„Zavarba jövök és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban." Rákóczi Ferenc
Krisztusra mutatva
HŰSÉGES Istenünk!
Vágyunk a tisztaságra, az egyértelműségre: gondolatban, szóban, cselekedetben … vágyunk arra, hogy legyen egy hely, egy “intézmény”, egy ember valahol - ahol megtaláljuk az egyértelmű életet, ahol a szavaknak valós súlya; megkérdőjelezhetetlen szakrális tekintélye, s leginkább irányt mutató ereje van.
Vágyunk a tisztaságra, az egyértelműségre: gondolatban, szóban, cselekedetben … vágyunk arra, hogy legyen egy hely, egy “intézmény”, egy ember valahol - ahol megtaláljuk az egyértelmű életet, ahol a szavaknak valós súlya; megkérdőjelezhetetlen szakrális tekintélye, s leginkább irányt mutató ereje van.
Hisszük és valljuk: Te vagy ez az Ember! Isten Fia! Aki tisztán beszélsz hozzánk, szabadítóan cselekszel. S az út, melyet mutatsz, a mi utunk lehet az igazságra és az életre.
De mi Téged szemünkkel nem látunk, fülünkkel nem hallunk, nem tudjuk megfogni a kezed. S ez a láthatatlanság megcsal minket. Hús-vér emberekben, az ő szavaikban, tetteikben keressük azt, amit Tőled kaphatunk. S beleragadunk a gondolatok és tettek zűrzavarába, érdekek és ellenérdekek hálójába, hitvitákba, életvitákba.
Segíts hinnünk: “boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Köszönjük, hogy hihetünk és bízhatunk Benned! Köszönjük, hogy Nálad, a Te szavadban, a Te életedben, halálodban és feltámadásodban megtalálhatjuk magunkat: a mi életünket, halálunkat és feltámadásunkat.
Köszönjük, hogy ebben a keresésben, zörgetésben nem vagyunk egyedül. Társakat adsz nekünk, lelki útitársakat, vezetőket, lelki tekintélyeket, akik erővel és hitelesen tudnak Rád mutatni, Feléd fordítani a tekintetünket. Tudjuk, hogy ők sem tévedhetetlenek, nem bűntelenek. Mégis köszönjük, hogy velük együtt kereshetünk Téged, s beléphetünk az ajtón, melyet Te nyitsz a Te országodba.
Így köszönjük Róma püspöke, Ferenc pápa látogatását, mely megmutatja a magyarok vágyakozását a hitre, s a kereszténység erejét. Add, hogy találkozásai Krisztusra mutassanak, s közös keresztény hitünket tegyék erősebbé és hitelesebbé. Ámen.
Balog Zoltán püspök