AZOK PEDIG AKIK SZÉTSZÓRÓDTAK AZ ISTVÁNÉRT TÁMADT ÜLDÖZÉS MIATT, ELJUTOTTAK FENICIÁIG, CIPRUSIG ÉS ANTIÓKIÁIG, DE SENKINEK SEM PRÉDIKÁLTÁK AZ IGÉT, CSAK A ZSIDÓKNAK. VOLT AZONBAN KÖZÖTTÜK NÉHÁNY CIPRUSI ÉS CIRÉNEI FÉRFIÚ, AKIK LEMENTEK ANTIÓKIÁBA, ÉS PRÉDIKÁLTAK A GÖRÖGÖKNEK IS, HIRDETVE AZ ÚR JÉZUST. ÉS AZ ÚR KEZE VELÜK VOLT ; SZÁMOSAN JUTOTTAK HITRE, ÉS TÉRTEK MEG AZ ÚRHOZ. ELHATOLT PEDIG A HÍR FELŐLÜK A JERUZSÁLEMI GYÜLEKEZET FÜLÉBE IS. ÉS KIKÜLDTÉK BARNABÁST ANTIÓKIÁBA. MIKOR Ő ODAÉRT, ÉS LÁTTA AZ ISTEN KEGYELMÉT, ÖRVENDEZETT ÉS INTETTE MINDNYÁJUKAT, HOGY ÁLLHATATOS SZÍVVEL MARADJANAK MEG AZ ÚRBAN. MERT DERÉK EMBER VOLT, SZENTLÉLEKKEL ÉS HITTEL TELJES. ÉS NAGY SEREG CSATLAKOZOTT AZ ÚRHOZ. EKKOR BARNABÁS ELMENT TÁRZUSBA, HOGY FELKERESSE SAULT ÉS MIKOR RÁTALÁLT, ELVITTE ŐT ANTIÓKIÁBA. ÍGY TÖRTÉNT, HOGY ŐK EGY ÁLLÓ ESZTENDEIG FORGOLÓDTAK A GYÜLEKEZETBEN ÉS NAGY SOKASÁGOT TANÍTOTTAK. ÉS A TANÍTVÁNYOKAT ELŐSZÖR ANTIÓKIÁBAN NEVEZTÉK KERESZTYÉNEKNEK. EZ IDŐ TÁJBAN PRÓFÉTÁK IS JÖTTEK JERUZSÁLEMBŐL ANTIÓKIÁBA. KÖZÜLÜK AZ EGYIK, NÉVSZERINT AGABUS ELŐÁLLOTT, ÉS A LÉLEK ÁLTAL MEGJÖVENDÖLTE, HOGY AZ EGÉSZ FÖLDKEREKSÉGEN ÉHÍNSÉG TÁMAD, AMELY MEG IS LETT KLAUDIUS CSÁSZÁR IDEJÉBEN. A TANÍTVÁNYOK ERRE ELHATÁROZTÁK, HOGY ASZERINT, AMINT KINEK-KINEK MÓDJÁBAN ÁLL, KÜLDENEK VALAMI SEGÍTSÉGET A JÚDEÁBAN LAKÓ ATYAFIAKNAK. EZT MEG IS TETTÉK ÉS FELKÜLDTÉK A VÉNEKHEZ BARNABÁS ÉS SAUL KEZE ÁLTAL.

_________________________________________________________________________

 

Van nekem egy barátnőm. Alig néhány éve találtam rá. Ezer dolog van, ami elválaszthatna minket, de kevés olyan Krisztusnak elkötelezett embert ismerek, mint ő, kinek Isten felé kitárt szívébe belefértem én is, a más felekezetű, más neveltetésű, de krisztusi egységre vágyó... Mi által, hogyan bontakozott ki számunkra az összetartozás lehetősége? Az üldöztetés által, mely mindig ébred, ha az elkötelezettek hangot adnak, és bizonyságtételüket élik. Pár napja küldte el nekem új kötetét, melyben saját életének történéseiről, elhívásáról, szolgálatáról és szolgatársairól vall, útját meghatározó tapasztalásairól, élményeiről, a hitét próbára tévő szorongattatásokról, és a megtartatás szívszorító örömeiről…

 

Édesanyja, egészen apró korában elhagyta, tizenéves, mikor otthonukat feldúlják, édesapját és nagyanyját szeme láttára hurcolják el, s mégis akkor, a háború poklának árnyékában lel magának egész életét meghatározó utat. Hogyan? Ki által kap lehetőséget élni? Egy Actio Catolika táborba hívják-küldik, s ott találkozik Lénárd Ödön szerzetessel, Atyával…

 

„A tanítókert füvén nem remélt és soha nem álmodott csoda történt. Elmondhatatlan, és meg nem fogalmazható… pedig csak néhány szó. – El tudnád mondani, miért olyan mélységesen szomorú a szemed akkor is, amikor mosolyog az arcod, a szájad? – És elmondta mi történt vele és körülötte mindvégig… – Leánykám, ha elfogadod, én Édesapád helyett leszek az édesapád… Látod, a Jóisten most melléd állított és egy életre, egy örökkévalóságra elvállaltalak. De ezt neked is akarnod kell…Könnyes szemmel bólintott. Két év el nem sírt sírása hangtalanul patakzott. Megállíthatatlanul…”            (Tímár Ágnes – Hivatás és küldetés)

AZOK PEDIG AKIK SZÉTSZÓRÓDTAK AZ ISTVÁNÉRT TÁMADT ÜLDÖZÉS MIATT, ELJUTOTTAK FENICIÁIG, CIPRUSIG ÉS ANTIÓKIÁIG, DE SENKINEK SEM PRÉDIKÁLTÁK AZ IGÉT, CSAK A ZSIDÓKNAK.

 

Mennyire nem tudjuk, nem vágyjuk Isten üdvtervét. Legfeljebb vissza-visszatekintve nyílik rá a szemünk, s elcsodálkozhatunk rajta, miképpen valósult meg üdvterve, mindennemű emberi szándék, jó, avagy rosszféle akarat ellenére. Az ÜLDÖZÉS MIATT a tanítványok csapata SZÉTSZORÓDOTT… Ők maradtak volna, ott, ahol addig éltek, nem akarták elhagyni addigi életterüket, szokásaikat, ragaszkodtak volna a jeruzsálemi templomhoz, tiszteletben tartva, mint addig a törvény előírásait … de nem volt maradásuk az üldözés miatt. Így vitték a hírt…

 

 

 

                                                                              Antalya - Antióchia

 

VOLT AZONBAN KÖZÖTTÜK NÉHÁNY CIPRUSI ÉS CIRÉNEI FÉRFIÚ, AKIK LEMENTEK ANTIÓKIÁBA, ÉS PRÉDIKÁLTAK A GÖRÖGÖKNEK IS, HIRDETVE AZ ÚR JÉZUST. ÉS AZ ÚR KEZE VELÜK VOLT; SZÁMOSAN JUTOTTAK HITRE, ÉS TÉRTEK MEG AZ ÚRHOZ.

 

A Jeruzsálemtől közel 500 kilométerre fekvő Antióchia, a Római birodalom részeként, szíriai tartományának fővárosa volt, gazdag kereskedőváros a hellén kultúra szívében. Az akkori világ harmadik legnagyobb városa. (Róma, Alexandria) Őslakos szírek, bevándorolt görögök és zsidók lakták.

 

Itt találkoztak, gyülekezetté lettek Krisztus követői, itt nevezték először alakuló, formálódó közösségüket, kereszténynek, krisztiánusoknak (a Messiás szó görög fordítása nyomán). Odaérkezve az ott épült zsinagógát keresték fel, oda vitték először a rájuk bízott Örömhírt, az Evangéliumot a honfitársaknak. Létszámuk egyre növekedett, mert bizonyságtévő szavuk áldást hozott, válaszoltak rá, csatlakoztak hozzájuk a városban és a környéken élők is…   

 

ELHATOLT PEDIG A HÍR FELŐLÜK A JERUZSÁLEMI GYÜLEKEZET FÜLÉBE IS. ÉS KIKÜLDTÉK BARNABÁST ANTIÓKIÁBA. MIKOR Ő ODAÉRT, ÉS LÁTTA AZ ISTEN KEGYELMÉT, ÖRVENDEZETT ÉS INTETTE MINDNYÁJUKAT, HOGY ÁLLHATATOS SZÍVVEL MARADJANAK MEG AZ ÚRBAN. MERT DERÉK EMBER VOLT, SZENTLÉLEKKEL ÉS HITTEL TELJES. ÉS NAGY SEREG CSATLAKOZOTT AZ ÚRHOZ.

 

Kit küldenek? Miért őt? Ki ez a Barnabás, aki Jeruzsálemből érkezik? Ő az a József, ciprusi lévita, ki az apostolok elé járulva mindenét lábaikhoz tette, úgy csatlakozott a gyülekezethez. (Ap.csel.4:32-37) Akkor kapta tőlük a Barnabás (vigasztalás fia) nevet. És ő volt az is, ki a

Damaszkuszból visszaérkezett, megváltozott Saultól nem félt. Reménységgel teli bizalommal állt mellé, merte benne látni akivé lett, s odavezette őt az apostolok közé. (Ap.csel.9:26-28.)

Követésre kész, magát adó, másokért reménységet hordozó, küldésre, befogadásra szabad ember volt: DERÉK és HITTEL TELJES. Észreveszi, LÁTJA  ISTEN KEGYELMÉT, felfedezi a Lélek munkáját maga körül, és másban. Nem azért megy oda, mert térítő szerepre, ebben való sikeres működésre, megbecsülésre, elismerésre, gyülekezetvezetői babérokra áhítozik. Krisztusé az élete, küldve van, Lélek által. Odament, és ÖRVENDEZETT annak, amit LÁT.

 

Értük küldték, felelőssé lett. Olyan, aki hittel, reménységgel hordozza a rábízottakat, ugyanakkor félti is őket, attól, amiben még nem volt részük. INTETTE MINDNYÁJUKAT, HOGY ÁLLHATATOS SZÍVVEL MARADJANAK MEG AZ ÚRBAN… Ő látott, tapasztalt már oktalan rosszindulatot, gyilkos szándékot, üldözést, tudta, nekik is lesz benne része, ha hűségesen megmaradnak amellett, amit Krisztus megváltó szeretetében, kegyelmében találtak.

             

Rónay György  

                           Fiamhoz

 

Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm.

Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kusza valón
tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább.
De itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát.

 

Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell,
konc-e, vagy tisztesség. Ha könnyű élet, karrier —
ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szívedben,
aljasságodban légy rettenthetetlen,
ne nézd, kivel szövetkezel, de kötésed ne tartsd meg soha senkivel,
s így meglesz mindened, amit kívánsz: pénz, hatalom, siker.

 

De ha mégis a szép és az igaz lenne számodra fontosabb,
vagy netán szót emelsz a jóért, jövődtől nem várhatsz sokat:
szavad úgy pereg el, mint a falra hányt borsó,
vagyonod két láb föld lesz, hajlékod deszkakoporsó,
kölykeid éhen bőgnek, asszonyod rongya lobog a szélben
s emléked kihívás lesz, neved viselni szégyen.

Így válassz idején, és úgy készülj jövődre, ahogy választottál.
Többet nem mondhatok. Kedvem is, papírom is elfogyott már.

 

Fiam, aki a világ küszöbén állsz, a munkák és a harcok
szünetein magam elé képzelem néha tiszta arcod,
és eltűnődöm sorsodon, mely sorsom folytatása is,
és jóvátétel lesz talán azért, ami bennem csonka volt és hamis.

 

Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás:
de hősi lesz és nagyszerű, ha majd folytatja más;
s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem:
utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem.
Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván.
Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tűz majd korod ormán.

 

Pilinszky János nagyapja Baján született, és szülővárosában halt meg, alig 50 esztendősen. Előbb tisztiiskolát végzett, majd ezt feladva, papnak készült. Ám mielőtt a nőtlenségi fogadalmát letette volna, hazalátogatott, meglátott valakit, akiért feladott mindent. Megházasodott, Pestre került, öt fiuk született…Mit nyert, mit veszített? Miért, mit adott oda? Mi maradt neki? A házassága megromlott, elváltak. Úgy mondják, ugyanabban az órában halt meg Baján, mikor felesége újra férjhez ment Budapesten. A szíve állt meg, nem bírta elviselni a vesztést…

PILINSZKY JÁNOS  (verstöredékek)

 

…  Úgy érint elutasításod,

ez a parázna, kőbeírott suhintás,

hogy tekintetem – két kavics –

azóta is csak gurul és gurul

egy hófehér kráterben. Két szemem,

két szem pattog: az üdvösségem.

 

                       *

Folyópart, amely nem folyópart.

Emlék, mely sose volt napkelte.

Aztán valami vizesárok,

s egy tüzes gombostű a fejben.

 

EKKOR BARNABÁS ELMENT TÁRZUSBA, HOGY FELKERESSE SAULT ÉS MIKOR RÁTALÁLT, ELVITTE ŐT ANTIÓKIÁBA. ÍGY TÖRTÉNT, HOGY ŐK EGY ÁLLÓ ESZTENDEIG FORGOLÓDTAK A GYÜLEKEZETBEN ÉS NAGY SOKASÁGOT TANÍTOTTAK. ÉS A TANÍTVÁNYOKAT ELŐSZÖR ANTIÓKIÁBAN NEVEZTÉK KERESZTYÉNEKNEK.

 

Nem csak Antióchiába megy el, hogy vállalja, befogadja és erősítse az ott élőket. Segítséget kér a gyülekezeti munkához. Emlékszik Saulra, emlékszik arra, hogy szólította meg Krisztus, arra is emlékszik, mit vallott meg akkor előttük, és az is eszébe villant, mi miatt kellett távoznia Saulnak Jeruzsálemből… A tanítványok egyszerű halászemberek voltak, Saul pedig képzett, gondolattal, a szóval mesteri módon bánó írástudó… Évek teltek el azóta. Vajon mi van vele? Antióchia és Tárzisz között rövid az út, fogta magát, felkerekedett. RÁTALÁLT.

 

Miféle emberré lett közben Saul? Ki egykor gyűlölt, aztán gyűlöletet aratott. Élete megfordult, de mikor megfordult, elfordultak tőle azok, akik megbízói, társai voltak, és azok is, akik múltja miatt nem lettek testvéreivé. Idő kellett hozzá, nem ment egyik napról a másikra. Várva várt, valakire, aki érti, aki vállalja. Olyan testvérre, akivel egy lehet, abban, ami neki mindennél fontosabb lett. Barnabás szíve nyílt felé, mert Isten által vezethető volt, odatalált a másikhoz, hogy lehessen az, aminek Isten rendelte. Innen Antióchiából indul később első térítő útjára is, Barnabással…

 

Pénteken Budapesten jártam. Autóbusszal, egy délután oda és vissza. Fáradságos út. Igen, és mégsem az. Olyanok közé mentem, akikhez Isten küldött. Honnan tudom? Velünk volt. Tele lett Lelkével a szívem. Azok, a kik ott voltak, immár testvéreim, Istentől, ajándékképpen. Mitől lesz könnyűvé a nehéz? Miféle terhe van a könnyű útnak? Vannak Istentől nyert testvéreink? Akikkel egyek lehetünk, együtt haladhatunk, együtt érkezhetünk Isten elé…

 

EZ IDŐTÁJBAN PRÓFÉTÁK IS JÖTTEK JERUZSÁLEMBŐL ANTIÓKIÁBA. KÖZÜLÜK AZ EGYIK, NÉV SZERINT AGABUS ELŐÁLLOTT, ÉS A LÉLEK ÁLTAL MEGJÖVENDÖLTE, HOGY AZ EGÉSZ FÖLDKEREKSÉGEN ÉHÍNSÉG TÁMAD, AMELY MEG IS LETT KLAUDIUS CSÁSZÁR IDEJÉBEN. A TANÍTVÁNYOK ERRE ELHATÁROZTÁK, HOGY ASZERINT, AMINT KINEK-KINEK MÓDJÁBAN ÁLL, KÜLDENEK VALAMI SEGÍTSÉGET A JÚDEÁBAN LAKÓ ATYAFIAKNAK. EZT MEG IS TETTÉK ÉS FELKÜLDTÉK A VÉNEKHEZ BARNABÁS ÉS SAUL KEZE ÁLTAL.

 

Sokféle ember van körülöttünk. Nem azonos a megbízatásunk, nem azonos sorrendben történnek velünk a dolgok, nem mindig ugyanakkor és ugyanazt tartjuk fontosnak, nem is egyformán közelítünk Isten ügyéhez embertársainkhoz…Rajtunk is múlik, együtt lépünk-e, szót értünk-e másokkal, amiben szót érthetünk. Hogy út szülessen, ember és ember között, hogy életünk kegyelemről, irgalomról szóljon, hogy ők is lássák, érezzék Isten kegyelmét.

 

Barnabás elindult az antióchiaiakért, megkereste Sault, hogy ő is indulhasson másokért…