„Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy én szeressek."
Assisi Szent Ferenc
A magyar népballada és a Biblia
Faragó Laura énekművész és népdalénekes előadása az ősi etikai norma és az igei tanítás kapcsolatáról a XV. Harkányi Szabadegyetemen.
„A népköltészet hallásból van, a hit is hallásból van. Ezzel a párhuzammal érdemes foglalkozni” – hívta fel a figyelmünket Faragó Laura énekművész és népdalénekes a XV. Harkányi Szabadegyetemen 2019. november 15-én tartott előadásában, amelynek ugyanazt a címet adta, mint a témában megjelent könyvének: A magyar népballada és a Biblia. A könyvében húsz népballadát hasonlít össze a Szentírás igeszakaszaival, ezek közül héttel szemléltette a párhuzamokat előadása során, énekkel is bemutatva a költeményeket.
Faragó Laura Pécelen született, de úgy élte meg, hogy lelke az őt körülvevő közösségben látta meg a napvilágot. „A szép díjak és kitüntetések annak köszönhetőek, hogy mindig közösségben éltem életem során” – vallotta. „Tizenegyünket neveltek fel szüleink, én a hatodik gyermek voltam. Egymástól tanultunk. A nagy közösségben annyi impulzus ért, hogy ez formált leginkább.” Otthontól hozta mind a népballadák, mind a Biblia ismeretét, de e kettő csak később kapcsolódott össze benne, noha az alapokkal már rendelkezett hozzá.
„A Lónyay Utcai Református Gimnáziumban tanítottam. Egyszer az egyik hittantanár odajött hozzám azzal, hogy tanítsam meg a Budai Ilona című népballadát az egyik harmadikos lánynak. Máté evangéliumából vennék az igazi kincsről szóló részt: »Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.« Azt mondta, a gyerekek pénteken a hetedik órában már nem figyelnének oda az igeszakaszra, de ez a népballada ugyanarról szól, és az elénekléséből talán meg fogják érteni. És valóban! Ekkor esett le számomra a tantusz” – mesélte.
Ennek hatására kezdett el odafigyelni a népköltészet és a Szentírás kapcsolódási pontjaira. „Mint a sínpár, úgy fut párhuzamosan bennünk az ősi etikai norma és az igei tanítás. A népballadák a történetmondás útján tanítanak. Ezek a tragikus történetek arra tanították a közösségeket, hogy vigyázzanak a kísértésekkel. Úgy váltak balladává, hogy bizonyos dallamok a szótagszámukkal verseket csiszoltak belőlük. A dallam segített emlékezni és továbbvinni a történetet. A balladák mindig énekkel születtek és így is terjedtek tovább.”
Kőműves Kelemenné története az emberáldozat tiltásáról szól. Molnár Anna balladája Kékszakáll-történet, de a magyar változatban az asszony egyedülálló módon hazajut, és férje visszafogadja: ez a megbocsátásról tanít. Budai Ilona a kincs szerelméről szól. Pekulár, a hegyi pásztor balladája a jó pásztor képéhez kötődik. Júlia szép leány, azaz a mennybe vitt leány balladája A jelenések könyve égi ösvényét idézi. Bagolyasszonyka a lélekmadarak képéhez köthető. A Sárighasú kígyó balladája pedig a szeretet próbatételéhez.
Kép és videó: Füle Tamás