Hét saját és megszámlálhatatlan lelki gyermeket indítottak el az életbe és az örök életbe, megismertetve őket az élő Istennel, a történelem Urával – erre emlékeztek családtagjaik, a Paraklétosz Alapítvány képviselői, a Forrás Gyülekezet és a sárbogárdi gyülekezet tagjai, a havi sárbogárdi csendesnapok régi-régi résztvevői, és arra az Úrra figyeltek, akinek Szabó Imre és Szabó Éva mindvégig hűséges szolgái voltak, akinek képét hordozták magukon.

Milyen Istenre emlékszem, ha visszagondolok az ő alakjukra?

Isten különböző személyek szerves egysége – bár személyei viselkedésükben mások, lényegükben egyek és elválaszthatatlanok. Igazság, irgalom és lelkesítő tűz kapcsolódik szétszakíthatatlanul egybe a szuverén Atya, Fiú, Szentlélek Istenben.

Isten gyönyörű – a szentség szépsége ragyogja körül, amely megjelenik az emberileg legtörékenyebben is. Sőt, ellentétben az emberileg gyártott istenekkel, azok deli alkatával, a törékenységben jelenik meg ez a szépség igazán.

Isten közelében jó lenni. Jó a dolgairól tanulni, jó olyan közösségben lenni, ahol gyermek vagyok, ő pedig tanít, és örömét leli fejlődésemben.

Isten érthetően szól, mindig, minden esetben. Egyszerűen és tisztán, és mégis kijátszhatatlanul és egyértelműen.

Isten ismer engem, ismeri anyámat, nagyanyámat, ismerte a dédanyámat is. Isten előtt az én kis életem a nagy folyam, a nagy folyamatok része: az áramló üdvtörténeté.

Istennek látása van a jövőmre nézve: mert bár látja, tudja, hogyan érkezem meg jelenlétébe, azt is tudja, hogy milyen más utam van, ha meglátom azt a nézőpontot, ahogyan ő lát engem. Ha meglátom azt, ahogyan ő Fia, Jézus Krisztus felől emlékezik rám, akinek élete, halála és feltámadása által végre nem annak kell lennem, amit mindaddig tettem, hanem az lehetek, akinek látni akar. Az övé, egyedül és igazán.

Isten körül ének van, amely magával ragad, énekre hív, dicsérni őt. (Előttem van Éva néni alakja, amikor átvette Pásztor Jánosnétól az első Zsindelyné Tüdős Klára-díjat. „Neki emelkednie kell, nekem pedig alászállnom” – idézte János evangéliumából Jézus szavait, arra gondolva, hogy lassan minden, amit földi útjára adományba kapott, előremegy az égi hazába: így ment el ereje, hajának színe és csillogó énekhangja is – rá kicsit több mint egy évre pedig ő maga.)

Isten bölcsessége éles, kétélű kardként hasít szét össze nem illő dolgokat. (Elém idéződik Imre bácsi, amikor a vele készült filmben azt mondja: ahol megjelenik a psziché, onnan elmegy a pneuma.)

„Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24)

Isten irgalmas, meghallja a hozzá kiáltók szavát, és színe előtt fogadja akár nappali fényben, akár a sötétség leple alatt, aki oda akar menni, hogy vele legyen.

Isten közelsége vibráló, erős, szorongató és megérkeztető. Lénye jelenvalóság és misztikum.

Isten a Biblián keresztül szól, keres, indít, gyógyít, lelkesít, fedd – és azok által, akik innen, kijelentéseiből ismerik és prédikálják őt.

Isten a legváratlanabb helyeken és helyzetekben fedi fel előttem önmagát. (A legváratlanabb helyeken, helyzetekben is ott van jelen, ha máshogy nem is, de azok által, akik találkoztak vele, bizonyságot tettek róla. Prózaiabban: akikről kiderül, hogy ismerik őt.)

Isten szereti az ő földi egyházát, annak minden nyomorúsága ellenére, és gyönyörködik abban, amikor a testvérek együtt muzsikálnak, amikor megbékülnek, amikor vállalják közös örökségüket.

Isten egészen emberi dolgokkal is megkereshető – adjon gyógyulást a betegeknek, segítsen a gyülekezeti tagoknak aratni, házat építeni, hozza ki a börtönből a lelkész gondnokának a fiát, éljen és érezzen népével. És Isten mindezt megtette a sárbogárdiakért.

Isten szeme előtt ott vannak a szegények és a felmagasztaltak egyaránt.

Istennek nem léteznek a mi emberi határaink. Tudja, hogy senki nem vethet más alapot, mint a Jézus Krisztust – de látja azt is, hogy ki-ki mást épít fel erre az alapra.

Isten kész megbocsátani a legméltatlanabb támadásokat is. Sőt, csak ő képes erre, és csak ő képes megtanítani ezt nekünk is.

Isten örök – közelségében emberek ébrednek, élő víznek folyamai áradnak, megnyitja a lefolyástalan tavakat, életet fakaszt a holt földön, növekedést és gyümölcstermést ad, dicséretet és örömöt, elevenné teszi a holt betűt, és lelki népet hív ki magának a legzsírosabb, legnehezebb fekete föld népéből is.

Isten a miénk, hiszen közel jött, megismerhető lett, emberi formát öltött Jézus Krisztusban. Miénk azok által, akik ismerik őt, akik beszélnek róla, akik éjjelüket-nappalukat vele, előtte töltik. Akiket lángra gyújt tüze, és ragyognak, mint csillagok az éjszakában – és fényük nem halványul öt év távolságából sem.

Bagdán Zsuzsanna
Képek: Körösvölgyi Zoltán