„Ha nevetségesen hangzik is, egyszer csak (hosszú, csüggedt időszak után) eszembe ötlött, hogy megírok egy többé-kevésbé egybefüggő, a tágastól és a kozmogonikustól a romantikus tündérmesékig ívelő hatalmas legendát – úgy, hogy a nagyobbik alapja a földközeli kisebb lesz, ez pedig az égtől nyeri ragyogását [...] A nagyobb történeteket részletesen kidolgoznám, sok mást csak vázlatosan illesztenék bele a sémába. A ciklusok egy fenséges egésszé állnának össze, de hagynának bőven helyet más kezeknek és elméknek is, hogy festékkel, zenével és drámával töltsék ki a hiányzó helyeket.”
(J. R. R. Tolkien: 131. levél, Koncz Éva fordítása)

Középfölde írója, John Ronald Reuel Tolkien nemcsak a fantasztikus irodalomra és az ebből ihletet merítő filmművészetre és játékvilágra volt nagy hatással, hanem generációk gondolkodásmódjára is. A számtalan rajongói csoportosulás közül kiemelkednek azok a Tolkien Társaságok, amelyek hivatalos, szervezett keretek között foglalkoznak Tolkien életművével, munkásságával. A Tolkien Társaságok között pedig igen sajátos és egyedi jelenség a Magyar Tolkien Társaság, amely baráti klikkek, kreatív alkotóműhelyek és az író műveivel foglalkozók közösségi hálózata, amelyben Középfölde szeretetén túl összetartó erőt jelentenek a közös élmények, rendezvényszervezések és programok.

A 2002-ben alapított Magyar Tolkien Társaság (a továbbiakban csak MTT) idén ünnepli húszéves születésnapját, ebből az alkalomból többnapos jubileumi rendezvénysorozatot szervez június 23. és 26. között, a Károli Gáspár Református Egyetemmel karöltve. Lesz nemzetközi tudományos konferencia, ismeretterjesztő jellegű „Középfölde Szabadegyetem”, színpadi produkciók, valamint kreatív, közösségi és egyéb jellegű programok. A kerek évforduló arra is alkalmat ad, hogy megvizsgáljuk, miben rejlik az MTT vonzereje, és miben érdemes közösségépítést tanulni tőle – még azoknak is, akiket egyébként hidegen hagyna Tolkien világa. A válasz három kulcselemben rejlik: képzelet, kreativitás, közösség.



Képzelet
A fantáziavilágok rajongóit gyakran éri a vád, hogy menekülnek a valóság elől. J. R. R.Tolkien maga is foglalkozott ezzel a kérdéssel: A tündérmesékről című esszéjében és leveleiben is kifejtette, hogy ez a fajta „menekülés” nem gyávaság, nem dezertálás, hanem valódi rabságból való szabadulás. Az író ugyanis ahhoz a generációhoz tartozott, amely az első világháború borzalmait látva szakított a korábban domináns pozitivista emberképpel. A Gyűrűk Ura ebből a szempontból könnyebben köthető az 1984, az Állatfarm és A Legyek Ura világképéhez, mint az amerikai ponyvairodalom fantasy bestsellereihez – azzal a különbséggel, hogy Tolkien hitt abban, hogy ez az állapot hosszú hanyatlási folyamat eredménye, mert az ember nem bűnösnek lett teremtve.

Tolkien hívő katolikus világképéből fakadt, hogy történetmesélési törekvéseit a Szentírás nagy történetének szellemiségéhez kapcsolódva igyekezett megvalósítani: írásai azért is mozgatnak meg bennünk valamit, mert nem fiktív, a valóságtól elszakadt kérdésfeltevésekkel foglalkoznak, hanem nagyon is egyetemes és emberi igazságokkal. Olyan narratívával mesélnek az ember bukott természetéről, a hatalom megrontó erejéről, a világ hanyatlásáról és elszürküléséről, illetve a halál ajándék mivoltáról, amely realista irodalmi hagyományokon belül elképzelhetetlen vagy megragadhatatlan. Tolkien műveiben nem varázslatot, hanem varázslatosságot keresünk, azt a fajtát, amely a minket körülvevő megrontott világból egyre inkább kikopni látszik. És ami még megmaradt belőle, azt őrizni kell.

A képzelet éppen ezért hasznos eszköze annak, hogy saját magunkról és az általunk fontosnak tartott értékekről beszélni tudjunk. Amikor az MTT egy-egy rendezvényén a tolkieni történetekről gondolkodunk, esetleg középföldei kerettörténetbe helyezkedünk (mint egy bibliodrámában), nem más történik, mint hogy mondani akarunk valamit magunkról, az emberi természetről, a világban betöltött helyünkről, esetleg azokról az értékekről, amelyek fontosak számunkra. A Homály és a Remény mitikus küzdelmében könnyebben megfogalmazódik mindaz, ami nem relativizálható, amit megőrzendőnek tartunk. Az ember homo ludens, szeret játszani, és saját magát csak átfogó narratívákba illesztve képes látni – az MTT mindezt nemcsak elfogadja, de identitás- és közösségformálásra is használja.



Kreativitás
J. R. R. Tolkien ars poetikájának egyik fontos eleme, hogy Isten azért adott alkotóerőt az embernek, hogy további szépségekkel gazdagítsa a teremtett világot. A művészet éppen ezért egyfajta másodteremtés, amely szorosan kapcsolódik az elsődleges teremtéshez, Isten művéhez. A másodteremtés gondolata az író könyveiben is megjelenik, méghozzá a mitológia szerves részeként: itt egyfajta világformáló erő, amelynek segítségével az emberfeletti teremtmények halandó szemmel nézve varázslatos dolgokra képesek. Az ő alkotó kreativitásukból fakad mindaz, ami csodának számít a világban. A másodteremtésnek megvannak a maga korlátai, és világformáló „varázsereje” is véges mennyiségű, így a sok használat során elfogy. A célja ugyanaz, mint az emberi művészetnek: gazdagítani a világot.

Ezzel szemben a Gonosz nem gazdagítani akarja a teremtést, hanem birtokolni. Mivel megrontotta az egész világot, bukásának az az ára, hogy minden másodteremtés, alkotás és valódi szépség is múlandó ezen a földön. Ettől keserédes Tolkien történeteinek végkicsengése. Az író úgy vélte, hogy amíg alkotással képesek vagyunk megőrizni valamit mindabból a mulandó szépségből, amely fokozatosan kikopik modern világunkból, addig képesek leszünk arra is, hogy általunk újabb teremtést gazdagító szépség bontakozhasson ki. Ez összecseng mindazzal, amit a Biblia tálentumainkról tanít: minden istenadta tehetségünk, készségünk felelősséggel ruház fel minket, hogy értéket teremtsünk, még akkor is, ha ezirányú törekvésünk látszólag – földi, emberi mércével – bukásra van ítélve.

Az MTT ennek szellemében igyekszik teret biztosítani a kreativitás kibontakoztatásának. Nagy hangsúlyt fektet az alkotásközpontú műhelyek, projektek, programok megvalósítására, hogy ezek résztvevői minél többféle művészeti formában kipróbálhassák magukat, vagy elmélyedjenek egy-egy általuk választott területen. Ezek a foglalkozások hol arra törekednek, hogy a folyamat végén előadható vagy kiállítható produktum szülessen, hol arra, hogy megteremtsék a fejlődés lehetőségét, máskor csupán önmagában az alkotás öröméért zajlanak. Legyen képzőművészet, iparművészet, tánc, zene, ének, harcművészet vagy bármi egyéb, az alkotásban bárki megtalálhatja számítását. Ezeknek a tevékenységeknek komoly közösségszervező ereje van, még akkor is, ha nem igényelnek csapatmunkát.



Közösség
Az igazán érdekes történetek nem magányos kalandokról szólnak, hanem kapcsolatokról. Tolkien műveiben azok járnak sikerrel, akik társakkal összefogva, szövetségeket alkotva veszik vállukra küldetésük felelősségét. Áldozathozataluk akkor hősies, ha azt közösségük érdekében, önzetlenül vállalják. Történeteik egyetlen nagy történetet alkotnak, amelyben a szereplők néha cserélődnek, de a személyes kapcsolódások folyamatosak, és amelyben az individualizmus inkább kísértésként jelenik meg. Ebben is hasonlít a keresztyén narratívához, ahol Isten népének története fogja össze az Ó- és Újszövetség cselekményét. Egy közösség története akkor válik identitásképzővé, ha narrativájához újonnan érkezettek is tudnak kapcsolódni. Ehhez olyan új élmények is kellenek, amelyek illenek a közösség történetéhez.

Nehéz megmondani, pontosan hányan tartoznak az MTT-hez. A jelenleg hivatalos tagsági formával rendelkezők nagyjából kétszáz fős halmaza ugyanis nem fedi le teljesen azt a sokszáz fős közösségi hálót, amely szorosabb vagy lazább kötelékekkel kapcsolódik az MTT-hez. Húsz év sok idő egy közösség életében, ezalatt sokan elmentek vagy hátrébb húzódtak, és sokan érkeztek vagy kerültek előtérbe. Azok sem szakadtak el teljesen a közösségtől, akik már nem kapcsolódnak történetéhez, és olykor vissza-visszatérnek. Az egyesület pedig tudatosan dolgozik azon, hogy mindig legyen utánpótlás, hogy mindig legyenek olyan rendezvények, programok, projektek, amelyek valódi vonzerőt jelentenek külsős érdeklődők számára, és hogy folytatódjon a közösség története.

Önmagáért való közösség nem létezik. Kellenek közös tevékenységek, célok, értékrend, amelyekre építeni lehet. És kellenek olyan közösség- és foglalkozásvezetők, animátorok, szervezők, rendezők, helyszíni segítők, akik lelkesedésből, önkéntes alapon, de hozzáértő módon dolgoznak mind az egyesületért, mind a közösségért. Akik nemcsak szívüket teszik bele ebbe az önkéntes munkába, de idejük és energiájuk jelentős részét is. Akik a közösségben munkatársra, barátra, szerelemre, házastársra találtak, akiknek a gyerekei is szinte ebben a közösségben nőnek fel. Akik példát adnak másoknak is közösségszervezés és kapcsolatápolás terén, és van bennük kellő alázat, hogy ők is tanuljanak másoktól. És akik most, a jubileum évében szeretnék újramesélni húszéves történetüket.




A szerző maga is az MTT egyik alapítója.
Képek: Magyar Tolkien Társaság