Csak észre kell venni
Gyerekzsivaj tölti be a színes lépcsősort és a zsibongót a Véméndi Általános Iskolában. Kora délután a gyerekek már fáradtak az egész napi tanulás után, az alsósok mégsem hazafelé igyekeznek, hanem a református tanodába veszik az irányt, ahol szakképzett pedagógusok foglalkoznak velük. A hátrányos helyzetű családokban nevelkedő gyerekek oktatásával céljuk nemcsak a felzárkóztatás, de a tehetséggondozás is.

Bár iskola után leginkább játszani lenne kedve és ereje a gyerekeknek, a tanodából nem engedik őket haza anélkül, hogy el ne készítenék a házi feladatukat. A legtöbbjüknek otthon már nem tudnának segíteni a szüleik, hiszen nem mindenki végezte el közülük a nyolc iskolai osztályt. Attól is szeretnék őket megóvni a pedagógusok, hogy fekete pontot kapjanak, mert a kudarcélmény könnyen kedvüket szegi. Minderről Kapitányné Kálócz Brigitta gyógypedagógiai asszisztens beszélt portálunknak, aki közfoglalkoztatottként nem csak a helyi református gyülekezetben segít, de rá bízták a tanodába járó első és második osztályos gyerekeket is. Lelkesen mesél új ötleteiről, amivel leköti az izgő-mozgó gyerekek figyelmét is. Folyamatosan képzi magát, de a korszerű pedagógiai eszközökkel elérhető eredmény mellett a gyerekek is inspirálják, akik az elfogadó, élménygazdag közegben megosztják örömeiket és beszélnek szorongásaikról is. Például arról, hogy nem hiszik, hogy felvehetik őket egy jobb gimnáziumba, pedig ez az út nyitva áll előttük is – kellő odafigyeléssel, persze.

A tanulni tanulás mellett a viselkedés alapvető normáit is elsajátíthatják a tanodában, például azt, hogy uzsonnaosztáskor mindenkinek ki kell várnia a sorát. „Hároméves korig lehet az alapokat megtanítani a gyerekeknek, ha onnan hiányoznak lépcsőfokok, az olyan, mintha lyukakat próbálnánk betömködni egy sérült falon. Van, hogy egy hosszabb szünet után elölről kell kezdeni a már közösen kialakított viselkedési szabályok kijelölését. De megéri a fáradság. Van itt olyan kisfiú is, akivel negyedik osztályig csak probléma volt, aztán kiderült, milyen tehetséges a sportban, aztán versmondó versenyeken jeleskedett. Minden gyerekben ott szunnyad a lehetőség, csak észre kell venni.”

Lélekből verselnek
Ezt erősíti meg Baracs Dénes igazgatóhelyettes is. Az alsós tanítóval az informatikateremben beszélgetünk, ahol éppen a 3-4. osztályosoknak tart tanodai foglalkozást. Szerinte egyszerűen meg kell mutatni és el kell várni a gyerektől azt, amit talán maga sem gondol, hogy képes megtenni. Az iskolába járó gyerekek remekelnek a versmondásban, különösen a cigány gyerekek, hiszen a zenei érzéküktől, előadóművészi tehetségüktől nem áll messze a versek megszólaltatásának képessége sem. Tanítójuk el is várja tőlük, hogy ne csak a szöveget mondják fel, hanem lelkükből szóljanak. Ilyenkor figyelnek a szemkontaktusra, a szünetekre, a megfelelő hangsúlyra és hangerőre is, az osztály pedig zsűrizik. „A cigány gyerekek nagyon érzékenyek. Ha a közelükbe hozzuk a verset, egy pillanat alatt értik, megszólal bennük, csak megfelelő szöveget kell találni, és foglalkozni kell velük. Ehhez nem kell jó tanulónak lenni, a versmondásra bárki képes, ha elvárjuk tőle.”

Megnyílnak a szívek
Nem ez az egyetlen felvétel, amit Baracs Dénes azért készített, hogy bemutassa a helyi beás cigány kultúra gyöngyszemeit. Azt mondja, gyakran találkozik a cigány családokkal, akik érzik, hogy őszinte csodálója tehetségüknek, emberségüknek. Ezért engedik azt is, hogy fotózza, videózza őket zenélés, versmondás, táncolás közben. Nem a nyomorból akar szenzációt kovácsolni, az embert látja, éljen ő bármilyen körülmények között is. Ahhoz, hogy közelebb lépjen, némi bátorságra is szükség van, ismeri el, de a kölcsönös tisztelet megnyitja az ajtót és a szíveket, ő legalábbis ezt tapasztalja.

Szeretnivaló gazfickók – mondja kis diákjairól, akik közben duruzsolásukkal betöltik a termet, de bizalommal fordulnak hozzá akkor is, ha kérdésük van, bizonytalanok valamiben. A férfi tanító tekintélyes apafigurának tűnik a szemükben, ám szerinte a tanítónőknek is megadják a tiszteletet ezek a gyerekek, bár igaz, ami igaz: a nők esetében csakis a szeretet, a törődés, az emberség bír meggyőző erővel. Erre egyébként is szükségük van, és hogy meg is kapják, annak rögtön bizonyítékát adja egy kislány, amikor elmondja, aznap sokat sírtak, mert el kellett búcsúzniuk a matematika szakos tanító nénijüktől. Dénes bácsiról pedig egyszerűen annyit mond: szereti, mert jószívű.

Gyerekközpontú oktatás
A náluk folyó oktatás nem sokban különbözik másokétól, de egyvalami nagyon hangsúlyos: a jó szándék – állítja Baracs Dénes. „Gyerekközpontúság – a kollégáimnak ez lebeg a szemük előtt. A legtöbben állandóan a tehetséget keressük. Az az a kampó, amibe bele lehet kapaszkodni, és ki lehet emelni a gyereket bármilyen rossz helyzetből.” Álmuk, hogy hozzásegítsék a gyerekeket az első lépések megtételéhez afelé, hogy kialakuljon egy cigány értelmiségi réteg – árulja el, ám rögtön hozzá is teszi: a tanoda nem csodaszer. A gyerekek fáradtan érkeznek a napi akár hat-hét óra tanulás után. Hogy mire jut energia és figyelem ezek után? Versenyekre szoktak felkészülni, de a harmadikosok még küzdenek az írással, olvasással is. Amikor erről beszél, azonnal ki is adja a feladatot nekik, hogy nyissák meg a szövegszerkesztőt, és írjanak 5-6 mondatot arról, mi volt jó a tegnapi napjukban, amikor a televízió náluk forgatott. „Az, hogy számítógépen dolgozhatnak, motiváló tényező számukra. Ha elérem, hogy év végéig sikerül rövid szövegeket elfogadhatóan begépelniük, az már eredmény, és legalább megismerkednek a számítógéppel is. Mindig az élményeik felől közelítem meg őket, megkérdezem, mi történt velük, és ha van idő, meg is oszthatják a tapasztalataikat. Ilyen apró dolgokat lehet tenni a tanodában, de ez mégis segítség nekik, mert rögzül a tudásuk. Meg is szokták, hogy az első húsz perc munka, utána vagy könnyebb feladatot kapnak, vagy játszhatnak. A játék nagy húzóerő.”

A szülők is egyre jobb példát adnak
Húzóerőre pedig nemcsak az iskolában, de otthon is szükségük van. „Iszonyú fontos, hogy a szüleik melléjük állnak-e. Sajnos nekik sokszor se iskolai végzettségük, se munkahelyük. Hogy tudnák akkor motiválni a gyerekeiket? Hála Istennek, az utóbbi években van változás. Egyre több szülőnek is fontos, hogy a gyereke tanuljon. Régen azt mondták, ne menj el hazulról, maradj itt, nem baj, ha nem lesz szakmád. Ezen az ezerszer támadott közmunkaprogram is javított. Mégiscsak más volt, amikor a gyerek késve jött be az iskolába reggel, mert az anya meg az apa még alszik. Most viszont látják, hogy anya is, apa is fölkel, elmegy dolgozni, és ha nem sokért is, de mégiscsak pénzért teszi.”

Megtörténik a csoda
A szülőket kellett megnyernie Szabó Ildikónak is. A Dunaszekcső–Palotabozsok–Véménd Református Társegyházközség lelkipásztora kezdeményezte a közeli településeken tanodák létrehozását a HEKS svájci protestáns segélyszervezet és a Magyarországi Református Egyház támogatásával. A tanodaprogram része a havi egyszeri vagy többszöri játszóház is, amikor kézműves foglalkozásokat és áhítatokat tartanak a falubeli gyerekeknek. „Időbe telt elnyerni a katolikus többségű vidéken a szülők bizalmát. Nem az a szándékunk, hogy reformátussá tegyük a gyermekeiket, ugyanakkor alakul egy közösség, akikkel énekelünk, imádkozunk, bibliai történeteket olvasunk, és ez jó. Mindenkit szeretettel várunk a nyári napközis táborainkba is.” Arra a kérdésre, hogy látja a református egyház jövőjét a dél-baranyai térségben, azt mondja: sokat kell dolgozni érte, de a befektetett munkának meglesz az eredménye. „Az Úrtól jönnek ezek a csodák, Ő adja az ötleteket és a lehetőségeket. Mindig van lehetőség és mindig van ember, aki felajánlja a segítségét.”

Képek: Füle Tamás
Videó: Baracs Dénes