„Nem próbálok, Uram, behatolni Magasságod mélységébe, mivel nincs semmi hasonlóság közted és az én megértésem között. Amennyire lehet, szeretném mégis megérteni az Igazságot, amelyben szívemmel hiszek és amelyet szeretek."
Anselmus
Ajándékozók
Azokról, akik példát állítanak, mert sokat adtak, és azokról, akik a legtöbbet adták. - Elmélkedés.
Karácsony táján, az ünnepre készülés idején szóba kerülnek a Betlehembe siető napkeleti bölcsek is. Valóban szép példáját adják a Messiás-keresőknek, s ahogy azt Máté evangéliumában olvassuk: nem mentek üres kézzel, imádatukat ajándékokkal is megerősítették (vö. 2. rész, 11. vers). Mindez az életátadást, a lélek és szív szerinti odaadás egyfajta testet öltését, látható kifejeződését jelentette. Ők tehát az ajándékozók, akikre ma is emlékszik a világ. Akár az ő magatartásukon fölbuzdulva, és persze Jézus szavait is ismerve, olykor citálva (vö. Máté evangéliuma 25. rész, 40. vers) ajándékoznak, adakoznak sokan ma is szeretteiknek és a rászorulóknak.
A karácsony története azonban más ajándékozókról is szól, igaz, nem így szoktunk megemlékezni róluk. Ők is vittek ajándékot Betlehembe, sőt a bölcseket megelőzve - bár kétségtelen, nem az Istennek, hanem az embereknek. Kik ők? Mária és József.
Tudom, protestáns körökben Józsefről, különösen Máriáról beszélni nem szokványos dolog, de nem kerülhetők meg, hiszen a valódi ajándékot ők vitték. Igen, Mária, aki engedelmességét ezekkel a szavakkal fejezte ki: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjen velem a te beszéded szerint!" (Lukács evangéliuma 1. rész, 38. vers) Mária, aki befogadva az Úr testét, magát a Messiást, Krisztust vitte ajándékba nekünk, megváltásra szoruló embereknek. Vitte, hogy a próféciáknak megfelelően Betlehemben megszülje, hogy hirdethessék az angyalok: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában." (Lukács 2. rész, 11. vers). De Józsefről se feledkezzünk meg! Róla, aki ugyan el akarta hagyni Máriát, Isten intésére mégsem tette. Igen, ő is – Máriát támogatva, segítve, kímélve, róla gondoskodva, számára szállást keresve – a születendő Megváltó hordozója lett. Mária mellett, vagy inkább vele együtt ő az, aki az Isten nagy ajándékát vitte Betlehembe. Ők az igazi ajándékvivők, mert ők vitték azt az ajándékot, akinek ajándékozhattak a bölcsek, amely ajándék nélkül még ajándékozni sem tudnánk; minden aranyunk, tömjénünk és mirhánk csak kivagyi kérkedés volna, csak adomány, és nem hódolat.
Ne feledjük értékes, korszerű és csillogó ajándékaink mellé tenni a legértékesebbet, Jézus Krisztust, hiszen mi is lehetünk áldott állapotban lévő Krisztus-hordozók. Hitvalló életünkkel – cselekedeteinkkel és szóbeli hitvallásunkkal – a megannyi „mikro-Betlehemben" – megnyíló házakban, lakásokban, meglátogatott szeretteink közösségében – mi is elhelyezhetjük, a szívekben szállást keresve letehetjük a legszentebb ajándékot, a Megváltót. Legyünk Máriák és Józsefek – különösen ebben az értékorientált és sokszor frusztrált korban –, akiknek ugyan nem volt sem aranyuk, sem tömjénünk, sem mirhájuk, mégis – Isten kegyelméből, s küldetésüket vállalva – ők adták a legtöbbet: Krisztust.
Apostagi Zoltán
A szerző református presbiter.