Egy hét alatt hatvannyolc gyermek, kilenc ifi figyelt Molnár Zsolt faddi és Apostagi Adorján paksi lelkipásztorok tanítására. A cél az volt, hogy a gyerekek minél közelebb kerüljenek Istenhez.

A tábor életéhez szorosan hozzátartozott egy-egy bibliai történet megismerése, és az ehhez kapcsolódó igehelyek és témák megbeszélése, az aranymondások tanulása is. A programokból imádság, az énektanulás sem maradhatott ki. Ezek mellett rengeteg játékot, vetélkedőket, néptánc tanulást, kézműves foglalkozást is beiktattak, filmeket vetítettek a gyerekeknek, akiket életkoruk alapján négy csoportra osztottak. A reggeli gyülekezőt követve a templomban rövid áhítattal kezdődött a nap, és azzal is zárult este hat órakor. A gyermekek az Isten igéjéből kapott lelki, szellemi „táplálékon" kívül sok-sok finomságban részesültek a szülők és a gyülekezet tagjainak jóvoltából.

A tábort Ráczné Pető Ildikó hitoktató vezette fáradtságot nem ismerő odaadó munkájával, a lelkes fiatalok segítségével. A közösségben eltöltött idő zavartalan lebonyolításához a gyülekezet asszonyai is  hozzájárultak.

Faddi és gerjeni gyermekek, ifik is részt vettek a táborban. A záró napon Apostagi Adorján és felesége bizonyságot tett életük történetéből - ma is vannak csodák, vallották.

Egy nappal meghosszabbították a tábort, és családi napot iktattak be a gyermekek szüleivel, amely nagy sikert aratott úgy a gyermekek, mint a felnőttek körében.

Az utóbbi évek legnagyobb létszámú tábora volt az idei, ezért hálás köszönettel tartozunk a szülőknek,az oktatóknak, a segítő kezeknek,és azoknak kik adományaikkal hozzájárultak a gyermekek hasznos időtöltéséhez.

Ez alatt az egy hét alatt bebizonyosodott, milyen jó törődni egymással és milyen hatalmas az Isten gondoskodó szeretete. A reggeltől estig tartó programokban a gyermekek lélekben feltöltődve, meggazdagodva, térhettek otthonukba.

Jézus az, aki látóvá tehet - nyisd meg a szívedet! (János evangéliuma 9. rész)

A gyülekezeti beszámolót Sólya Veronika írta.