Életre keltek a csontok

Ugye, maga a városból jött? – kérdezte az úrvacsoraosztást követően Székely Zsolt lelkésztől az egyik templomból kijövő ember. Igen – felelte. Pestről? – tudakolta. Igen – válaszolta a lelkipásztor. Akkor maga itt fog hagyni minket tavaszig! – jegyezte meg.

Ez a párbeszéd 2015 karácsonyán hangzott el az ormánsági Ipacsfa református templomának ajtajában. A kilenc társegyházközségből álló körzetbe évek óta nem találtak lelkipásztort. Székely Zsoltot is eredetileg az újpetrei egyházközségbe hívták meg, s a szolgálat részleteiről beszélgetett épp, amikor az esperes megemlítette neki, Kovácshidára és környékére senki nem akar jönni. Székely Zsolt fülét megütötte ez a félmondat, nem hagyta nyugodni. Tovább ismerkedett a helyi viszonyokkal. Megtudta, hogy Újpetrén viszonylag aktív gyülekezet működik, az iskolában hitoktatás folyik, konfirmandusok is vannak minden évben, a korábbi esperes-lelkipásztor továbbra is hűséggel és szeretettel végzi a szolgálatot. A Kovácshidai Református Társegyházközséget kilenc falu alkotja: Ipacsfa, Kovácshida, Drávacsepely, Drávaszerdahely, Kémes, Drávapiski, Cún, Szaporca, Tésenfa. Egyikben sem élnek többen 500 főnél. A rendszerváltást követően a téeszek széthullásával és az állami iparvállalatok megszűnésével eltűnt a munkalehetőség. 

Száraz csontok
Székely Zsolt látta, hogy Újpetrén a lelkészi szolgálat megoldott, Kovácshidán azonban nem. Ekkor kimondta, amire gondolt. „Kérem az esperes urat, nézzük meg ezt a kilenc falut, amelyekbe három éve nem talál állandó lelkipásztort!” – mondta. És Bóka András korábbi esperes végigvitte a kocsijával ezeken a településeken. Ahogy nézte a tájat és az embereket, egy Ige szólt közben a szívében. Ezékiel próféciája arról, hogy mindenütt száraz csontokat lát, ekkor az Úr azt parancsolja neki, prófétáljon és életre kelti a csontokat. „Az Úr megragadott engem; elvitt engem az Úr lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, Uram, te tudod! Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti, száraz csontok, halljátok az Úr igéjét!  Így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek.” (Ez 37, 1–9.)

Ne hagyjuk magukra!
Miután hazament, feleségével együtt gondolkozott, melyik szolgálati helyet vállalja el. Újpetrének számos előnye van, kislányuk járhatna a helyi iskolába, nem kellene ingáznia. Kovácshidán se rendes fűtés, se iskola, se orvosi rendelő. A gyülekezet maroknyi, omladozik a templom két faluban, a parókia, a fizetés is kevesebb, rosszak a körülmények. Ezékiel Igéje azonban mindent túlharsogott. „Ne hagyjuk már magukra az itt élő embereket, Kovácshidát választom!” – mondta az esperesnek. „Ezékiel a száraz csontokkal teli völgyben egyetlenegy feladatot kap: azt, hogy hirdesse az Igét” – magyarázta portálunknak, miért választotta ezt a valóban elhagyatott, kedvezőtlen infrastruktúrájú, nagy szegénységben élő körzetet. A helyiek számára az egyedüli megélhetést a közmunkaprogramok jelentik. A környező városokba, Pécsre bejárni nehézkes, szinte lehetetlen. Ha például valaki Cúnból szeretne a megyeszékhelyre utazni, mert ott kapott állást, és reggel 6-kor kellene kezdenie, be sem érne, mert nincs busz a korai órákban. A többi településen is mostoha a tömegközlekedés. A fiatalok zöme külföldön próbál szerencsét. Szinte nincs család, amelynek legalább egy tagja ne külföldön dolgozna. Alig akad pár ember, aki bejár Pécsre vagy a környező nagyobb településekre dolgozni. Ennek ellenére vannak, akik az idős testvérek istentiszteletre történő szállítását vállalják, amelynek költségeit, így a benzinpénzt is maguk állják. 

Életre keltek
Cúnban még két évvel ezelőtt mindössze egyetlen református, Kató néni járt templomba a katolikus Ancival. Akkoriban így fohászkodott a lelkész: „Uram, Te, Aki világot teremtő Úr vagy, kérlek, adj itt, Cúnban is új megtéréseket, gyarapítsd üdvözülőkkel a Te nyájadat, mert ha Kató néni elmegy, itt is be lehet zárni a templomot, és itt is megtörténik az, amiről János evangéliumának 8. fejezete végén olvasunk, hogy Jézus kiment a templomból.” Kató nénit idén temették, de megtörtént a csoda. Cúnban hat új igehallgató van minden alkalommal! A társegyházközségben két és fél évvel ezelőtt 55 embert tartottak nyilván református hívőként, aki fizette az egyházfenntartói járulékot ezen a kilenc településen, most, 2018-ban már 104-et. Majdnem megduplázódott a számuk. „Majdhogynem pásztor nélkül való nyáj volt ez a gyülekezet. Már maguk az emberek is lemondtak saját magunkról, havi egy istentisztelet jelentette a lelki életet” – számolt be a 2015-ös állapotokról Székely Zsolt. Beázott a templom és a tésenfai parókia, egy másik parókián három évtizede bérlők laktak, akik nem fizették a bérleti díjat. A lelkész első hét-nyolc hónapja azzal telt, hogy megismerte a helyi viszonyokat. „Hallottam az itteniektől és máshonnan is, hogy innen el fogok menekülni, de újra és újra Ezékiel szólt a szívemben” – mondta a lelkipásztor, mi jelentett számára erőt. „Mindig ezt vette elő. Nem igaz az, hogy itt nincs jövő. A próféta is azt hirdette: ha nem hisztek, nem maradtok meg, a hit hallásból van, az Ige a jövő garanciája!” – biztatta saját magát. Háromnegyed évvel később, 2016 őszén vette át a hitoktatást az egyik iskolában. Imádságban is kereste a lehetőséget, hogyan tud elérni embereket. Tudta, hogy ők nem fognak bejönni hozzá a templomba, neki kell valahogyan felvenni velük a kapcsolatot. Amikor az egyik presbiternek szólt, hogy szükség lenne festőre, az beszélt egy iparossal. Utóbb hallotta, hogy a festő azt mondta a presbiternek: „Jó fej ez a pap, szimpatikus, csak Istenről ne beszélne nekünk!” Az Ige szavára tényleg nem mindenki nyitott. Van, aki teljesen elutasítja a kérdést is. Sajnálatosan a szekták mellett a vidéken megjelent a szcientológia is. „Emellett intenzíven jelen van a szellemekbe vetett hit. A terep, ahonnan indulunk, nehéz!” – fejtegette lapunknak a lelkipásztor, milyen körülmények között szolgál. „Tudok olyan istentiszteletet látogató gyülekezeti tagról, aki azért nem jött el az egyik vasárnap, mert elment Siklósra, hogy levegyék róla a rontást. Majd igyekezett titokban tartani, nehogy elmondják nekem, mert tudja, azt a papnak nem szabad megmondani” – érzékeltette, ő is mennyire döbbenten értesül ilyen dolgokról. 

A feleségem időpontot kér hozzám
Az új lehetőséget, az új missziós eszközt a lelkész a közmunkaprogramokban látta meg. Olyan embereket alkalmaztak ezekben a társegyházközségekben karbantartói és egyéb munkákra, akik azelőtt nem jártak templomba, nem tudták, mi a gyülekezeti élet. Először három, majd kilenc fővel dolgoztak, akiket elsősorban nem azért hívott, hogy a munka el legyen végezve,  hanem hogy ezáltal is elérje valahogy az embereket. És el is ért olyanokat is, akik messzire elkerülték a templomot korábban. Ezek az emberek pedig hozták a családjaikat a gyülekezeti alkalmakra, akik mára úgymond oszlopos tagjaivá váltak e gyülekezeteknek. Azóta beálltak a szolgálatba is. Amit korábban közmunkaprogramban végeztek el, például az autós szolgálatot, ma ingyen látják el, hálából. A lelki élet annyira megújult, hogy ma már minden faluban kéthetente van istentisztelet, visszaállt a régi rend. Minden hétfőn ökumenikus bibliaóra, csütörtökönként Kékkereszt-bibliaóra, utána felnőttek tematikus bibliaórája, péntekenként kis ifi, és heti három délelőtt hitoktatás Kémesen. „A feleségem időpontot kér hozzám, ha valami családi ügyet szeretne megbeszélni” – mondja a lelkész, milyen sűrű időbeosztást követel tőle a kilenc községben a hitélet szervezése. És még ott van két falu, akikkel már nincs idő és erő foglalkozni! – mondja szomorúan. Ők még Ige nélkül vannak! „Az emberek nagyon szeretik a bibliaórákat, mert van lehetőségük az Igéről kérdezni, és visszajelzéseket adhatnak a hallottakról” – magyarázta a lelkipásztor. 

Szabó Ágnes ugyancsak Budapestről költözött a térségbe. Korábban a Budapest-Fasori Református Egyházközség tagja volt. Szolgálata új lendületet adott a helyi hitéletnek. A lelkipásztorral együtt két Keresztkérdések sorozatot indítottak, működik alkoholmentő misszió, s nyaranta önkéntes szolgálókkal nyári táborokat szervez gyermekeknek. Tavaly negyven gyereket táboroztattak több héten keresztül Tarcsa Edit Budapestről érkezett hitoktató vezetésével. A lelkipásztor ismét Ezékiel igéjét idézi. Nőtt a református hitoktatásban résztvevő fiatalok száma, pedig ez a vidék jellemzően katolikus régió. A helyi lakosság nagy része katolikusnak tartja magát. Mégis közülük kerülnek ki az új reformátusok. Két év alatt huszonöt keresztelő volt, ami biztató a jövőre nézve. Az egyházmegye minden támogatást megad nekik, örül az itt folyó munkának. 

Itt képzeli el a jövőt
Székely Zsolttól 2016-ban újra megkérdezték a helyiek, meddig marad. Azt felelte, hogy itt képzeli el a jövőjét. Portálunknak is megerősítette: „Egyelőre itt látom a helyemet.” A mostoha körülmények sem riasztják el. Imádságban kereste, hogyan tudnának minél több gyermeket elérni. S ahogy korábban a közmunkaprogramokban látta meg a missziós eszközt a felnőttek irányába, most a Magyarországi Református Egyház keretei között zajló, Kémes településen megvalósuló Jó kis hely elnevezésű projektben. „Isten meghallgatta imádságomat, s eszközt adott a gyerekek és szüleik eléréséhez” – fogalmazott. Kisgyermekes anyukáknak indul fejlesztőprogram, amelyen részt vehetnek már óvodás kor alatti, óvodás és iskoláskorú gyermekek is szüleikkel. Ennek keretében korrepetálni tudják őket, s az alkalmakon hallhatnak Isten országáról, a Bibliáról, Jézus Krisztus váltságművéről is. A lelkipásztor örömmel számolt be arról, hogy a helyi értelmiség is megmozdult. Közülük került ki a társegyházközség gondnoka, presbitereinek egy része, akik anyagilag és személyes áldozatvállalással is részt vesznek a szolgálatban. Új hang jelent meg a környéken élők számára az igehirdetésben. 

Van, hogy napok múlva értem meg
Balogh Zoltán: „Pécsett születtem, Cúnban lakom és a kovácshidai gyülekezetbe tartozom immár lassan egy éve. Azelőtt semmilyen tapasztalatom nem volt Istenről. Hallani hallottam róla, de nem akartam tudomást venni róla. Sőt, rossz dolgokat csináltam, mert jobban tetszett az ördög munkája. Aztán hatalmas fordulat következett be az életemben, belecsöppentem a kovácshidai csütörtöki bibliaóra kellős közepébe. Nem is értettem, mit keresek ott, de tetszett. Első benyomásra is már azt vettem észre magamon, hogy várom a következő alkalmat és örültem, hogy tartozom valahová. Nekem a gyülekezet fontos előrelépés Isten felé. Kezdem érteni az Igét, szeretem a bibliaórákat, mert Ige mellett vagyok, és szól az Ige, ha nem rögtön fogom is fel. Van, hogy napok múlva értem meg, hogy hozzám szólt az Ige, és akkor elcsodálkozom. Lassan felfogtam, hogy értem is meghalt Jézus. Heti két alkalom van, én a csütörtökire szoktam menni, amit Kovácshidán tartanak. Ha tehetem, akkor a hétfői tésenfai bibliaórán is részt veszek.”

Müller Mariann: „Vőlegényem édesapja által kerültem a kovácshidai gyülekezetbe tavaly októberben. Abban az időben sok probléma volt a párkapcsolatunkban, mély depresszióba süllyedtem. Mivel korábban is depresszióval küzdöttem, 2016 októberétől pszichológushoz jártam, 2017 augusztusától elkezdtem antidepresszánst szedni. Úgy éreztem, padlóra kerültem, az öngyilkosság gondolata foglalkoztatott. Ekkor nyújtott segítő kezet vőlegényem édesapja, aki elhívott a kovácshidai gyülekezetbe. Meggyőzött arról, hogy van kiút, hiszen számára is a hit jelentette a megmenekülést a legnehezebb időkben. Már a legelső alkalommal éreztem, hogy segítséget kapok Istentől, és gyógyulást a fájdalmaimra. Korábban is hívő ember voltam, de a közösség által napról napra erősödött Isten-hitem. Heti rendszerességgel járok a gyülekezetbe, vőlegényem is tagja már a közösségnek. Vasárnaponként együtt járunk istentiszteletre. Amióta Istenhez fordultunk, a párkapcsolatunk is helyrejött, a veszekedések a múlté. Számomra a közösség erőt és nyugalmat ad. Olyan emberek között lehetek, akik korábban hasonló problémákkal küzdöttek, mint én. Egyik kedvenc Igém a Filippi 4:6–7. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésetekben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”

Nem megszokásból
A helyiek csodálkoznak, nem azt látják és tapasztalják, mint szüleik idején az úgynevezett népegyházi keretek között. Nem megszokásból járnak templomba, valódi lelki éhség vezeti őket. Többen is megjegyezték: szeretnék, ha mindennap lenne bibliaóra. „Én is úgy látom, ahogyan Ezékiel látta a csontokat. Isten tud életet teremteni, ám rengeteg munka, imádság és hűség kell ahhoz az Úrhoz, aki szolgálatba állított engem. Még az elején vagyunk” – hangsúlyozta Székely Zsolt. Hűség, mert sokszor nehéz, hiszen van úgy, hogy egy-két hónapos késéssel tudja felvenni a fizetését. De az Úr ígérete igaz, és tapasztalja, hogy mindig Ő az, aki ad eleget, ahogy a zsoltáros vallja.

Az Úr iránti hálával adott hírt a lelkész arról is, hogy a kovácshidai református templomban két fiatal és négy felnőtt konfirmációjára és első úrvacsoravételére kerülhetett sor 2018-ban. Vasárnaponként ma már négy-öt református és három katolikus hívő hallgatja az Igét a cúni templomban. „Ha valaki azt kérdezné, van-e az ormánsági gyülekezeteknek jövője, alázattal azt tudjuk válaszolni, amit Ezékiel válaszolt az Úrnak: Uram, Te tudod!”– tette egyértelművé, mi, pontosabban ki jelöli ki számára az utat. Hozzátette: „Hisszük, amit Jézus mondott, és ezzel a hittel könyörgünk: „Valamit kértek az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban” (János 14). Az Ormánságban, itt, a végeken csodákat élnek meg. Kérik is az aratás Urát, hogy gyarapítsa tovább ne csak betérőkkel, hanem üdvözülőkkel a gyülekezetüket, gyülekezeteiket. Egyedül Övé a dicsőség jóságáért, áldásaiért! Ehhez az újságíró csupán annyit tesz hozzá: tényleg csoda, ahogyan egy lelkileg, társadalmilag, gazdaságilag és infrastrukturálisan is halott vidék Isten jóvoltából megelevenedik. De ehhez kellenek hű szolgák is. Kevesen vannak, akik az ilyen száraz csontokkal teleszórt térséget választják missziós területnek. 

Cseke Hajnalka