A sötétség és a világosság vonzásában

Legyen világosság! Egyházkerületünk vezérigéjével várta az intézményeiben tanuló középiskolásokat immár negyedszer a budapesti Ráday Házban, hogy kapcsolódási, kapaszkodási lehetőségeket kínáljon számukra az egyetemi éveikre.

A találkozás örömének lehetőségei
„A Jézussal való találkozás az egész életünket megváltoztatja – az enyémet is megváltoztatta” – köszöntötte Somogyi Péter, az egyházkerület lelkészi főjegyzője az egybegyűlt fiatalokat. A lelkipásztor hangsúlyossá tette újra, hogy az egyházkerület szándéka az, hogy a fiatalok a Ráday Házra olyan kapcsolódási pontként gondoljanak, ami mély, átformáló találkozások helye lehet.

„A játék az Isten által adott szabadság része, ami által megismerjük egymást és épül közöttünk a bizalom. Kívánom, hogy érezzétek meg a játék örömét – örüljetek egymásnak, ti itt otthon vagytok!” – Veres Sándor, az egyházkerület főgondnoka a Pál apostol levelein is átragyogó örömmel és hálaadással köszöntötte a fiatalokat.

A Lónyay utcai Református Gimnázium dicsőítő csapata vezette a közös éneklést, készítve a fiatalokat az igehirdetésre. „Legyen mindaz, amit éneklünk Isten dicsőségére, és halljuk meg az Ő hangját is!” – hívott Kacsó Nándor, a gimnázium hittanoktatója.

A felfelé figyelést idén Nemes Vitold, a Károli Egyetemi Lelkészség szolgálója segítette János evangéliuma 12. részének 44-50 versei alapján. 

„Isten ragyogásra hívta a Jézus Krisztus által az életünket!” – mondta az egyetemi lelkész, aki Edison gyermekéveinek egyik történetével hangsúlyozta a világosság megjelenésének erejét.

A sötétség tapasztalataira, a szeretetlenségre, félelemre, békétlenségre, ürességre, céltalanságra hívta fel a fiatal lelkipásztor a figyelmet, azzal az örömhírrel együtt, hogy

 a sötétségnek nincs hatalma a fény felett, a valódi világosság, Jézus Krisztus felett.

Arra hívta a hallgatókat, hogy ne csak önmagukig, a családjukig, a barátaikig, a felekezetükig akarjanak látni, hanem akarjanak a mennyei perspektíva részesei lenni.



„Jézus azért van jelen, hogy megmentsen, hogy ne csak a bűnt, hanem a megbocsátást is ismerd. Ne csak a fájdalmat, hanem az irgalmat, ne csak a szenvedést, hanem a gyógyulást is” – hangzott az üzenet, melyre felelve a református középiskolások énekelt imában kérték az Örökkévalót: „Írd át álmaim, amire akarod…!” 

Az istentisztelet után Czikó Györgyi, az egyházkerület ifjúsági referense hívta a Dunamellékhez tartozó missziós szervezetek által létrehívott állomásokra a gimnazistákat. A fiatalok nyolc-tíz fős csoportokba verődve járhatták végig a felkínált lehetőségeket.

Kérdések és áldások
Az egyetemi missziók (ELTE Misszió, 1Re, KEL, Mérnökmisszió) megjelenése mellett az evangéliumi diákszervezetek is játékokkal várták a középiskolásokat.

A REFISZ mozgalmas játékokat hozott, az SDG Jézus asztalához ültette a hozzájuk betérő diákokat, ahol minden érzésre találtak igei gyógyírt. A Szentírás Szövetség az Út-on fiataloknak szóló Bibliaolvasó Kalauzának aktuális szakaszához készített játékot.
A Bárka Tábor stábja közösségi játékokkal rázta fel az érkezőket, kinyitva számukra az önkéntesség ajtaját is.

A délelőtt folyamán a Hittudományi Kar Irodalmi kávézójában a kávé mellé teológushallgatókon keresztül elevenedtek meg Arany János, Kosztolányi Dezső, József Attila és Pilinszky János sorai.
A Semmelweis Misszió a szexualitás tudatos megélésével kapcsolatos kérdéseivel, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió a szenvedélybetegségek kialakulásának hogyanját és mértékét firtató kérdőívvel kapcsolódott a fiatalok problémáihoz, Kaszab Ákos tapasztalati munkatárs segített abban, hogy a függőség jelenségét megkerülhetetlenül közel hozza.

Jézus nem unalmas
„Bocsássatok meg nekünk!” – kérte a fiatalokat Mikola Borbála, a KEL egyetemi lelkésze a nap zárszavában az egyházkerület hittanoktatói és lelkészei nevében.

Nem érthető, archaikus, lényegtelen, felesleges, nem kelti fel az érdeklődésünket. Ha tényleg Istentől van, miért van az, hogyan olyan sokan megvetik? – válaszolták korábban elsőéves egyetemisták a lelkész kérdésére, hogy mit gondolnak a Bibliáról.
„Ha köztetek is van, aki szerint valóban nem érinti az életeteket Isten Igéje, akkor az miattunk van. Lelkészek, hittanoktatók, gyülekezeti munkások, presbiterek miatt, akik azt mondjuk, hogy Krisztus-követők vagyunk és nem látszik rajtunk.
És akkor azt kell mondanom, hogy bocsássatok meg nekünk, mert ha nincs különbség, ha Isten dolgai unalmasak és nem húsbavágóak, akkor mi rontjuk el. Jézus nem ilyen” – a lelkipásztor szavai nyomán a több mint háromszáz fős teremben vágni lehetett a csöndet.

„Nagyon nehéz dolgotok van, mert folyamatosan hallotok Istenről, és ha nem kapcsolódik az életetekhez, akkor immunitást szereztek Isten szavával szemben” – ismerte el a generáció speciális küzdelmeit Mikola Borbála, aki azt is megvilágította, hogy ma bármely youtuber, vagy TikTok-videó nagyobb hatást tud gyakorolni a fiatalokra, mint a lelkészek.

„Istentől is azt várjuk, hogy versenyezzen a figyelmünkért. Álljon be a sorba és tegyen valamit, amiból nyilvánvaló lesz, hogy kicsoda Ő. De Isten nem így bánik velünk.”

A Krisztusban közel jövő Isten közvetlenségét tárta a lelkész a fiatalok elé, aki az egyszerű és töredékes emberi beszéden keresztül akar megnyilvánulni, a szelíd hangon keresztül, mert számol az emberségünkkel – nem rémíteni, hanem kapcsolódni szeretne.

„Jézus nem mondta, hogy tudatában kell lennünk annak, amit adni képes. Azt mondja: kérj!
Mondjuk így: A te fantáziád szerinti ajándékot add nekem, Jézus!” – bátorította a lelkész a fiatalokat a Krisztushoz való szabad közeledésre, arra biztatva őket:
„Ne ránk nézzetek, halljátok meg Jézus hangját, és azt, amit Ő akar adni.”

Képek: Füle Tamás
Szöveg: Parti Judit

A lenti galériára kattintva végiglapozható a délelőtt teljes képanyaga, melyen keresztül az egyetemi missziók egyes állomásairól is pontosabb képet lehet kapni. 

 

Ifjúsági nap - RN2025