Szeretek sétálni az őszi temetőben. Sok mindennel találkozom az utak során.

Találkozom emlékekkel, sír-emlékekkel; szembesülök a múlttal, régen élt emberekkel, rokonokkal, szeretteimmel.
Találkozom az elmúlással, az enyészettel, átjár a mulandóság, a véglegesség érzése.

Találkozom néha egy-egy ismerőssel, távoli rokonnal, szóba elegyedünk.
Találkozom hasonló érzésű emberekkel, egy-egy kedves arccal, keresőkkel.
Találkozom jó és rossz emlékekkel: csendesen meghaló szeretteim békés arcával, és a tragikus, szomorú, ma is felkavaró véggel.

Kit keresel? – tette fel a kérdést egykor Jézus a sírkertben. (János evangéliuma 20. rész, 15. vers)
És ők is halottat kerestek, hogy megkenjék a testét.
Sírt, előregyártott – sziklába vájt – nyughelyet.
Szomorú emlékeket, fájdalmas közelmúltat, az elmúlást, veszteséget, véglegesség-érzést hordoztak.
És a Feltámadottal találkoztak a temetőben.

Kit keresel?
Kivel találkozol séta közben?

Kép és szöveg: Bölcsföldi András