Tehát hogyan kapcsolódhatsz? Ülsz, hallgatsz, nézel és eszel. Csendben. Nemrég Spanyolországban jártam, ahol egy kreatívabb megközelítéssel találkoztam. Ameddig a nők fent beszélgettek a házi csoporton, a férfiak lent a garázsban egy igazi, vízre ereszthető favitorlást  barkácsoltak.

Azt hiszem, gyülekezeteink férfiasabb jellegéből az egész egyház és végül az egész társadalom profitálhat. Azt hiszem, tehetünk azért, hogy a hímneműek és a férfiak halmaza egyet jelentsen.