Huszonöt évvel ezelőtt, 2000. szeptember 15-én indult el Magyarországon a hivatalos Börtönlelkészi Szolgálat, amely jelenleg a Magyar Református Szeretetszolgálat társadalmi missziójaként működik. A jubileum alkalmából 2025. szeptember 15-én hálaadó istentiszteletet és jubileumi ünnepséget tartanak a zsinati székházban. Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke hirdet majd igét, és minden egyházkerület püspöke vagy püspökhelyettese jelen lesz, hogy megáldja a kerületéhez tartozó börtönlelkészeket. Meghívott vendégek lesznek a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának képviselői, a börtönlelkészek parancsnokai és a szolgálatban részt vevő katolikus, evangélikus, zsidó felekezetek is.

„Ez a huszonöt év valóban fontos mérföldkő, amelynek a gyümölcseiért és erőfeszítéseiért egyaránt hálásak vagyunk. Sok parancsnoktól hallottam, mennyire megtisztelő számára a meghívás és természetesen örömmel jön az ünnepségre, akár az ország másik végéből is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a büntetés-végrehajtásban is lássák: egyházunkban megbecsülik a parancsnokságuk alatt szolgáló lelkipásztorokat és elismerik a börtönmisszió fontosságát” – fogalmazott Gottfried Richárd református lelkész, a Börtönlelkészi Szolgálat vezetője, akivel nemcsak az elmúlt huszonöt évről beszélgettünk, hanem a rácsok mögötti életről, emberi sorsok megfordulásáról és a börtönlelkészi elhívásról.

Kettős szolgálatban
Miért lesz valaki börtönlelkész? – adódik a kérdés. Gottfried Richárd elmondása szerint ő lázadó fiatal volt, aki megtérése előtt önpusztító életet élt. 1995-ben nagy mélységből hívta el az Úr, ezért nyílt meg a szíve a rabok felé. 1998-ban kezdte a sárospataki lelkészképzést, és teológusként hetente járt a sátoraljaújhelyi börtönbe. „Ez az elhívás meghatározta az életemet. Siklós József, az iszákosmentő misszió korábbi vezetőjének szavaival élve a »lélekmentés szenvedélye« vezet, az elesett felé való odafordulás” – vallotta.

Felesége is református lelkész, a teológián indult közös életük, négy gyermekük van. Richárd a nógrádi Diósjenőn volt tizenöt évig gyülekezetvezető lelkész, innen járt be a Váci Fegyház és Börtön épületébe. „Csuka Tamásné Margitka volt ott az elődöm, nagyon sokat tanultam tőle, és amikor nyugdíjba ment, 2015. február elsejétől – a diósjenői presbitérium engedélyével – börtönlelkész is lettem, ügyelve arra, hogy a gyülekezet ennek ne lássa kárát.”

Több mint három és fél éve Érdre hívták őket, ott felesége lett gyülekezetvezető lelkész, ő pedig nem sokkal később beosztott lelkész. Három évig Érdről járt a váci börtönbe, naponta öt órát utazva, de ez év februárjától átkerült a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézethez – ide tartoznak a Gyorskocsi utcai, a Nagy Ignác utcai, és a Venyige utcai objektumok –, és már csak hetente egyszer megy Vácra. Tavaly ősszel Szénási Jonathán Sándor nyugdíjba vonulása után ő lett a református Börtönlelkészi Szolgálat vezetője.



„Igyekszem jelen lenni az érdi gyülekezetben is, mert egyrészt vannak olyan alkalmak, például férfikör és bibliaórák, amelyeket többnyire én tartok, másrészt a vasárnapi istentiszteleten is felváltva prédikálunk. Ahogy a feleségem Diósjenőn mögöttem volt, én Érden ugyanúgy ott állok mögötte. Az érdi gyülekezet fél év szolgálat után felajánlotta nekem, hogy létrehoznak számomra egy beosztott lelkészi státuszt, és ez nagyon jólesett.”

Börtönlelkészi feladatok
Az, hogy milyen feladatai vannak egy börtönlelkésznek, az adott börtöntől is függ. Vác egy úgynevezett „letöltő ház”, ahol a jogerősen elítéltek tudják, mikor szabadulnak, míg a fővárosban elsősorban előzetes letartóztatásban lévők vannak, tehát nagy a fluktuáció. „Ha Budapesten beszélgetni kezdek valakivel, lehet, hogy egy-két hét múlva már nincs ott” – magyarázta Gottfried Richárd. A Gyorskocsi utca abban is más számára, hogy ott nőkkel is foglalkozik – ezek a lelkigondozói beszélgetések kamera előtt, nyitott ajtó mellett folynak.

Vácott a vasárnapi kétórás istentiszteleten biztonsági okok miatt legfeljebb 100 fő vehet részt. Ennek része a zenekaros dicsőítés, az egyéni és közös imák, az igeolvasás, a prédikáció és az előre egyeztetett bizonyságtételek. „A bizonyságtétel óriási dolog, mert ott megmérik az embert, és tudják, mi van a háttérben.” Emellett alulról jött kezdeményezésként indultak rétegalkalmak is, például bibliaiskola és egyháztörténelem óra. „Meg kell látni a lehetőségeket és alkalmazkodni kell hozzájuk” – mondta ezekről a börtönlelkész.

Munkája nagy részét azonban mindenhol az egyéni lelkigondozói alkalmak teszik ki. „Sokuk nem lelkészt keres, csak valakit, aki meghallgatja őt. Ha engedi, hogy imádkozzak is érte, az egészen más légkört eredményez. Azok a beszélgetések mindent megérnek. Én elmondom, hogy nem tudok segíteni, de ismerek valakit, aki tud: Istent.” Az aktualitásokat nyomon követi és igyekszik érzékeny maradni a körülötte zajló dolgokra. Ha például hallja, hogy valakinek meghalt egy szerette, azonnal felkeresi a gyászolót.



2008 óta a brazil APAC börtön (Association for the Protection and Assistance of the Condemned – Szövetség az Elítéltek Védelmére és Támogatására) mintájára külön elkülönített vallási körzet is indult Vácott, Magyarországon először. „Ezekbe a zárkákba csak a börtönlelkész javaslatára kerülhetnek át a hívő rabok. Aki onnan szabadult, többnyire nem lett visszaeső, hanem új életet kezdett. Ezen felbuzdulva később máshol is létrejöttek ilyen zárkák Magyarországon, például Tiszalökön.”

Megújító kegyelem
Nagy csalódásként élte meg, hogy nem mindenki képes élni a felajánlott segítséggel – vagy nem elsőre. „Volt, aki sok éve csak cigit és kávét kért tőlem, és amikor nem kapta meg, puffogva elment. Évekkel később mégis visszajött bocsánatot kérni és újrakezdtük a kapcsolatépítést. Akkor már képes volt elfogadni Isten kegyelmét. Én csak elmondom az evangéliumot, aztán hátralépek és szemlélem Isten megújító kegyelmének csodáját, ahogy valóban megváltoztatja az életeket” – vallotta Gottfried Richárd.

A börtönlét büntetés a családoknak is. „Bemutatják nekem a hozzátartozóikat. Amikor a gyerek azt kérdezi az apukájától, hogy mikor jön haza, a szívem facsarodik ki. De Isten ebben is tud segíteni. Estig tudnék mesélni a helyreállított családokról. És persze ott vannak a személyi állomány tagjai is: rájuk ugyanúgy hat a rengeteg nyomorúság, ők is szenvednek a napfény hiányától, az ő kapcsolataik is megpróbáltatnak, őket is kell lelkigondozni. Van, hogy felkérnek keresztelőre, temetésre is.”

Amikor valaki szabadulás közelébe kerül, mindig elmondja neki, hogy ha nem kezd el egy gyülekezet felé orientálódni, nem kapaszkodik közösségbe, akkor el fog gyengülni, ez törvényszerű. „Van, aki elfogadja ezt, van, aki nem. Ha valaki nagyon mélyen van, akkor tudok segíteni az újrakezdésben. Nem adom meg az elérhetőségeimet, de mindig megtalálnak. Többükkel van kapcsolatom, sőt van, aki a gyülekezetünk tagja lett. Mások néha beköszönnek, olykor a családjukat is magukkal hozzák.”



A szabadultaknak jelzi, hogy egy gyülekezetben ne börtönbeli múltjukkal indítsanak, ne kunyerálni menjenek, és ha nem találnak befogadó szívre, keressenek másik gyülekezetet. „Gyülekezeteinknek meg kell látnia a rászorultak szükségleteit, és azt, hogy ők is kegyelemből élnek. Nem kell befogadni mindenkit, mert tudom, hogy vannak köztük visszaesők, de legyünk elfogadóbbak és ne zárjunk el senkit Isten szeretetétől! Volt, akit befogadtak és lekonfirmált, majd presbiter és iskolai gondnok lett.”

Megindított szívű embereket keresnek
A hazai börtönlelkészi szolgálat történetéről Gottfried Richárd elmondta: papok és lelkészek már a ‘90-es években bejárhattak a börtönökbe missziót végezni, de a Börtönlelkészi Szolgálat 2000-től indult. A börtönlelkészeket a büntetés-végrehajtás alkalmazza, jelenleg az abaújvári Tóth Viktória az egyetlen kivétel, aki egyházkerülete megbízásából szolgál a sátoraljaújhelyi börtönben. Induláskor 10 státuszuk volt, jelenleg 13, ebből sajnos csak 10 van betöltve, 3 lelkészt még keresnek, és a Dunántúlon is szeretnének kialakítani egy új börtönlelkészi státuszt. Ő misszióvezetőként a börtönlelkészek hivatalos képviselete mellett igyekszik odafigyelni arra is, hogy gondja legyen a lelkészekre, egy csapatként szolgáljanak és kiálljanak egymásért, ha kell.

Igyekeznek olyan lelkészeket találni, akiket bevonhatnának a szolgálatba. „Megindított szívű embereket keresünk, mert ez alapfeltétel. Látok reményt arra, hogy lesznek, akik csatlakoznak hozzánk, mert a teológushallgatók között is akad, aki már jelezte, hogy elhívást érez a börtönmisszióra.” Ha valaki börtönlelkész akar lenni, részt kell vennie a büntetés-végrehajtás néhány képzésén. „Ma már nem írnak elő rendészeti szakvizsgát, mint régen, de ismerni kell a jogszabályokat, előírásokat, biztonsági ismereteket, hogy tudják, mit szabad és mit nem, illetve hogyan érdemes kezelni egy-egy különleges helyzetet. Ezt a képzést a büntetés-végrehajtás házon belül megoldja, kellőképpen felkészítve az alkalmazottait.”

Messzebbre látni, megállni, gyönyörködni
A jelenleg betöltött 10 státuszból egyvalaki részmunkaidőben végzi a börtönszolgálatot, a többiek főállásban. „Mind szolgálunk gyülekezetben is, és ez kell is ahhoz, hogy a börtönlétet időnként kiventiláljuk magunkból. Diósjenői szolgálatom idején ez oda-vissza működött: amikor elfáradtam a börtönben, a gyülekezet töltött fel, amikor pedig a gyülekezetvezetésben fáradtam el, a börtönmisszió töltött fel” – magyarázta Gottfried Richárd, aki ma is nagy örömmel szolgál mindkét területen.



Szerinte leginkább úgy kerülhető el a kiégés, ha meglátjuk Isten jelenlétét a szolgálatban. „Ha a szolgáló magára néz, akkor elgyengül, de ha Istenre néz, akkor messzebbre lát és rá tud bízni mindent a kegyelemre. Ettől még, ha valaki elfárad, akkor lelki és fizikai segítséget kell nyújtani neki. Amikor Illés próféta menekülés közben befeküdt egy bokorba meghalni, Isten először elaltatta, és amikor fölébredt, volt mellette lángos és víz. Illés pedig az alvás, evés, ivás után képes volt megújult erővel továbbmenni. Nekünk is szükségünk van megállásokra. Ezért vannak csendesnapjaink, negyedévente börtönlelkészi értekezleteink és egy továbbképzésünk, amikor pár napon át együtt igyekszünk felfelé figyelni.”

Elhívásában mindig megerősíti, ha megújult életeket lát. „Engem két dolog szokott igazán felvillanyozni. Az egyik az, amikor egy korábban nem értett bibliai ige imádkozás után egyszer csak megnyílik előttem, mint egy gyönyörű virág. A másik örömforrásom ugyanez egy embernél: ha egy sok sebet hordozó rab, aki be van zárva a saját fejébe és nyomorúságába, találkozik az evangéliummal és ez által új emberré lesz, egy örömteli, békés emberré, aki szereti a családját, aki bocsánatot kér és aki képes rendezni elrontott kapcsolatait. Nincs ennél gyönyörködtetőbb.”


Barna Bálint
Képek: Todoroff Lázár (reformatus.hu)