A gyülekezet egykori temploma helyén állított emlékkövet Karácsony Gergely, Zugló polgármestere és Bogárdi Szabó István leplezték le a Reiner Frigyes parkban.

Mégis megmaradt
„Ezt a kis templomocskát azért építették elődeink, hogy a Zuglóban és a VII. kerület határvidékén élő, Budapestre betelepedett, templom és közösség nélküli embereket az Istennek való engedelmességre egybegyűjtsék. A hatvanas években elbontották a templomot, a gyülekezet albérletbe költözött, fecskefészek-gyülekezetté vált, mégis megmaradt. Mától emlékkő is hirdeti az erre járóknak, hogy egykor itt templom állt" – mondta a püspök.

Emlékezés nélkül nincs közösség
Karácsony Gergely, Zugló polgármestere úgy fogalmazott köszöntőjében, hogy emlékezés nélkül nincs közösség, közösség nélkül pedig nincs értelmes emberi élet. „Az emlékkő ugyan a rombolásra emlékeztet, de remélem, hogy az építésre is, hiszen a közösség megmaradt. Zugló önkormányzata elkötelezett abban, hogy közösségeket építsen. Most letettük a jövő alapkövét és ha egyszer templom alapkövét tesszük le, szeretnénk kivenni a részünket belőle."

1910-1933-1966
Az emlékkő avatási ünnepségen Millisits Máté műveszettörténész mondott beszédet. Millisits Máté hangsúlyozta, hog yha évszámokkal kellene kifejezni a templom történetét, akkor három évszámot említene.
„A templom 1910-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia idején épült, amikor itt volt ugyan a háború szele, de még béke volt, és gazdasági fellendülés jellemezte az országot. Az épületet 1933-ban szentelték fel, túl a nagy gazdasági világválságon. A szomorú vég pedig 1966-ban jött el, amikor elbontották."

Millisits Máté műveszettörténész a reformatus.hu holnapon írt cikkében a következőket írja a templom történetével összefüggésben:

„A VII. és VIII. kerület Keleti pályaudvarhoz közel eső, a városi folklór által „Csikágónak" keresztelt területen hatalmas bérházakban nagy embertömeg zsúfolódott össze a XX. század elején. A reformátusok jelentékeny része a trianoni békeszerződés által elszakított területekről a fővárosba menekültek közül került ki, sokan éveken át vagonlakók voltak.
Az itt és a XIV. kerület Erzsébetvároshoz közel eső területén élő reformátusság lelki gondozását és gyülekezetbe szervezését Szőke Imre, a fasori (akkor Vilma királynő úti) egyházközség segédlelkésze vállalta magára. Az első istentiszteleteket 1928 őszétől a Hernád utcai iskola tornatermében, majd 1929 őszétől a Keleti pályaudvar dísztermében tartották (innen a gyülekezet neve).
„A gyülekezeti élet erősödésének eredményeként egyre jobban megtelt a Keleti pályaudvari tanácsterem; (...) már nem fértek el a hívek. Nemcsak szűk volt ez a helyiség, hanem alkalmatlan is, mert lépcsőn kellett két emelet magasságra felmenni, és a pályaudvar zaja zavarta az istentiszteletet" – olvasható Szőke Imre visszaemlékezésében.
A gyülekezet 1932-ben fiókegyházzá, 1938-ban pedig anyaegyházzá alakult. Már 1931-ben megindult a gyűjtés a templomépítésre. 1933-ban megkapták azt az acélvázas, hordozható fa barakképületet, melyet addig a tisztviselőtelepi (a mai Nagyvárad téri) gyülekezet használt, saját temploma felépüléséig. A fatemplomot az Aréna (mai Dózsa György) út –Thököly út sarkán állították fel. A templomot 1933. május 26-án Ravasz László püspök szentelte fel.

A faépület a második világháborúban jelentősen megrongálódott, évekig tartott a helyreállítása. A Népstadionban 1966-ban rendezett atlétikai Európa-bajnokság ürügyén a fatemplomot a hatóságok lebontásra ítélték. A gyülekezetnek ekkortól ad otthont a neves építész és olimpiai bajnok, Hajós Alfréd terve alapján 1909-ben a Magyarországi Református Egyetemes Konventje részére épült székház." (a cikket a reformatus. hu oldalon olvashatja tovább) 

Fotó: Füle Tamás