Milyen lehet irodalmi kávéházba csöppenni az erdő mélyén? Pár napja a nyikorgó őszi cipőket túracipőkre cseréltük, és a kérdés nyomába eredtünk. Meg Áprily Lajos költőébe, aki Szentgyörgypusztától Leányfaluig gyalogolt a hegyekben, hogy meglátogassa jó barátját, Ravasz László nyugalmazott püspököt.
Gyakran halljuk az elkeseredett mondatot: én már senkiben, semmiben nem bízok. Bizalom nélkül azonban képtelenek vagyunk „működni” a világban. A legegyszerűbb példa a napi rutin része, ha a zöld lámpánál rálépek a zebrára, bízom benne, hogy az autósok betartják a szabályt és megállnak. A jövő évi református ifjúsági találkozó, a Csillagpont témája a bizalom. Vajon kiben, miben bízhatunk a 21. században, hiszen a bizalom törékeny?
Van-e még valami a legtávolabbi után? – kérdi Gueth Péter az indonéziai Celebesz szigetén járva. Megrendítő tudósítás arról a helyről, ahol a halált nem állapotnak, hanem folyamatnak tartják.
Ebben a városban komolyan veszik a szinkrón (21. századi) és diakrón (16. századi) elemek állandó párhuzamosságát - tapasztalataim egyszerűbb nyelvére lefordítva: múlt és jelen egymást erősítő jelenlétét.Petrőczi Éva hol komoly, hol játékos barangolásai Wittenbergben.
Mi tagadás, egy-egy jeles naphoz közeledve az ember elgondolkozik, vajon hogyan tudná maga számára a lehető legteljesebben megragadni annak lényegét. Ilyen a reformáció napja is.
Kihúzta a falból a megcsörrenő telefont, hogy végighallgassa, amit egy kisgyerek mond. Befogadta azokat az Isten-keresőket, akiket a hívő emberek sebeztek meg. Ott kezdte el az igehirdetést, ahol más abbahagyta. Könnyesre nevette magát az őt karikírozó paródia láttán. Gondolkodni tanított. Talán nincs még egy ennyire megosztó alak a református egyház igehirdetőinek sorában, mint az övé. Az éppen száz esztendeje született Farkas Józsefre emlékezünk.
Élete legfontosabb pillanatának tekinti, hogy börtönbe került. Barátai közül ő volt a legszerencsésebb, mert még mindig él. A rácsok mögött vett száznyolcvan fokos fordulatot az élete a kábítószer-kereskedő férfinak. Kovács Zoltán hosszú börtönbüntetése után ma már szabadon él, házas és csodálatos közösség veszi körül. Azt mondja, csak egyetlen út vezethetett ide.
Bombatámadás, a cári rendszer összeomlása, munkaszolgálat, emigráció – csak néhány fejezetcím a Genfben élő Teleki-házaspár élettörténetéből. Ha a történelemkönyvekből ismerős kategóriáknak tűnnek is, a grófi család otthonába bepillantva valósággal megelevenednek és át is értékelődnek. A történelem ugyanis családok élete, és a családoknak gyakran szűkösek a kiosztott szerepek.
Nem tudom, hogy került hozzám a könyv. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban egyáltalán találkoztam volna vele. Egyszerűen csak ott volt a könyvespolcon, épp akkor, amikor "jó címekre" vadásztam. Eljöhetnél hozzám. Szerintem kecsegtető. Megvan benne valami jónak a lehetősége, azt hiszem.
Úrilány volt, egyke, a család szeme fénye. Erdélyi nagybirtokon nevelkedett jómódban, élete egyik legnagyobb büszkeségének mégis azt tartja, hogy minden műszak őt akarta kazánfűtőnek a műszarugyárban. Schwendtner Hannát és idős szüleit kitelepítették Budapestről az ötvenes évek elején, de a büntetésnek szánt rendelkezés a visszájára fordult.
Hiába tanították őket írni és olvasni, funkcionális analfabétizmussal küzd számos gyerek, vagyis ismeri ugyan a betűket, de nem érti, amit olvas. Az iskolákban megszokottól eltérő, speciális módszerekkel próbálják fejleszteni azokat a hátrányos helyzetű, elsősorban cigány gyerekeket, akik tanulási nehézséggel, beilleszkedéséi zavarokkal küszködnek osztályukban.