Az Adna Café egyszerre drogprevenciós és missziós helyszín, ahol komolyan veszik a teremtett világért viselt felelősséget is. Legújabb akcióikkal azt szeretnék elérni, hogy az ökotudatosság ne csupán divat legyen, hanem a mindennapjaink része.
Hogyan szólítsuk meg a 21. századi fiatalokat? Miként alakítja át a kapcsolatokat a virtuális valóság? Mi valójában egy ifivezető feladata? Számos ehhez hasonló kérdésről gondolkodtak együtt az elmúlt hétvégén ifjúsági csoportok vezetői és önkéntesei a gazdagréti ifivezető-képzésen.
Mi mit tettünk azért, hogy a Szentírás minél több nyelven elérhető legyen? És mit tehetnénk még? A Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének jubileumi ünnepségén nem csak az eredményekről volt szó, de a felelősség súlyáról és az előttünk álló feladatokról is.
Bár a Vatikán titkos levéltárainak tartalmára nem derült fény, számos zavarba ejtő kérdésre kaphattak választ a kérdezők a Szólj be a papnak! budapesti vitaestjén.
Észak-Irakban találkoztunk egy magyar fotóriporterrel, aki muszlim barátaival Jézusról beszélget; keresztényekkel, akik az értük is kockázatot vállaló muszlim katonák családjain segítettek, és meglepetésünkre az is kiderült: nekünk, magyaroknak könnyebben nyílhatnak ajtók a kurdok lakta vidéken.
Mikroszkóp alá helyezni egy ízeltlábút, gyönyörködni a kevésbé népszerű teremtményekben, és amint észrevettük, milyen szépség rejtezik világunkban, azt is felismerni: nem lehetünk csupán megfigyelők. Az Ökogyülekezeti Mozgalom pavilonja mellett izgalmas beszélgetések bontakoztak ki egy nyári fesztiválon.
Nem kis feladat több száz emberhez ugyanakkora lelkesedéssel közelebb hozni Istent. Akik az idei Művészetek völgyében munkálkodtak a református udvarban, erre a „képtelenségre” vállalkoztak. Azt mondták, minden fáradozásuk gyümölcsöző volt.
Szükségünk van olyan lelki térre, ahol még Mike Tyson bokszolótól is idézhetünk a jézusi életútra gondolva. Olyan helyre, ahol megélhetjük a legmélyebb érzéseinket. Adrian Plass angol író új könyvében egy ilyen biztonságos teret kínál nekünk.
Jézus nyomdokaiba lépve hirdették az örömhírt a Zsidók Jézusért szervezet misszionárusai a világ egyik legkevésbé evangelizált területén: Jeruzsálemben.
Szívből jövő, boldog hálaadásnak lehettünk tanúi a Református Iszákosmentő Misszió és a Magyar Kékkereszt Egyesület Csepeli Csoportja megalakulásának 35. évfordulóján. Sokan nemcsak az alkoholizmustól való szabadulásukért, hanem egyéb áldásokért is köszönetet mondtak.
„Majdhogynem pásztor nélkül való nyáj volt ez a gyülekezet. Már maguk az emberek is lemondtak saját magunkról, havi egy istentisztelet jelentette a lelki életet” – Székely Zsolt
Padlót ácsoltak, udvart rendeztek és lomtalanítottak a Szeretethíd idei hétvégéjén dunamelléki és dunántúli reformátusok Öcsön és Taliándörögdön. A kis szórványgyülekezetekben végzett önkéntes munkával a nyári Művészetek Völgye református udvarát készítették elő.
Labdajátékok, tókerülő futás, életmód-tanácsadás és újraélesztő-tanfolyam is szerepeltek a hétvégi tóparti református sportnap programjában. Az alkohol és a káromkodás azonban a kapun kívül maradt.
A Szeretethíd jelentkezési határidejét május 15-ig meghosszabbítottuk, így még majdnem egy teljes hét áll rendelkezésre, hogy regisztráljon mindenki, aki szeretne önkéntes feladatokat vállalni az idei programon.
A REFISZ-ről, a nyári táborokról és az idei nagytáborról Kukri Mártát, a szervezet elnökségi tagját, és a Pillanat Média Misszió szerkesztőjét kérdeztük.
„Mindennap megbántam, hogy drogot használtam. Egy alkalommal azt vettem észre magamon, hogy a lelkem állandóan bocsánatot akar kérni mindenkitől mindenért. Akkor még nem tudtam, hogy valójában Isten bocsánatára és kegyelmére vágytam.”