Kétszeresen vagyunk túl a Föld termőképességén. Hetente egymillió ember költözik vidékről a városokba. Teljesen hátat fordítottunk a természetnek. A tudománynak nincs hiteles válasza az ökológiai válság megoldására. A külső sivatagok azért terjednek el, mert belül is sivatag van. Az ember fáj a Földnek.

Mondatok, amelyek mindannyiunkat letaglóztak, akik ott voltunk a Közös gondolkodás a jövőnkről – Konferencia az ember és környezete egységéről című felekezetközi tanácskozáson. A Tihanyi Bencés Apátság vendégszeretetét, és a lélegzetelállítóan gyönyörű környezetet élvezve valóban nehéz volt elképzelni, amiről a tudósok, teológusok, szakemberek beszéltek két napon át: helyrehozhatatlan sebeket ejtettünk a Földön. Pusztul a bolygónk.

„Kivétel nélkül felelősek vagyunk azért, hogy lesz-e emberhez méltó életünk nekünk és az utánunk következő nemzedékeknek. Az egymás iránti felelősség nélkül folytatódik a pusztulás, és egyre kevésbé lesz lakható a Föld” – mondta házigazdánk, Korzenszky Richhárd, a tihanyi apátság perjele. A konferencia alapjául az ENSZ tavaly elfogadott dokumentuma, a Transforming our world: the 2030 Agenda for Sustainable Development, valamint Ferenc pápa Áldott légy (Laudato si’) enciklikája szolgált.

Számos előadó mondta el a száraz tényeket, az érveket, elképzeléseket, megoldási lehetőségeket, érzéseket, gondolatokat, bizonyítékokat. Miközben írtam a mondatokat, rájöttem, hogy képtelen vagyok összefoglalni mindezeket egységes egésszé, csak a nehezedő érzés telepedett rám: baj van, de nem fogjuk fel. Mert itt még folyik a csapból a víz, zöldell a fű, kerül jó étel az asztalra, és világítanak ránk a csillagok az égről. A Föld kétharmadán ez már nem adatik meg az embertársainknak. Összefoglaló helyett álljanak itt mondatok – a teljes igénye nélkül – a konferencia előadóitól. Ébresztőnek. Biztatásnak.

Kezdjük egy fogós kérdéssel: mivel mozdítható ki az ember a hamis biztonságérzetéből?

1950-ben 2 és fél milliárdan voltunk, 2100-ban 10 milliárd ember él majd a Földön. A népességnövekedés döntő részét a szegény térségek, főként Afrika adja.

2030-ra szeretnék megszüntetni az éhezést és az alultápláltságot, ehhez 50 százalékkal több élelemre és 30 százalékkal több édesvízre van szükség. Honnan?

Az utóbbi években megnégyszereződött népesség hatszor több vizet használ.

A vízválság nem helyi probléma, mert a Föld egységes hidrológiai rendszert képez, és a gazdaság globálisan működik.

Egy kutatás szerint a világban 174 fegyveres konfliktus tört ki a vízhiány miatt a közelmúltban, ami komoly migrációs mozgásokat indított el. A szíriai menekülthullám mögött is komoly környezeti tényezők állnak.

Az ember a jóra hajlik.

A társadalmi egyenlőtlenség aligha tartható tovább: a 104 leggazdagabb család több vagyonnal rendelkezik, mint az emberiség fele összesen.

Lehet emberibb és igazságosabb életet élni!

A modern kor embere a birtoklástól várja a biztonságot.

Spirituális növekedés helyett az ember fogyasztói társadalmat termel.

Isten ígérete nem ígérgetés.

A következő 15 évben soha nem látott gazdasági átrendeződés történik.

Az ember csak azt tudja mélyen megismerni, amit szeret.

14 év múlva a munkahelyek egyharmada olyan ágazatban lesz, ami ma még nem is létezik.

A mai gazdaságban a pénz a végső cél, ami minden szférát ural. A fenntartható gazdaságban nem a profit uralkodik, a pénz csupán eszköz, ami szolgál.

Mi az élet értelme?

Az erényetikai értékrend a mostanitól eltérő gazdasági renddel jár együtt.

Ha nincs erkölcs, nincs átalakulás.

Tegyétek a gazdaságot lokálissá, a piacot erkölcsössé, a szegényeket vállalkozóvá!

Másfél milliárd ember még arra vár, hogy elektromos áramhoz jusson.

Mi lenne, ha a bruttó boldogságindex fontosabb lenne, mint a GDP?

A fejlett technikának köszönhetően jelentősen lehetne csökkenteni az erőforrások használatát, úgy, hogy közben négyszer olyan jól élnénk.

Elsődlegesen az ember határozza meg a struktúrát, és képes megváltoztatni azt.

Pusztulnak a termőföldek.

Többé-kevésbé tudjuk, hogy mit okoztunk a klímának, de itthon ez még mindig távolinak tűnik.

Az utolsó óra utolsó perceiben vagyunk. Nem elég dokumentumokat ratifikálni, nem elég gondolkodni, cselekedni kell!

A végtelenségig nem lehet szétszakítani a társadalmat.

A harcot akkor is érdemes folytatni, ha szélmalomharcnak tűnik.

Ki tudja, hogyan kell jól működtetni egy társadalmat?

Ki-ki tegye meg saját helyén, amit tud: zárja el a csapot fogmosás közben, vásároljon tudatosan, bánjon csínján az energiával, hagyja otthon az autóját, járjon gyalog vagy biciklivel, hívja fel a politikus figyelmét, hogy tényleg nagy a baj.

Isten teremtett világa csodálatosan szép.

Közösen kell gondolkodnunk, a jövőnk is közös, nem oszthatjuk szét.

Korszakhatárhoz érkeztünk, amely akkora átalakítást kíván meg, ami az emberiség életében eddig még nem volt. Tisztán piaci alapon ezt nem lehet végrehajtani. A határt jelzi az is, hogy a tudomány és a vallás ebben a kérdésben ugyanarra a következtetésre jutott.

A busz megy a szakadék felé, és gyorsul.

Ha tudjuk, mi a megoldás, miért nem tesszük?

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás

Korábbi írásunk a konferenciáról az alábbi linken olvasható.

Ígéret és nem ígérgetés

A konferencia témájával összefüggésben a közeljövőben több interjút is olvashatnak majd a tanácskozás előadóival a Parókia portálon.