„Nem próbálok, Uram, behatolni Magasságod mélységébe, mivel nincs semmi hasonlóság közted és az én megértésem között. Amennyire lehet, szeretném mégis megérteni az Igazságot, amelyben szívemmel hiszek és amelyet szeretek."
Anselmus
Amit Isten a szívünkbe írt
Amit leírunk és ahogy leírjuk - e kettő együtt a karakter - írja Szabó István református püspök a Karakter legújabb számának ajánlójában. Húsvétra megjelent a Parókia Sajtószolgálat színes magazinja, amelyet a Dunamelléki Református Egyházkerület minden gyülekezetébe eljuttattunk. A Karaktert keresse gyülekezetében, kérje lelkipásztorától!
Többnyire három vonatkozásban használjuk a „karakter" szót. Leginkább jellemet (olykor jelleget) értünk rajta. Ahogyan élünk, amilyenek vagyunk, az a jellemünk, az vagyunk mi magunk. De az evangélium fényében az is látható, hogy milyenné kell lennünk, szent elhívásunk értelmében az anyaszentegyházban. Hogy jellemünk nem változhatatlan, ez a mi nagy reménységünk; s megmutatni a hit erejében bekövetkező változást, ennél boldogabb bizonyságtételünk nem lehet, ez az egyház küldetésének lényege: Krisztus erejében megtérésre, új életre, életszentségre hívni. Ha van változhatatlan jelleg, az nem az egyes személyeké, hanem az egyház evangéliumi szolgálatáé.
Karakternek nevezik a drámák, mesék elképzelt (vagy félig-meddig valóságos) szereplőit is. Igen, a karakter: szerep. Olykor éppen emiatt félünk a szótól: szerep; s ha halljuk, máris mondjuk: az egyháznak nem kell szerepelnie, az egyház ne lépjen fel, ne is mutatkozzék, főleg, ha e világ előre megírt forgatókönyveiben nem túl szép szerepet osztanának ránk. Vajon azonban amit mi magunk osztanánk magunkra, az-e az igazi megmutatkozásunk? A Zsidókhoz írt levél azt mondja: Krisztus Isten valóságának karaktere (képmása), s ha így olvassuk a szót, máris értjük, a szerepünk nem kitalált, hanem eleve elrendelt. Hogy kik vagyunk az egyházban és mi az egyház, ez a kérdés az üdvbizonyosság fényében dől el.
Karakter a betű is. De nem puszta jel, mert ahogyan írunk (a kézírásunk), az a jellemünk tükre (mint mondják). De most inkább a számítógépes szövegszerkesztőkre gondolok, hiszen olykor eljátszadozunk a betűformák cserélgetésével, és az is a jellemre utal, melyiket választjuk. Amit leírunk és ahogy leírjuk – e kettő együtt a karakter. Amit és ahogyan írunk, a szívünkből írjuk. Mondhatni: a szív teljességéből ír a kéz, lesz a karakter. A feltámadott Krisztus pedig Istennek azt a nagy ígéretet teljesítette, hogy nekünk a szeretet szent életrendjét nem a kövekbe vésett törvény betűiből kell tanulnunk, hanem a szívünkbe írt törvényből. Amit Isten a szívünkbe írt, az volna igazi karakterünk.
Szabó István
A Karakter magazint online is olvashatja:
A Karakter magazint megvásárolhatja Budapesten a Bibliás Könyvesboltban (IX. kerület, Ráday u. 28.) valamint a Kálvin Kiadóban.
A magazin ára: 400.- Ft.