Megtanultam ajándékot csomagolni egy emberekkel zsúfolt bevásárlóközpontban, vásárlás közben. Szeretném megosztani veletek a tippet!

• Vegyünk egy ív szép csomagolópapírt.

Á, igen 37-es tétel, pipa! Hatalmas, giccsesen kidekorált bevásárlóközpont, ideges emberek, gomolygó tömeg, és benne kimerülten én. 
A hangszórókból csöpög a nyál. „All I want for Christmas is you…”

• Fordítsuk a mintával lefelé.

Nem hiszem el, hogy nem haladnak előttem az emberek. Araszolunk. Khm, elnézést… Előretörök a tömegben, a jól megpakolt táskámmal véletlenül kiverek valamit a mellettem álló kezéből. Szétvet az ideg. Úgy teszek, mintha nem vettem volna észre, rohanok tovább. Ő is ugyanezt tenné, most is, ha nem állok félre, ez a nő nekem jött volna. De tényleg, a gyengéket eltapossák.

• Tegyük az ajándékot a közepére, amit szeretnénk becsomagolni.

Hogy meeennyi?!? Nem kis biznisz ez a karácsony. Felháborító! Hát, akárkinek szántam is ezt, nem fér bele a keretbe, majd helyettesítem egy gyertyával.

• Legyen kéznél egy olló.

Oké, csak egy perc kell. Csak egy percre ülök le… Elcsípek egy mondatot magam mellett:
– Mi van még? Menjünk már, kifolyik az agyam ettől a felhajtástól itt. Gyűlölöm az egészet! – Átérzem, haver, fut át a fejemen.
Most vettem észre, hogy mellettünk van a betlehemes… Valaki biztos beleesett, picit feldúlt állapotban van.

• Készítsünk oda egy celluxot!

Már nagyon-nagyon elegem van! Telefon… Ó, jaj, ezt nem veszem fel. Mégsem tudok segítni, le kell mondanom, még egy csomó minden hiányzik és a nyakamon a karácsony, de tényleg. Ez kínos.

• Középen fogjuk össze a csomagolópapírt az ajándék fölött, majd hajtsuk le. Celluxszal rögzíthetjük.

Tavaly karácsony előtt kiborultam… Túl sok minden, túl nagy nyomás… Egy veszekedés, amiben tudtam, hogy én voltam a hibás. Akkor nekem volt szükségem rá, most én jönnék. De nem ezért volt mellettem tavaly… Elég bunkóság lenne ezt felhozni.

• Szorítsuk a doboz széléhez a papírt, alulról, hajtsuk rá oldalról a füleket, majd rögzítsük celluxszal.

A barátaim nem számíthatnak rám, ideges vagyok, semmi sincs meg… Minek is vásárolgatok így tulajdonképpen? Fröcsög és csöpög a karácsonyi sláger: „There is just one thing I need…”

• Hajtsuk rá a tetején is a papírt, majd ismételjük meg ugyanezt a másik oldalon.

Egy hajléktalan néni a sapkájával. Már csak ez hiányzott. Nincs apróm, és amúgy is, minden fitying ajándékokra megy. A következő sarkon elinná. Azért persze lelkiismeret-furdalásom lesz nagyon. Nem hiszem el, hogy még ez a néni is ma talál meg!!!

• Kössük át az egészet egy szalaggal!

Pont felém jön! Mindjárt kezdi a mesét, meg a hízelgést!

• A tetejére kössünk egy szép masnit!

Már csak egy lépésre van. Tényleg muszáj idejönnie?! Megáll. Belenyúl a sapkába, majd felém tartja a kezét tenyérrel felfelé. Ez mindennek a teteje, ez hatalmas pofátlanság!

• És ne felejtsük el, hogy jobb adni, mint kapni!

Felnézek rá. Egyszer csak elmosolyodik. Őszintén. Egészen megszépül tőle.
– Boldog karácsonyt! – mondja. A tenyerén egy szaloncukrot tart felém.

***

Megnézem a kész csomagolt terméket. Nos, ez nagyon ronda lett. Elkezdem újra, úgy látszik, nem tudok igazi ajándékokat csomagolni. Az a néni megmutatta, hogyan kell.