1. Ehhez ld. McConville, J.G. „Book of Deuteronomy”, Dictionary of the Old Testament: Pentateuch (szerk. T.D. Alexander és D.W. Baker). Downers Grove−Leicester: IVP, 2003, 182-93, 187.
2. A bibliai idézetek a Magyar Bibliatanács 1990-es fordításából valók.
3. McCarter, P.K. Jr. II Samuel: A New Translation with Introduction and Commentary (AB, 9). Garden City, NY: Doubleday, 1984, 181.
4. „The Banquet of Ashurnasirpal II”, The Ancient Near East, 2. kötet, A New Anthology of Texts and Pictures (szerk. J.B. Pritchard). Princeton, NJ: Princeton University Press, 1975, 99-104.
5. Amikor Asszurbanipal (668-27) Marduk istent visszajuttatta Assurból Babilonba, minden második mérföldnél áldozott.
6. Anderson, A.A. 2 Samuel (WBC, 11). Dallas, TX: Word Books, 1989, 107-08; McCarter, P.K. Jr. II Samuel, 178-82; McKenzie, S.L. King David: A Biography. Oxford: Oxford University Press, 2000, 134-34; ld. szintén Brueggemann, W. David’s Truth in Israel’s Imagination and Memory. Philadelphia: Fortress Press, 1985; 67-77; Brueggemann, W. First and Second Samuel (Interpretation). Louisville, KY: John Knox Press, 1990, 236-59; Goldingay, J. Men Behaving Badly. Carlisle: Paternoster Press, 2000; 204-14; Halpern, B. David's Secret Demons: Messiah, Murderer, Traitor, King. Grand Rapids, MI–Cambridge: Eerdmans, 2001, 333-44; Polzin, R. David and the Deuteronomist: A Literary Study of the Deuteronomic History, 3. rész, 2 Samuel (ISBL). Bloomington & Indiana, IN: Indiana University Press, 1993, 60-70.
7. Mivel az ezzel kapcsolatos érveimet másutt részletesen kifejtettem, hadd utaljak tanulmányomra: Three Seasons of Charismatic Leadership: A Literary-Critical and Theological Interpretation of the Narrative of Saul, David and Solomon. Milton Keynes: Paternoster, 2006, 118-29; illetve magyarul: „Három karizmatikus vezető, II: Dávid”, Theologiai Szemle 45 (2002) 192-202.
8. Thompson, J.A. The Book of Jeremiah (NICOT). Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1980, 609-10. Bár leszögezik, hogy a szakasz nem mutat érdeklődést az indíték iránt, Keown, Scalise és Smothers három lehetséges okát említik a rabszolgák felszabadításának: gazdaságit, katonait és vallásit, de csak a legutóbbit tartják igazán valószínűnek; Keown, G.L., Scalise, P.J., Smothers, T.G. Jeremiah 26-52 (WBC, 27). Dallas, TX: Word Books, 1995, 187.
9. Ld. Thompson, J.A. The Book of Jeremiah, 611.
10. Thompson, J.A. The Book of Jeremiah, 611.
11. Keown, G.L., Scalise, P.J., Smothers, T.G. Jeremiah 26-52, 190.
12. Elhívott tanítványai között ott találjuk Simont, aki kánaáni származású Máténál (10:4) és Márknál (3:18), Lukácsnál (6:15) pedig szélsőjobboldali zélóta.
13. Az általam képviselt Jézus-képhez ld. N.T. Wright írásait, különösen is The New Testament and the People of God (Christian Origins and the Question of God, 1). London: SPCK, 1992; Jesus and the Victory of God (Christian Origins and the Question of God, 2). London: SPCK, 1996); The Resurrection of the Son of God (Christian Origins and the Question of God, 3). London: SPCK, 2003.
14. Sugden, Ch. A Different Dream: Non-violence as Practical Politics (Grove Booklet on Ethics, 12). Bramcote: Grove Books, 1976, 22.
15. Az „Isten Fia” az Újszövetségben még nem a 325-ös niceai hitvallásban megfogalmazott krisztológiai cím (a Szentháromság második személye). Jelentése az Ószövetség (ld. pl. 2Sám 7; Zsolt 2) alapján: a Messiás, Isten népének képviselője. Ugyanakkor gyakran egy másik, politikaibb jelentés is társult a kifejezéshez. Ha a római uralkodó állíthatta magáról, hogy „isten fia”, a megfeszített és feltámadt Isten Fia kihívást intézett hatalma ellen. Ld. N.T. Wright The Resurrection of the Son of God, 723-31.
16. Wright, N.T. The Resurrection of the Son of God, 729. Az utolsó három bekezdésemben nem kis mértékben Wright könyvének érvelésére és következtetéseire támaszkodtam. Tom Wright megjegyzi: „Gyaníthatjuk, hogy azok közül, akik a hal jelét manapság kocsijukra ragasztják, vagy kitűzőként viselik, kevesen vannak tudatában, mennyire nyilvánvaló módon birodalomellenes volt az eredetileg.” Wright, N.T. The Resurrection of the Son of God, 729, 22. lj. A „hal” görögül ichthüsz, mely az ősi keresztény hitvallás akronimja: Iészousz Chrisztosz Theiou Hüiosz Szótér, azaz: Jézus Krisztus, Isten Fia a Megváltó. Ez egyúttal minden magát szótérnak-megmentőnek nevező uralkodó kritikája is volt.
17. www.tavasz56.hu/szombat/Patrologia/Diognétosz%20levél.rtf; megtekintve 2010. május 17-én. Bár a 7. rész közepének görög eredetije meglehetősen romlott, az angol és magyar fordításokkal egyezően közöltem a fenti szöveget.
18. Szókratész Egyháztörténete (Ókeresztény írók, IX). Budapest: Szent István Társulat, 1984, 36-37.
19. Luther, M. „Die weltliche Obrigkeit und die Grenzen des Gehorsams”, Christ und Gesellschaft (Martin Luther Taschenausgabe. Auswahl in fünf Bänden, Band 5; szerk. H. Beintker, H. Junghans és H. Kirchner). Berlin: Evangelische Verlagsanstalt, 1982, 108-49, 127.
20. Luther, M. „Die weltliche Obrigkeit”, 135-36.
21. Luther, M. „Die weltliche Obrigkeit”, 134-35.
22. Luther nézetének rövid bírálatát ld. Sugden, Ch. A Different Dream, 18-19.
23. Kálvin, J. A keresztyén vallás rendszere. Pápa: Református Főiskolai könyvnyomda, 1910.
24. http://www.mennosimons.net/ft043-crossofchrist.html; megtekintve 2010. május 7-én.
25. Ehhez ld. Kyle, R. „Anabaptist and Reformed Attitudes Toward Civil Government: A Factor in Political Involvement”, Direction 14 (1985) 27-33, 30.
26. Barth, K. „An ungarische reformierte Christen”, Karl Barth Gesamtausgabe, 5. kötet, Offene Briefe 1945-1968 (szerk. D. Koch). Zürich: Theologischer Verlag, 1984, 139-47, 141, 142, 143 (kiemelés tőle).
27. Hogy Barth mire utalt, arra a kelenföldi református templom előterében látható felirat jó szemléltetést nyújt.
28. Barth, K. „An Bischof Albert Bereczky, Budapest”, Karl Barth Gesamtausgabe, 5. kötet, Offene Briefe 1945-1968 (szerk. D. Koch). Zürich: Theologischer Verlag, 1984, 274-89, 281-82 (kiemelés tőle). Az EVT KB-t a szocialista propaganda a nyugati kapitalizmus politikai eszközének tekintette.
29. Menno Simon és a mennoniták modellje sem áll természetesen minden vita felett. Azonban érdemes eljátszani a gondolattal, a Nyugat történelme hogyan alakult volna, ha az erőszakmentes mennonita modell érvényesül.
30. Megkockáztatom, hogy a hindu Gandhi hűbb követője volt Krisztusnak, mint Jézus sok tanítványa.