Ennek az évnek minden már elmúlt és múló napjának fáradtsága, nyomai ülnek körben a lakáson és rajtam. Szennyek, foltok, tompult csillogás – a használattal, magyarán az élettel járó jelenségek mind. Itt vannak az ünnepek, kötelességünk takarítani, mi több, egy ominózus piros betűs estére mindennek tisztán tökéletesnek kell lennie.
Simon Andrással, az egyvonalas rajzairól ismert grafikusművésszel budapesti műtermében beszélgetünk alkotásról, tehetségről, szeretetről, az élet értelméről. Röviden szólva: mélyre mentünk.
Háromszor lehetett volna bombatámadás áldozata – most, évtizedekkel később a megbékélésről beszélt Ivan Patterson nyugalmazott észak-ír lelkész portálunknak. Az Ír Presbiteriánus Egyház korábbi moderátora fél évet töltött a budapesti teológián vendégtanárként. Szolgálata végén hazájáról kérdeztük, mely egy vallási köntösbe bújtatott ellentét miatt szakadt ketté. Az egyházvezető beszélt arról is, hogyan tudta kezelni az egyház a terrortámadásokba torkolló társadalmi-politikai feszültséget, valamint arról, meg tudtak-e bocsátani a hívő emberek.
A hazai születési statisztikák szerint 107 fiú jut 104 lányra. Európában több helyen még mindig „a fiú a gyerek", sőt a lánygyerek elveszejtése sem tűnt el teljesen a Balkánon. Magyarországra azonban nem jellemző a balkáni felfogás – mondta a KSH Népességtudományi Intézetének igazgatóhelyettese a Parókia portálnak. Kapitány Balázs kutatásai szerint itthon a szülők nem avatkoznak bele aktívan a születendő gyermekek nemének meghatározásába, globálisan azonban a fiú preferálása az erősebb. A számok azt mutatják, hogy a felekezetek között nincs különbség: a katolikusok és a reformátusok egyformán örülnek akár fiú, akár lánygyermekük születik.
A népek lelkülete megjelenik tárgyaik és viseletük díszítésben is. A magyar díszítőművészet gazdagabb és fantáziadúsabb, mint a környező népeké – véli Ghyczy György. A festőművész szerint a magyar ember soha nem farag két egyforma virágot, egy apró változtatást mindig tesz.
A Dunántúli Református Egyházkerület gondozásában megjelent Nagy Lajos: Igék hétköznapokra V. című kórházi áhítatos könyve. Az egészségügyi dolgozók számára tartott áhítatok az igehirdetőtől megszokott precizitással kísérik végig az esztendő hétköznapjaiban, ünnepeiben történő változásokat, s kínálják az aktuális lelki táplálékot. Röviden, tömören, jól érthetően, megszólítóan. x
„Ezek az írások kedvet csinálnak ahhoz, hogy megismerjük: mit tett Isten értünk, éljük át: mit végez el bennünk, és csodáljuk magunk is hálásan: mennyi jót tud adni másoknak is általunk" – ezekkel a szavakkal ajánlja Cseri Kálmán nyugalmazott lelkipásztor a Parókia portál válogatásmagazinja, a Karakter 2015. decemberi számát.
Immár ismét egy új egyházi évet kezdhetünk. Eljött advent, a karácsony előtti várakozás és vágyakozás ideje. Gondolatban angyaljelenés történik, az éjszakai pásztorokkal együtt nagy szózatot hallunk, csillagok gyúlnak ki, azok közül pedig különösen is egy, a betlehemi csillag, amely a bölcseket a jászolbölcsőhöz vezette. Megszületett! Ő, a Messiás! Igen, jó mindezekre a történésekre gondolni, valami módon átélni, lélekben részesei lenni a hajdani eseményeknek, ugyanakkor mégis azt mondom: emlékezzünk meg, éljük át, de ne éljünk benne.
Az Isten gyermekeként megtalált új identitásról, valamint a közösségi, társadalmi felelősségvállalásról szólnak azok az interjúk, amelyeket roma hívő emberekkel készítettek a református cigánymisszió megbízásából. A beszélgetések nemrégiben kötetbe rendezve jelentek meg a Kálvin Kiadó gondozásában. Az Országodba befogadtál című kiadványt a budapesti Adna kávézóban mutatták be a közelmúltban.
A kétszáz éve született Ballagi Mór emlékére avattak táblát Budapesten december 10-én. A nyelvész-teológus 1880-ban építette a Kinizsi utca 37-es számú házát, ahol egészen haláláig élt. A húszlakásos társasház falán elhelyezett emléktáblát Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja és Ballagi Farkas leplezte le.
„Isten szeretetére jellemző az önközlés hatalmas vágya, meg akarja osztani magát az emberrel." Közösségi háló címmel rendezett konferenciát és dicsőítő estet a közelmúltban a Sófár református dicsőítő iskola, ezúttal a hittudományi kar épületében.
Megjelent Szikszai Béni, az 1940 és 50 közötti magyarországi ébredés vezéralakjának áhítatoskönyve a Harmat Kiadó gondozásában. Az Útitárs című kiadvány rövid írásai Szűcs Ferenc teológiai professzor szerint olyan időszakból származnak, „amikor újra hangsúlyossá vált, hogy mind a Krisztus keresztje alatti életváltoztató döntésre, mind ennek naponkénti megújítására szükség van."
Átadta a lehetőséget Arany Jánosnak, hogy helyette a költő taníthasson magyart, matematikát oktatott, drámákat fordított, írt női imakönyvet, szolgált lelkészként, volt országgyűlési képviselő. Szász Károly református püspök, író a reformkor egyik kiemelkedő alakja volt. Maga a korszak is igen érdekes, amelyben élt, hiszen átélte a szabadságharc, a kiegyezés és a modern polgári állam kialakulásának az időszakát: 1829-ben született és 1905-ben halt meg. Szász Károlyra emlékezve életút-kiállítás nyílt december 8-án a kecskeméti Ráday Múzeumban.
Biztos sok klassz ajándékot kaptál már életedben, de valószínűleg volt egy „legesleg…”. Aminek a legjobban örültél. Amire a legjobban emlékszel. Lehet, hogy nem is egy játék vagy egy tárgy, hanem valami egészen más?
Nem a szavaktól kell félni, hanem a szavak mögött rejtőző indulattól. Attól, hogy valamit a nevén nevezünk, még nem leszünk gonoszak vagy rosszak. A politikai korrektség ma mégis azt jelenti, semmiről nem lehet megmondani, hogy micsoda, csak körülírni és elhomályosítani – véli Jókai Anna. A Kossuth-díjas író szerint naponta tapasztalhatjuk a rossz erőlködését a világban, amint megpróbálja legyőzni a jót. A jó és a rossz csak nézőpont kérdése lenne?
Egy keresztelőkancsó másolatából akár vizet is cseppenthetnek egymás fejére a kecskeméti Ráday Múzeum látogatói. Az intézmény százmillió forintos felújításon esett át: új tereket, foglalkoztatót, tanulmányi raktárat és egy ötvösműhelyt is kialakítottak. Ezek oktatási és képzési lehetőségeket nyújtanak az érdeklődőknek. A kecskeméti református múzeumban azt vallják: közelebb kell hozni, tapinthatóvá, átélhetővé kell tenni a múzeumot a látogatók számára.