Vajon ismerjük azokat, akik előttünk ülnek a templomban? Hány ismerős arc, és mennyi soha el nem mondott történet – harcról, kérdésekről, kétségbeesésről, reményről, hitről. A fasori református nők egy bögre forró ital mellett kezdték el történeteiket egymással megosztani.
... ez a bibliai kifejezés járt az eszemben, amikor másfél hete hajnalban láthattuk, hogy a tűzoltók nyolcórás erőfeszítése nyomán kialudtak a pusztító lángok Budapesten, a Ráday utcában, ahol kiégett a Károli Egyetem Hittudományi Karának Kollégiuma.
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Jn 15, 5
Két szülő, négy nagyszülő, nyolc dédszülő, tizenhat ükszülő, harminckét szépszülő – megdöbbentő, de mindannyiunknak ennyi felmenője volt csak a minket megelőző öt generációban.
Nem tudom, ki, mikor és miért találta ki, hogy gyengeségeink felvállalása nem az erő jele. Sokat lehet meríteni azoktól, akik hitelesen megélik a hitüket, férfiak, lazák, mégis mélyek. Régóta vágytam ilyen élményre, meg is kaptam az Adna Caféban.
Zénó Isten élő molinójaként tesz tanúságot hite mellett, amely megmentette őt, a fókuszban ez áll. És ennél jobb reklám nem is kell annak a gondolatnak, hogy kutyából is lehet olykor szalonna.
Felekezettől függetlenül egyre több lelkész ismeri fel a szükségességét az igényes és kompromisszumoktól mentes teológiai vizsgálódásnak, hogy a rábízott üzenet a korszellem hatására ne torzuljon. Ez az igény hívta életre a felekezetközi Evangelikálcsoport elnevezésű teológusközösséget is.
Teljesen más életkor, személyiség, képzettség és Isten kegyelméből mégis együtt és ugyanarra készül a 16 éves kamasz és az ősz hajú 70 éves, élete alkonyán.
A nyelv nem veszélytelen: amit néven nevez, az lángra kap. Az Igazság nem csak szabaddá tesz, de az Igazság Lelke ki is égeti belőlünk mindazt, ami hazugság, ami felesleg, ami kacat.