Október végén, november elején, akarjuk vagy sem, berobban mindennapjainkba a karácsonyi őrület: fülbemászó karácsonyi slágerekre lüktet az áruházak, bevásárlóközpontok világa, fényfüzérben úsznak az üzletek, kirakatok, karácsonyváró posztok lepik el online és offline tereinket, Mikulások és karácsonyi vásárok, nagybevásárlások kísérik ezekben a hetekben utunkat.
A felszín mögött azonban elkezdődik ebben az időszakban egy sokkal mélyebb készülődés is. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy az egész református diakónia életében az év utolsó hónapjaiban a karácsonyé a főszerep. Várjuk Megváltónk eljövetelét, lelkünket illendőképpen készítjük el Szentestére, ünnepi díszbe öltözik szívünk. De melyek is e pompázatos lelki ünneplőnk legfőbb kellékei szeretetszolgálati dolgozóként?
Advent a Református Szeretetszolgálat életébe is, hasonlóan a plázákéhoz, október közepén- november elején köszönt be, csillogás és villogás helyett azonban a mélyben kezdi munkáját. A fiókok mélyén, megvalósítandó programsorozatok végén, a tervezés és szervezés esti óráiban, hogy aztán saját pompájában ragyoghasson idősek, betegek, gyermekek és nehéz sorsú családok arcán.
Mint minden évben, idén is teljes erőbedobással hirdettük és szerveztük meg Nyilas Misi Pakk programunkat, melynek keretében cipősdobozokban gyűjtött karácsonyi ajándékokat juttatunk el szegény sorsú gyermekekhez. A díszesen csomagolt, gondosan összeállított csomagok, sokszor egyetlen igazi karácsonyi ajándékként, képesek egy egész évi nyomorúságot elfelejtetni és végtelen örömről árulkodó mosolyt csalni a kicsi arcokra, minden karácsonyfaégőnél tisztább, őszinte csillogást a szemekbe, mérhetetlen hálát a pirinyó szívekbe és lelkekbe.

A Református Szeretetszolgálat küldetésének, az elesettek megsegítésének megfelelően idén adventben is több alkalommal ételosztással igyekszik enyhíteni a legelhagyatottabbak, a társadalom legkiszolgáltatottabbjainak éhségén. Emellett 16 napon át 200 gyermek étkeztetését vállaljuk, biztosítva számukra a napi háromszori étkezést azokban a napokban, amikor sem az intézményes ellátórendszerre nem számíthatnak, sem a felnőttekre.
Ennek az adventnek a középpontjában a gyermekek, társadalmunk legfontosabb értéke állnak. Méghozzá azok a gyermekek, akik csupán ártatlan elszenvedői a világi egyenetlenségeknek, családjaik kiszolgáltatottságának, méltatlan, nem megfelelő körülményeiknek, melyeket csak megörököltek, de sohasem választottak. Azok a gyermekek, akiknek a szeretetszolgálat az utolsó reménysugarat jelenti. Az utolsó reménysugarat talán az egyetlenegy karácsonyi ajándékra, egy tál meleg ételre, a biztos, mások számára természetes napi háromszori étkezésre. Reményt a testi és a lelki táplálékra: önfeledten boldog percekre, a szeretet és a törődés szokatlan, oly könnyen elillanó kincsének megtapasztalására, egy másfajta életérzésre, egy új útra. A kilábalás, egy új élet első lépéseinek lehetőségét biztosítja a szeretetszolgálat jelenléte az elesettek életében. A krisztusi megváltás, az örömhír világának lehetőségét, mely kézen fog és kivezet a legsötétebb, a legelhagyatottabb, karácsonyfa és karácsonyi ajándék nélküli, üres asztaltól a mennyei étel és az örök élet világosságába. Köszönöm, hogy ebben az évben is részese lehetnek ennek az útnak.