„Nem próbálok, Uram, behatolni Magasságod mélységébe, mivel nincs semmi hasonlóság közted és az én megértésem között. Amennyire lehet, szeretném mégis megérteni az Igazságot, amelyben szívemmel hiszek és amelyet szeretek."
Anselmus
Százéves álom
Felszentelték a svábhegyi református gyülekezet templomát. Szombaton a gyülekezet és vendégei együtt adtak hálát azért, hogy e nemzedék befejezhette a munkát, amit több generációval ezelőtt terveztek el, és ami már többször meghiúsulni látszott. A két világégés, a gyülekezet szétszóratása és csőtörések, beázások sora sem tudta meggátolni azt, hogy a száz évig hajléktalan gyülekezet otthont kapjon.
Küzdelmes kezdetekTízéves építkezés után több mint százéves álma vált valóra a svábhegyi reformátusoknak a hétvégén, amikor felszentelték templomukat. 1888-ból származik az első adat a gyülekezetről, melyet Andrew Moody skót misszionárius kezdett szervezni.
A folyamatosan erősödő közösség már kétszer is összegyűjtötte a templomépítésre szánt összeget, ám a világháborúkban ez mindkétszer elveszett. A hatvanas évektől szinte eltűnt a gyülekezet, szolgáló lelkész és helyszín híján. A budahegyvidéki gyülekezet beosztott lelkészét, Berta Zsoltot maguk a hívek keresték meg, hogy a Svábhegyen is érdemes gyülekezetépítő munkába fogni. A kilencvenes években újjászerveződő gyülekezet iskolai tornateremben vagy a közeli katolikus plébánia picike hittantermében éveket vészelt át, mígnem a hívek elkezdtek aláírást gyűjteni azért, hogy telket kapjon az egyház, ahová építhetnének. Tették ezt sokkal inkább az Istenbe vetett bizalom, mintsem a szükséges pénz birtokában, ahogy arról gondnok asszony, Koncz Kornélia beszámolt.
Imára kulcsolódó kupola
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke Máté evangéliuma alapján hirdette az igét: „Ha ketten közületek egy akaraton lesznek minden dolog felől, amelyet kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám, mert ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”– A templom titka, hogy Isten Szentlelke által újra és újra egybegyűjt az egy akarat csodájának megtapasztalására – fogalmazott a dunamelléki püspök. Szabó István elmondta, számára az a legizgalmasabb pillanat a templomépítéseknél az, amikor bezárul a templom kupolája és összeér a tető, összekulcsolódik, mint két imára kulcsolt kéz. A templom ilyen értelemben is az imádság háza. Ezzel az összekulcsolódással épül nem csak a templom, de a gyülekezet is.
Ízig-vérig reformátusPokorny Zoltán tizenkettedik kerületi polgármester köszöntőjében elmondta, gimnáziumi tanulmányaiból úgy emlékszik, a jó református templomban egyszerű fehérre meszeltek a falak – ám itt még vakolat sincsen.
– Ízig-vérig református, és nem akar másnak látszani, mint ami – fogalmazott a polgármester. A gyülekezet tagjaként részt vett az ünnepi istentiszteleten Orbán Viktor miniszterelnök is.
Kiállítás és könyvbemutató
Az ünnepi alkalomra elkészült Berecz Ágnesnek a gyülekezet történetéről írott könyve, mely a Hegyvidéki Históriák sorozat legújabb darabjaként jelent meg. A kötet hivatalos bemutatója november 10-én lesz. Az altemplomban pedig gyülekezettörténeti fotókiállítást rendezett a gyülekezet.
Nem tudtuk, de nem véletlen
A gyülekezet lelkipásztora portálunk érdeklődésére elmondta, az elmúlt tizennyolc évnek akár az is lehetne a mottója: nem tudtuk. – Nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk, hogy lesznek-e, akik jönnek, lesz-e ennek jövője vagy sem. De azzal a nyitottsággal kezdtük el a munkát tizennyolc évvel ezelőtt, hogy majd meglátjuk. És szó szerint megláttuk. Megláttuk Isten hatalmát, szeretetét, ma már látható a templom is. A másik mottó lehetne a "nem tudtuk" mellett a "nem véletlen", hiszen a gyülekezet történetében annyi helyen fedezhető fel az isteni akarat – fogalmazott Berta Zsolt. A lelkipásztor elmondta, ugyan nem rejthető el a hegyen épített város, a svábhegyi mégsem lesz Budapest egyik központi temploma, már csak elhelyezkedése miatt sem, ám ez egyúttal reménység arra, hogy megmaradhat olyan családias, nyitott, befogadó közösségnek, amilyen.
Pete Violetta
Fotók: Kalocsai Richárd, Peterdi Márton
A videót Pete Violetta és Peterdi Márton készítette.