A Magyar Honvédség különleges alakulata 57 afgán családot, köztük 187 gyermeket menekített ki a tálibok irányítása alá került Afganisztánból augusztus végén. A magyar hatóságok közülük 170 afgán állampolgárt a balassagyarmati közösségi szálláson helyeztek el. „Az általában többgyermekes családoknak mindössze 10-12 órájuk volt arra, hogy eldöntsék, élnek-e felkínált lehetőséggel, és összeszedjenek néhány létfontosságú holmit, amit aztán a zsúfolásig megtelt repülőtéren a legtöbben el is veszítettek” – számolt be Darvas-Tanácsné Novák Eszter lelkipásztor, aki egy televíziós riportműsorban látta, hogy élnek most a családok.

„Ezek az afgán családok gyakran egy szál papucsban, meleg ruha és személyes holmi nélkül érkeztek ide idegenrendészeti eljárás keretén belül. Először Tompára és Röszkére kerültek hatósági karantén alá. Már az eljövetelük és a repülőtéren átélt tortúra is traumatikus lehetett, főleg a gyerekeknek. Később átkerültek Balassagyarmatra és Vámosszabadiba jobb körülmények közé, bár itt is nagy a zsúfoltság. Itt viszont már kimozdulhatnak. Az ősz beköszöntével egyre sürgetőbb lenne, hogy meleg ruhához juthassanak, és hamarosan születik egy kisbaba is, neki is szüksége lenne babaholmikra.”

A kimenekített családok legalább december elejéig maradnak a közösségi szálláson, sorsuk további alakulása még kérdéses. Ha a szükségesnél több adomány gyűlne össze, a felszabaduló élelmet és használati tárgyakat szeretnék a vámosszabadi befogadó állomáson elszállásolt családoknak eljuttatni. Ezért aki csak később tud a gyűjtéshez csatlakozni, október 15. után is megteheti.

Az ercsi református gyülekezet tagjai őszinte lelkesedéssel fogadták a gyűjtés ötletét, amelyhez csatlakoztak hazánkban élő muszlim családok és itt tanuló muszlim egyetemisták is. „Sokszínű a csapat, sok jó szándékú ember szeretne segíteni ezeken a családokon, akik kényszerűségből hagyták hátra mindenüket. Megismerkedtem néhány muszlim anyukával az önkéntes segítők közül, és életünkben, hitünkben nagyon sok közös pontra csodálkoztunk rá, ami segít összehangolni a gyűjtést. Remélem, ez a megmozdulás is hozzájárul ahhoz, hogy legalább kicsit bontsuk a köztünk lévő, mesterségesen felállított falakat. Egyszerű gyűjtés ez, de ott van mögötte, hogy egymásnak megadjuk a tiszteletet mindenben, abban is, hogy milyen ruhaneműt vagy élelmiszert adunk át – vagyis tényleg azt adjuk, ami nekik segítséget jelent.”

Arra a kérdésre, hogy miért szeretne segíteni a hazánkba került afgánoknak, a lelkész azt mondta: „Csak az a lényeges, hogy minden emberben Jézust lássam meg, akárkiről is van szó. Akármilyen származású vagy vallású is az illető, elsősorban azt lássam benne, hogy ember, ott valahol a tekintetében pedig lássam meg Krisztust. Mindig az az Ige jut eszembe, hogy éheztem és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok... Kérdezhetjük mi is, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, Urunk? A válasz pedig: mai világunkban lépten-nyomon, szinte minden pillanatban.”

Ezt érezte akkor is, amikor a hírekben nyomon követte az afganisztáni eseményeket, amelyeket első pillanattól figyelemmel kísért. „Már akkor éreztem, ha ezek az emberek valahogy ide kerülnek, lépni kell. Ez egyenesen következik a hitemből.”

Tettekre készteti az is, hogy egyre inkább elharapózott az egymás iránti, irigység, gyűlölet, harag az utóbbi években – tette hozzá. „Mintha egyre inkább a rosszra, a negatívra lennénk érzékenyek, mindjárt az ellenséget látjuk a másik emberben, aki nem pont olyan, mint mi, vagy nem úgy viselkedik, mint mi, esetleg a miénktől eltérő kultúrából érkezik. Jó enne, ha nem zárkóznánk el mások elől, ha nem kerítenénk körbe a lelkünket. Ha nyitunk mások felé, akkor sokkal szabadabbá válunk, az életünk is kiegyensúlyozottabb lesz, és még Jézusra is rátalálhatunk az embertársaink iránti szeretetben.” Az adománygyűjtés jó alkalom arra is, hogy a muszlim családok felé képviseljük Krisztus szeretetét – fűzte hozzá.

Képek: az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár Facebook-oldala