Adventi várakozás

Az adventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van. Persze erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát.

Pilinszky János

Isten úgy engedi létezni a világot, hogy elfogadja azt, hogy nem parancsol benne, jóllehet, hatalma volna rá. Isten megtagadta magát a mi javunkra, hogy lehetőséget adjon, mi is megtagadjuk magunkat érte. Krisztus is azt hagyta ránk, hogy tagadjuk meg magunkat.

Simone Weil

 

 

fotó: André Kertész

 

Az erdő és a cipészlegény


A cipészlegény készül feleségül venni a királykisasszonyt, ki elígérkezett neki...Találkát ad a legénynek, aki azonban szálláshelyén elmeséli szerencsés történetét, mire altatót kevernek italába. A fiú megérkezve a találkahelyre, mély álomba merül... nyomban utána megjön a lány is, sírva kérleli , de hiába, nem tudja fölkölteni szerelmesét. Egy kis pásztorfiúcskánál üzenetet hagy részére, hogy apja palotájában hét esztendőn át fog várni rá. A fiú felébredve egy bölcshöz fordul segítségért. Kelj át ezen az erdőn - feleli a bölcs. - Túlsó oldalán áll a király palotája. De minden bizonnyal hétszer hét év alatt se érsz oda. Mivel aki megpróbálta, vagy meghalt, vagy visszafordult. A cipészlegény baltát fog, s nekiáll irtani az erdőt, hogy utat vágjon benne magának. De bármilyen igyekezettel pusztítja, a bozót még sűrűbben nő ki előtte. Hol itt, hol ott próbálkozik: mindig ugyanaz a kudarc várja. Ekkor egy támadó vadállat elől felkapaszkodik az egyik fa tetejére; innét látja csak igazán, milyen végtelen ez az erdő. Kétségbeesik. De eszébe jut a bölcs mondása: Kelj át az erdőn. Mi lenne, ha a fák csúcsán kelne át? Hét évbe telik, hogy a fák tetején lépkedve az erdő végére ér, s ott áll a kastély előtt. Épp ünnepelnek: a királykisasszony készül férjhez menni. A cipészlegény elébe lép - rongyokban, felismerhetetlenül. Feleségül veszi a királykisasszonyt.

Simone Weil Amerikai naplója nyomán
Pilinszky János


Pilinszky Jánost megragadta a mese különös jelképsora, mi is elgondolkodhatunk rajta:

Találka, alvó lélek, üzenet, kilátástalan küzdelem, támadó vadállat, menekülés, fölfelé kapaszkodás, felülről látni, fönt maradni, csúcsról, csúcsra cél lépve haladni, megérkezni...