Más ember sokkal többet megtesz a hazájáért! - mondja egy hetven év körüli szelíd tekintetű néni és fürgébbre veszi apró lépteit a forróságban. Arról beszél, hogy semmiség ez a néhány kilométer, amit végiggyalogol református testvéreivel az egységesítő menetben. A magyar nemzetért megy, s ez számára természetes.

A nap zavartalanul ragyog a kálvinista Róma felett. A sokaság végeláthatatlanul kígyózik a városban. Tisztán csengő egyházi ének tölti be Debrecen utcáit. Május 22. péntek. Délutáni őrület, csúcsforgalom. A máskor türelmetlen autósok felől nem érkezik szitokszó. Csendben berregnek a motorok, s valami szokatlan meghatottság ül a bámészkodók arcára.

A Magyar Posta vezérigazgató-helyettese különleges Kálvin-emlékbélyeget mutat be a Nagytemplomban. Miután kilép az épületből „személyes pillanatáról" beszél. Arról az elsöprő erőről, amelyhez hasonlót soha nem élt ált. A Himnuszból hallotta ki. A közös nemzeti imádságunkból, amelyről most először úgy érezte, hogy áthatja a történelmi pillanatokat és reményt ad a jövőre.

... mert a jelen nem mindig szép - sorolja egymás szavába vágva egy kárpátaljai, népviseletbe öltözött csoport. Az asszonyok arról a panaszkodnak, hogy Kárpátalján mindig megkapják: ha ukrán kenyeret esznek, ukránul beszéljenek! De a legfájóbb mégis az, hogy az anyaországban „leukránozzák" őket. Pedig színtiszta magyarok. De most jó! Itt, Debrecenben más. Hazaérkeztek. „Nagyon jó érzés, hogy együvé tartozunk, s az anyaországiak átölelnek bennünket!" - mondja egyikük a meghatottságtól sírva.

Az Isten csodája. Trianoni jóvátétel. Különleges ajándék. Családegyesítés. Válasz a december ötödikei népszavazásra. A testvéri közösség megerősítése. Újabb lehetőség. Sokan, sokféleképpen éljük meg a határon inneni és túli reformátusság egységesülését.

Nézem a Kárpát-medencét szimbolizáló építményt a főtéren. A jelképes életfán üzeneteket és nemzeti színű szalagokat lobogtat a szél. A medencében egyre szaporodnak a földkupacok. Életünk, lelkünk egy részét tettük oda. Az anyaföldet, amely most összekeveredik a többiekével. Mindenki láthatja, hogy ugyanaz a föld. A miénk!

Részletes beszámoló a Parókia portálon!