Hetek óta növekvő lelkesedéssel készültek hittanosaink erre az alkalomra, a tanulás, a készülődés egyre nagyobb lázba hozta őket. Örömmel láttuk, hogy szüleik igen aktívan segítettek nekik a kiválasztott bibliai részek értelmezésében, a memoriter begyakorlásában, a saját szavakkal elmondandó történet megformálásában. A meghirdetett verseny már jó előre elérte célját, hiszen egész családok (igen, az óvodás kistestvérrel együtt) forgatták a Szentírást, az összefüggések megismerése érdekében.

Megérkezve a helyszínre, a sukoróiak igen kíváncsian néztek körül a - többeknek - "furcsa" dunaújvárosi templomban. Jól esett a barátságos fogadtatás; a többiekkel való ismerkedés pedig a "nem vagyunk egyedül" érzését erősítette kicsikben és nagyokban.

Böttger Antal nagytiszteletű úr rövid áhítatának mondanivalója telitalálat volt, ami nem csoda, hiszen Jézus új parancsának üzenetét adta át, a napi Ige alapján.

A verseny órái nemcsak az izgalom tetőfokra hágását hozták, hanem - a megérlelt gyümölcsök szüretjeként - a megfeszített munka édes ízét, a szellemi-lelki-technikai gyarapodást is. A gyerekek egymásért is izgultak, érdeklődve hallgatták a többiek történeteit is. Nagyon sokszor figyeltem a zsűritagok arcát, mert sugárzott róluk az öröm, a csodálkozás, szinte hallatszott, hogy szívük együtt dobban az Úr asztalánál álló gyermekekével.

Az eredményhirdetés közmegelégedésre történt, nemcsak a helyezettek, hanem mindenki, még a hallgatóságként jelenlévő gyerekek is kaptak igés tollat.

A zárszóban elhangzottak szerint, várjuk a következő találkozást, a következő versenyt - mert várjuk az Úr Szentírásba rejtett áldásainak kibontakozását.

Köszönet a vendéglátók fáradozásaiért!
Köszönet a zsűri munkájáért!
Köszönet a lelkipásztor testvérek állhatatosságáért!
Köszönet egyházmegyénk anyagi támogatásáért!

Soli Deo Gloria!

Kardos Ábel
lelkipásztor