A budai gyülekezetben már évek óta tartunk diakóniai vasárnapot, ahova vendégül hívjuk a konkrét diakóniai szolgálati területen szolgálatot teljesítőket, hogy közelebbről megismerkedhessünk az általuk végzett tevékenységgel. Így vendégeink voltak már korábban a Református Gyermekvédelmi Szolgálat, a Csaba utcai Válaszút Misszió, a majosházi Kistérségi Diakóniai Szolgálat, a Siketmisszió, a tiszafüredi Szivárványház Fogyatékos Otthon és még sokan mások.

2011-ben a Református Kórházmisszió szolgálatát terveztük bemutatni a budai gyülekezeti tagoknak az októberi diakóniai vasárnap keretén belül. Ezt az alkalmat ragadtuk meg arra is, hogy a gyülekezetünkben már hosszabb ideje a kórházi és beteglátogatásban, a diakóniai szolgálatokban résztvevőket köszöntsük. Így még az istentisztelet elején egy emléklappal és virággal köszöntöttük Szigeti Lászlónét, Ilikét, aki 15 éve szolgál a budai gyülekezetben. Diakónusunkat mindenki ismeri és szereti, a szolgálatban fáradhatatlan, betegeket látogat kórházban, otthon, szervezi az önkéntesek szolgálatát. Gyülekezetünk háláját nem csupán a mostani megemlékezéssel fejeztük ki, hiszen pár évvel ezelőtt a Református Szeretetszolgálat Kiss Ferenc díjára terjesztettük fel, amit nagy örömünkre meg is kapott.

A főállású diakónus mellett az önkéntesek által végzett szolgálatok is nagyon fontosak, hiszen a diakónus egy személyben nem tud mindenkihez eljutni. Így fontosnak éreztük, hogy az önkéntesek szolgálatait is megköszönjük, és mindkét szolgálatra kérjük Isten áldást. Az önkéntesek köszöntése az istentisztelet után, a gyülekezeti teremben történt, de az istentisztelet előtt a templomban köszöntöttük a gyülekezetünk beteglátogatói szolgálatában legrégebben résztvevő, legidősebb önkéntesünket, dr Nagy Bélánét. Irénke néni februárban töltötte be a 91. életévét, de még mindig aktív önkéntes, heti rendszerességgel látogatja a Schweitzer otthonban a 98 éves Margit nénit, és a pátyi otthonban is felkereste az oda költözött gyülekezeti tagunkat.

A Református Kórházmissziótól Gál Judit volt a vendégünk, aki a Fil 4, 10-14, 19-20. alapján hirdette közöttünk Isten igéjét. Az igemagyarázatban rámutatott, hogy a keresztyén élet csak szolgáló élet lehet. Isten irántam való végtelen kegyelmének megtapasztalásából fakadó hála, ami a másokhoz, az elesettekhez, a gyengékhez való odafordulásban válik láthatóvá, megtapasztalhatóvá. Fontos megtanulni az elégedettséget, örömmel megtapasztalni, amit kapok, de a megelégedettségem valódi eredője Jézus Krisztus. Megújulni, mindig új erőt kapni is csak Benne lehet, erre lehetőséget kapunk Tőle naponta, csak élni kell vele. Jó, ha naponta elkérjük az Úrtól imádságban: milyen szolgálatot bízol rám, Uram, a mai napon? Istentisztelet után az érdeklődő gyülekezeti tagok megtekinthették a Bibliatársulat által a Kórházmisszió szolgálatáról készül kiállítást. Ebéd előtt a gyülekezet diakónusa és diakóniai gondnoka köszönte meg az önkéntesek szolgálatát. Emléklapot kaptak mindazok, akik már évtizedek óta részt vesznek a diakóniai szolgálatokban. Sokan a meghatottságtól könnyes szemmel vették át a köszönő sorokat és a további önkéntes szolgálatra áldást kérő lapot. Az elmúlt presbiteri ciklusban a diakóniai bizottság munkájában résztvevő önkéntesek köszöntése után a közös batyus ebéd következett. Az asztalközösség után megtekintettük a kórházmissziós szolgálatot végző önkéntesekről készült filmet, majd azok bizonyságtétele következett, akik ebben a szolgálatban már hosszabb ideje részt vesznek. Háromszéki Botond, a Budapest-Déli Egyházmegye kórházlelkésze és Ajtony Artúr Csaba utcai lelkész beszámolója mellett Molnár Kati beszélt önkéntes szolgálatairól, melyet az Irgalmasok kórházában végzett, és Lám Edit, aki hosszabb ideig kórházban fekvő beteg gyermekeket látogatott egy alapítvány szervezésében. A szolgálat szépsége és öröme mellett szó esett a problémákról, gondokról is. Szigeti Ili budai diakónus bizonyságtételében rámutatott, hogy mennyi öröme van a szolgálatban, és milyen csodálatos dolog Jézus küldötteként odahajolni a betegekhez, az elesettekhez. A jelenlévő gyülekezeti tagok aktívan vettek részt a délutáni programban, a szolgálattal kapcsolatban felmerült több kérdésre kaptak választ a jelenlévő hozzáértő szolgálók segítségével. Mindannyian egyetértettünk abban is, hogy a Jézussal küldetésben végzett szolgálat, a beteglátogatás, a diakónia szerves része a betegekkel és a betegekért történő rendszeres imádság is. A diakóniai gondnok zárszavában megköszönte a jelenlévőknek, hogy idejüket odaszánták a mai napra és az eddigi szolgálatra. A kórházmisszió vezetőjének és a többi hivatásos és önkéntes szolgáló életére és további szolgálataikra énekszóval, a 134. zsoltár 3. versével kértük Isten áldását: Megáldjon téged az Isten A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette az eget, A földet és mindeneket. És valóban ezt éltük át, ezt tapasztalhattuk meg ezen a diakóniai vasárnapon, de az eddig végzett szolgálatokban is: Isten velünk való kegyelme és áldása ad erőt a szolgálatokhoz, Ő tesz bennünket alkalmassá a feladatok elvégzésére. Nem a magunk alkalmasságát kell vizsgálgatni, hanem Isten hívó szavát meghallva, neki engedelmeskedve kell a nekünk szánt szolgálati lehetőséget meglátni, elfogadni, betölteni. Ezt is elkérhetjük Tőle naponta imádságunkban!

Csenki Zsuzsanna
diakóniai gondnok presbiter
Budai Református Egyházközség