Amikor belépek a budai gyülekezet színes „gyerekbirodalmába", kíváncsi tekintetek szegeződnek rám. A gyerekek először csak tisztes távolságból mustrálgatják az idegent, vajon mit akarhat? Leülök közéjük a földre, szótlanul szemlélődöm, majd néhány perc elteltével bizalma jeléül Flóri egy féltve őrzött plüsskutyát hoz nekem. Enikő könyvet cipel hozzám, és arról érdeklődik, hogy mi látható a rajzokon. Miközben tengeri csillagra tippelek, rájövök, hogy a kislány már réges-rég tudja a jó választ, csak engem tesztel.

Szeretetből van
A húszhónapos Dani édesanyja éppen ételt melegít a gyerekeknek. Pusztai Tímea azt mondja, egyelőre a beszoktatás időszaka tart.
– Nemrég megkerestek, hogy ismét szükség lenne a munkámra a Csillagpont Református Ifjúsági Fesztivál szervezésében, félállásban megyek vissza dolgozni, de nem szívesen vinném a kisfiam bölcsődébe. A budai gyülekezetben olyan óvó nénik foglalkoznak a kisfiammal, akik hozzám hasonló értékrendet képviselnek. A családi napközi valóban családias, és a néhány fős csoportban sok figyelem jut minden gyerekre. Ég és föld a különbség egy állami bölcsőde és a családi napközi között. Bár az előbbiben is törődnek a gyerekkel és a hivatástudat vezérli a gondozó néniket, itt mégis más. Érezni, hogy az egész szeretetből van – mondja Tímea.

Szaladnak és megölelnek
Hetente egyszer önkéntesként segít Kun Adrienne a családi napköziben. A budai református gyülekezet tagja azt mondja, hogy jelenleg nincs munkája, így belefér az idejébe az önkénteskedés. Ő is ad az idejéből, energiájából, de mint fogalmaz: sokkal többet kap vissza a kicsiktől.
– Nagyon megszerettük egymást a gyerekkel. Bendegúzzal két perc alatt barátok lettünk, majd összebarátkoztam sorban a többiekkel is. Teljesen másfajta világból csöppentem a napközibe, reklámfilmgyártással foglalkoztam. A gyerekek nagyon sok szeretetet adnak és végtelenül őszinték. Nincs jobb érzés annál, mint amikor bejövök és rögtön szaladnak hozzám, megölelnek – teszi hozzá Adrienne, majd a gyerekekről mesél hosszasan. Megtudom, hogy Flóri nagyon csöndes, nyugodt, Gömbi pedig mindnyájuk közül a legelevenebb. Szép nagy családként élnek együtt.

Meghitt közeg
Két évvel ezelőtt nyitotta meg kapuját a budai református gyülekezet családi napközije, ahová nyolchetes kortól járhatnak a gyerekek. A napköziben reggel nyolc és délután egy óra között vigyáznak a kicsikre a szakképzett óvónők.

– Álomból és vágyból lett valóság, amikor 2012 márciusában elindulhatott a napközink - mondja Fördős Kata óvónő, hitoktató, a napközi vezetője.
– Egy törvényi rendelkezésnek köszönhetően nyílt lehetőségünk családi napközit alapítani állami támogatással. A gyülekezettel úgy határoztunk, hogy belevágunk, és mindenki az ügy mellé állt. Kis csoportunkban összesen kilenc gyerekkel foglalkozunk váltásban, egyszerre öt gyermeket fogadunk. Megpróbáljuk ugyanazt a meghitt közeget nyújtani nekik a nálunk töltött öt órában, mintha otthon a családjukban lennének. Mókázunk, énekelünk, játszunk, tornázunk. Szeretetben töltjük együtt az időnket, így a szülők is nyugodtan hagyják itt a gyerekeket. Hároméves korukig foglalkozunk a kicsikkel, utána általában óvodába mennek, de az is előfordult már, hogy valaki tovább maradt.

Belesimít Isten szeretetébe
A családi napközi létrehozói azt gondolták, hogy elsősorban a gyülekezet tagjai viszik a gyerekeiket hozzájuk, de nem így lett. Sokan vitték el a „játszótéri anyukák", valamint a környékbeli családok közül a kicsiket. A református gyülekezet napközijének különleges légköre van. Az új gyerekeket mindig átviszik a szomszédos Szilágyi Dezső téri református templomba – meséli az óvodavezető, aki egyben a gyülekezet missziói gondnoka is.
– A gyerekek hamar megtanulják, hogy ez a mi templomunk. Igaz, még nagyon kicsik, van, aki még nem is tud beszélni, de mindent értenek, amit mondunk neki. A templomban „jelen lenni" az első fontos lépés. Az a szeretet, ami minket is összefűz, belesimíthatja a gyerekeket Isten szeretetébe, akár anélkül is, hogy ezt szóval kimondanánk.

A hét legszebb órája
A templom orgonájának felújítását is nagyon élvezték a gyerekek. A kicsik bemásztak az orgonába, kezükbe vehették a sípokat és a templomban játszottak. A napközi református jellege abban is megmutatkozik, hogy minden evés előtt imádkoznak, és református énekeket is tanítanak a gyerekeknek. A vasárnapi hittanórát a hét legszebb órájának nevezik.
– A hozzánk járó gyerekek szüleit bevonjuk a gyülekezeti programokba. Sok világi anyuka lett már így a gyülekezetünk tagja, volt már keresztelőnk is. Amikor megálmodtuk a családi napközit, nem is mértük fel, mekkora áldás, ha ilyen módon is túlléphetünk önmagunkon. Olyan irányt vettünk, amivel nem számoltunk. Tavaly részt vettünk a Szeretethídon (református önkéntes napok), egyforma pólót viseltünk és a szülőkkel közösen felástuk a homokozót, közben énekeltünk, gitároztunk, falatoztunk. Akkor fogalmazódott meg bennük, hogy eddig kijártunk ugyan a játszótérre, de senki nem tudta, kik vagyunk. A szeretethidas pólón az olvasható, hogy legyetek felkiáltójellé, így azt gondoltuk, hogy ezentúl egyforma ruhában megyünk ki a játszótérre. A gyerekek láthatósági mellényére ráírtuk, hogy Budai Református Egyházközség Családi Napközi. Érdekes tapasztalatokat szereztünk, mert amióta az emberek megtudták, hogy a református egyháztól jöttünk, a bizalmukba fogadtak.

A Csillagvirág Családi Napköziben azt remélik, hogy példájukon felbuzdulva egyre több református gyülekezet alapít majd hasonlót, mert amint mondják, ez a misszió komoly része lehet. Bárkinek szívesen segítenek tapasztalataik átadásában, akik családi napközi nyitásán gondolkodnak. 

Fekete Zsuzsa