„Aki hisz, nem ítél, hanem megítéltetik, foglyul adja magát más ítéletének és így szól: »Ebben én bolond vagyok és én ezt nem értem, mert soha nem láttam, felőle semmit sem hallottam vagy tapasztaltam. Mivel azonban Isten mondja, hiszem.«"
Luther Márton
„Aki titeket lát, látja Jézust”
Hetvenöt évvel ezelőtt, a második világháború borzalmai közepette jött létre a Külső-Kelenföldi Református Egyházközség. A nehéz kezdetek ellenére a gyülekezet hamar élénk, összetartó közösséggé vált, amely saját imaházat és később templomot kapott, szolgálata pedig a környék református életét jelentősen gazdagította. Az évfordulót 2025. november 9-én, vasárnap hálaadó istentisztelettel ünnepelték az Ildikó téri templomban.
Az ünnepi istentisztelet a vendéglelkészek bevonulásával kezdődött, az Igét Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdette Az apostolok cselekedetei 14. fejezet 8-20. versei alapján. Kiemelte, az Isten gyógyító ereje nélkül elveszettek és reménytelenek lennénk. Az Ő szeretete által azonban megkezdődhet a gyógyulás nem csak a mi, de közösségünk, sőt egyházunk életében is. Felelősségünk, hogy Istenre mutassunk, ehhez pedig be kell mennünk a népek közé. A kérdés az, hogyan tudunk megmaradni – akár küzdelmek és konfliktusok által – Jézusban, hogy világítsunk a népeknek? Ehhez fontos tudnunk, hogy terveink nem a mi, hanem az Ő biztos kezében vannak – fogalmazott.
Az alkalom a meghívott vendégek köszöntésével folytatódott. Molnár Sándor vezető lelkész Sámuel első könyve 7. fejezetének 12. versével buzdította az egybegyűlteket, mely így hangzik: „Az Úr segített el bennünket egészen idáig!”
„Teret, helyet, társakat kaptunk ezen a helyen” – fogalmazott Sóskuti Zoltán lelkipásztor, akinek szolgálata meghatározó volt a Külső-Kelenföldi Református Egyházközség életében. „Emlékszem táborokra, ahol asszonyok főztek ránk, Margit néni kiváló lecsójára…” – a poénokkal színesített, sokszor mégis megható történetek felidézésével a gyülekezet korábbi lelkésze könnyeket csalt az egybegyűltek szemébe. Kiemelte, hálás a szíve azért, hogy tovább él ez a közösség.
A Külső-Kelenföldi Református Egyházközség különlegessége, hogy három másik – az őrmezei, a farkasréti és a gazdagréti – gyülekezet is belőle nőtt ki. A Gazdagréti Református Gyülekezet képviseletében Győriné Vincze Krisztina lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. A közösség növekedését a mustármaghoz hasonlította. „Aki titeket lát, látja Jézust” – fogalmazott.
„Azt kívánom, hogy ez a gyülekezet szent legyen” – ezt már Szathmáry Gergely, a Dunamelléki Református Egyházkerület presbiteri főjegyzője mondta köszöntőjében.
Felidézte, hogyan alapították meg a Külső-Kelenföldi Református Gyülekezetet a második világháború utáni lelki „szárazságban”, miként áldotta meg Isten azok munkáját, akik hittel és kitartással építették a közösséget. Buzdította a megjelenteket, maradjanak meg a jövőben is ebben a krisztusi lelkületben.
A köszöntések végén Irlanda Sándor főgondnok Isten csodájának nevezte a gyülekezetet, majd pedig az alkalom zárásaként a vendéglelkészek és Balog Zoltán püspök mondott áldást.
A külső-kelenföldi református gyülekezet a második világháború utáni években, 1950-ben alakult meg az Etele tér környékén, dr. Szabó Géza lelkipásztor szolgálatával. Kezdetben vasúti váróban és iskolai tornateremben tartották az istentiszteleteket, majd saját imaházat, később templomot kaptak. Az Ildikó téri templom 1981-ben épült fel Szabó István Ybl-díjas építész tervei alapján. A gyülekezet életében meghatározó volt Kovács Mihály és Kálmán Péter lelkipásztorok szolgálata, akik idején a közösség megújult és növekedett. Ma is élő, családias közösség, amely hat iskolában és két óvodában végez hitoktatói szolgálatot, és hittel készül új templomának megépítésére. Vezető lelkésze Molnár Sándor.
Dobán Vivien
Képek: Vargosz
