"A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.Jézus így válaszolt:Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is azt kívánja, hogy ilyenek legyenek az őt imádók. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."János 4, 20-24.
Kedves Szülő- és Pedagógustársaim!Talán ti is feltettétek már magatokban a kérdést, vajon veszélyesek-e a Harry Potter könyvek, amelyeket szinte nem lehet letenni?
A Szentírás a tiszteletet, a tiszteletadást, tehát a másik teremtettségének és ebből fakadó különös értékének az elismerését az istenfélelemmel, sőt Isten szentségével kapcsolja össze. A Tóra-liturgiának is tartott 15. zsoltárban Dávid fölteszi a kérdést: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden?" A negyedik versben így válaszol: aki „tiszteli azokat, akik az Urat félik."
A brutalizált polis keresztény polgára a Hegyi Beszédet tekinti, tekintheti, tekinthetné a saját - egyéni és környezetéhez fűződő - életvitelére érvényes alkotmánynak.
Néhány héttel ezelőtt valaki - mint "szórvány-lelkésszel" - szeretett volna beszélni velem. Emiatt megpróbáltam utánanézni, hogy mi a helyzet a "végeken", és meglepő felismerésre jutottam, amikor a 2001-es népszámlálás adatait elemeztem:
Mielőtt a megadott téma tárgyalására térnék szeretnék a jog fogalmáról egy-két szót szólni. Általában a jog definíciójáról, szerepéről, területéről, működéséről és nem utolsósorban a forrásáról - aszerint, ahogy jelen előadásban én használom. A jog, mint normarendszer, egy adott emberi közösség struktúráját, működését, tagjai és kisebb közösségeinek viszonyait, kapcsolatait szabályozza.
Az egyházfegyelem kérdése sokféle összefüggésben tárgyalható, feladatom az, hogy a keresztyén etika, ezen belül a református etikai gondolkodás szempontjai szerint elemezzem. Mielőtt részletesen tárgyalnánk a témát, néhány alapvető kiindulási pontot szükséges tisztázni.
Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk és arra kell választ keresnünk, hogy az intézményeink milyen kontextusban, miért léteznek, mi a küldetésük, mi a feladatuk? És elsősorban arra kellene választ keresnünk, hogy a gyülekezeteink, az egyházunk körülötte milyen gazdaként, milyen tulajdonosként, milyen fenntartóként működik? Intézményvezetőként hadd mondjam azt, hogy az egyik legnagyobb gyötrelem volt számomra, hogy munkatársaink felé hogyan lehet az egyházi önértelmezésünknek a zavarait, sokszínűségét közvetíteni. Hogyan lehet felmutatni a világban azt, hogy nekünk egy világos utunk van, amin járni kell és e mögött egy egyértelmű és pontosan leírható, számunkra megélhető hitvallás húzódik meg.
Mindenekelőtt: köszönöm a megtisztelő felkérést, melynek igyekszem legjobb tudásom szerint eleget tenni. Elöljáróban feltétlenül fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy végzettségemet tekintve nem vagyok gazdasági szakember! Református lelkipásztor vagyok, aki különböző egyházi tisztségeimnél fogva valamikor a 80-as évek második felében kezdtem foglalkozni az Egyház gazdasági dolgaival.
Véleményem szerint az elmúlt 10 évet az állam és egyház viszonya terén három fajta modellel lehet jellemezni, melyeket korábbi beszélgetéseinkhez képest kicsit részletesebben kidolgozva mutatnám be.