Háttal a télnek

 

Néma az erdő,

Mély a süket csend,

Oszlik a Hold köre, szél se huhog.

 

Gyolcspatyolatba

Kötött karú tölgyek:

Harmadnap köztetek bandukolok.

 

A holt hadd aludjon.

Még az avart sem

Zörgeti léptem. Szent pihenés!

 

Drága kenetnek

Könnyeim hoztam:

Nincstelenektől ez se kevés.

 

Majd a pataknál

Buksi harangok,

Szirmot bont millió kis öröm.

 

S én fejüket

– Jajj, el ne tapossam! –

Háttal a télnek imába kötöm.

Mátyás Imre verse